A burnout (kiégés) jelenség olyan komplex tünetegyüttes, melynek hátterében a foglalkozáshoz kapcsolódó érzelmi megterhelések állnak, ami kimerültséghez, a tehetetlenség és reménytelenség érzéséhez vezetnek.
A kifejezés szimbolikusan jeleníti meg a tűz mindent elsöprő erejét. Tud meleget adni, de a legnagyobb pusztításra is képes, csak hamu és korom marad utána.
A karrierhez, munkához kapcsolódó teljesítménykrízist elsőként a segítőfoglalkozásúak körében figyelték meg, jellemzően olyan területen, ahol nagyon nagy érzelmi teher nehezedett a munkavállalókra.
Wolfgang Schmidbauer írt először a kényszeres segítőkről, akik munkájuk révén saját belső ürességüket igyekeztek feltölteni. Gyakran önmaguk is segítségre szorulnak, tagadják problémáikat, perfekcionisták, nehezen viselik el, ha elutasítják segítségnyújtási szándékukat. A helfer szindrómás önbecsülése kiszámíthatatlanul hullámzik a mindenható nagyság és a teljes értéktelenség érzése között. Önfeláldozóak, a nagy érzelmi igénybevétel ellenére, erejük fogytán is képesek kitartóan dolgozni, a sikertelenséget legtöbbször személyes kudarcként élik meg. Leggyakrabban orvosokat, pszichológusokat, pedagógusokat, szociális munkásokat, ápolókat érint a helfer szindróma és egyben a szakmai kiégés, fásultság.
A burnout érinti a testi, a lelki és szellemi jóllétet is. Pszichés tünetként a lelkesedés elvesztése, a munka iránti közömbösség, a szorongás, depresszió, negatív önértékelés mutatkozik meg. Nehézséggel jár a magatartás- és viselkedési kontroll, valamint az érzelemszabályozás is. A kiégett ember elhanyagolja szociális kapcsolatait, cinikus és közömbös. Az események feletti kontrollját elvesztve, nem képes irányítani saját életét. Szorongását, inkompetencia érzését gyakran oldja alkohollal, vagy egyéb tudatmódosító szerrel. A végső reményvesztettség gyakran vezet öngyilkossághoz.
Testi tünetekben is megmutatkozik a krónikus stresszállapot: alvászavarok, szív-, érrendszeri, valamint emésztési problémák jelentkeznek, ugyanakkor csökken a szervezet ellenállóképessége a betegségekkel szemben.
A kiégés és a depresszió tünetei több területen is hasonlóak, így fontos ennek a két diagnózisnak az elkülönítése. A burnout kialakulásának alapja a személy és környezetének konfliktussal terhelt kölcsönhatása, míg a depresszió a személy élettörténetén és veszteségélményein alapuló mentális zavar.
A hivatással kapcsolatos teljesítménykrízis kialakulásának esélyét csökkenteni lehet a munkakörülmények megváltoztatásával, úgy mint:
-
munkafolyamatok pontosabb meghatározása,
-
a felelősségi és döntési jogkörök, valamint az elvárások tisztázása,
-
túlterhelés és monotónia elkerülése (túlóra, 3 műszak),
-
rendszeres és objektív teljesítményértékelési rendszer.
A kiégéssel szemben az önismeret fejlesztése is védelmet nyújt. A motivációk, a kiemelkedő képességek és hiányosságok feltárása növeli a személyiség stresszel szembeni ellenállóképességét. A szociális kapcsolatrendszer veszélyeztető jellegzetességei is felismerhetőek, és egyben korrigálhatóak.
Az aktív megküzdési stratégiák mellett a hatékony kommunikáció is segítséget nyújt a nehézségek megoldásában és a konfliktus kezelésben.
Irodalom
Hajduska, M.: Krízislélektan. ELTE Eötvös Kiadó, 2008
Nagy, E.: Egy segítő foglalkozás képviselőinek pályaképe a kiégés szempontjából. Doktori Értekezés. Debreceni Egyetem, BTK, 2007.
