Sokak számára félelmetes, amikor az ónos eső, illetve a fagyos talajra jegesedő eső síkossá és csúszóssá teszi a járdákat. Ilyenkor sokszorosára nő a közlekedési balesetek száma, nemcsak a közutakon, hanem a gyalogosok körében is, akiknél a szokásosnál jóval gyakrabban fordulnak elő végtagtörések (különösen combnyaktörés, illetve felkar- és csuklótörések), ficamok, ízületi sérülések. Traumatológus szakorvosok segítségével összegyűjtöttük tanácsainkat, melyeket betartva elkerülhetjük a téli, utcai elcsúszásokat, eséseket, amelyek a sérülékenyebb csontú idősekre nézve súlyos veszélyt jelentenek.
Nem minden esetben megoldható, hogy zord időjárási viszonyok esetén otthon maradjunk, így vigyázva testi épségünkre. Ha a csúszós utak ellenére útnak kell indulnunk, fogadjuk meg a szakemberek tanácsait az elesések és az ebből fakadó csonttörések rizikójának csökkentése érdekében.
Induljunk el időben és tervezzük meg a legbiztonságosabb útvonalat!
Ne halasszuk az utolsó pillanatra az elindulást, ha kell, inkább keljünk fel fél órával hamarabb, hogy időben célba érjünk. Lehetőség szerint már előző este válasszuk ki a legrövidebb, legkevesebb veszélyt rejtő útvonalat. A járda sima felületénél biztonságosabb kövecses vagy füves talajon közlekedni.
Járjunk medve módjára, a teljes talpunk érintkezzen a talajjal!
Az elcsúszás veszélyét csökkenti, ha növeljük a járófelületet, és nem csúsztatva, a talajjal párhuzamosan tesszük előrébb a lábunkat, hanem az egész talpunkat helyezzük egyszerre a talajra. Igaz, hogy ez a járásmód egy cseppet sem kecses, de ezzel a lassabb, óvatos, „cammogó” járással könnyebb az egyensúlyunkat is megtartani, ha megcsúszással kibillennénk belőle.
Haladjunk apró léptekkel, mint a pingvinek! Ne tegyük zsebre a kezünket!
A síkos, jeges, havas járdán elővigyázatosságból járjunk egy kicsit „totyogósan”: behajlított térdekkel, enyhe terpeszben, az egyensúly megőrzését segítsük a kezünkkel. Darwin-díjas ötlet ilyenkor zsebre dugott kézzel haladni! Ez ugyanis nem csak az egyensúlyozást nehezíti, hanem egy esetleges esésnél való kitámasztásnál is hátrányt jelent.
Növeljük a cipő súrlódását!
Tegyük félre a magas talpú, hegyes sarkú divatcsizmákat és válasszunk helyettük „traktortalpú”, mélyen barázdált, recés téli csizmát vagy bakancsot. A cipő súrlódását ma már az erre a célra kapható, külön rácsatolható „hólánccal” is növelhetjük, de ennek hiányában egy ócska frottír zokni is megteszi, amit a legcsúszósabb szakaszon a cipőre húzunk. Használható trükk az is, ha egy hagyományos, textiles ragtapasszal növeljük a cipő talpának súrlódását.
Támaszkodjunk, kapaszkodjunk!
Aki mindenképpen kénytelen útnak indulni, igyekezzen mindent megtenni a biztonságáért. Jeges járdákon haladva praktikus megoldás hegyes végű túrabotot, sétapálcát, vagy gumi tappanccsal ellátott botot használni támaszul vagy szükség esetén megkapaszkodni egy kerítésbe vagy az épületek kiszögelléseibe.
Haladjunk minél távolabb a közúttól!
A járdán tanácsosabb belül, a forgalomtól legtávolabb járni, így egy esetleges elcsúszásnál nem csúszunk ki az úton haladó gépkocsik közé. Legyünk tekintettel arra, hogy az autósok is nehezebben közlekednek, a csúszós úton megnő a féktávolság, a bajt észlelve lassabban tudnak megállni.
Enyhítsük az esés következményeit!
A csúszás járdán haladva az elesés lehetőségére mindig számítani kell, az esés esetleges súlyos következményeit tudatos elővigyázatossággal enyhíthetjük. A csontritkulásban szenvedők jó, ha „kipárnázzák” a leginkább veszélyeztetett testrészeiket, csípőjüket, térdüket az erre a célra kialakított védőruházattal, vagy legalább vastag, réteges öltözködéssel, kesztyűvel, sapkával védik magukat. Ha mégis bekövetkezik az esés, behajlított lábakkal csökkenthetjük az ütődés erejét, a karokkal pedig próbáljuk meg a fejünket védeni.
Segítsünk másokon!
A téli balesetek legnagyobb mértékben az időseket illetve a vérhígító gyógyszereket szedőket veszélyeztetik. Az elcsúszás, esés következménye gyakran súlyos csonttörés vagy agyrázkódás is lehet. Ha ennek gyanúja felmerül, akkor a sérültet nem szabad mozgatni, hanem mielőbb mentőt kell hívni hozzá, addig pedig kabáttal, takaróval védeni a hidegtől.
A cikk a Budai Egészségközpont szakembereinek közreműködésével készült.
