Evészavarnak nevezzük azokat az evési szokásokat, melyek a testsúlyban vagy a test működésében egészségügyi és esztétikai gondot okoznak. Több különböző formája létezik, a legismertebb az összes közül az anorexia nervosa és a bulimia nervosa. Ebben a sorozatban az evészavarok és a fájdalom összefüggései kerülnek megvilágításra.
Bulimia nervosának (BN) nevezzük azt az állapotot, amikor a személy a szükségesnél jóval több tápanyagot visz be a szervezetébe rohamszerűen, majd valamilyen módon megszabadul attól. Emellett szüntelenül foglalatoskodik testsúlyával és alakjával.
A bulimiára jellemzőek a visszatérő falási epizódok.
Ahogy az anorexia nervosa esetében, úgy a BN esetében is négy feltételnek kell teljesülnie ahhoz, hogy a fentebb leírt állapotot kórosnak minősítsük:
- Visszatérő falási epizódok vannak, melyek során meghatározott időtartam (például két óra) alatt olyan mennyiségű ételt eszik meg a személy, ami biztosan nagyobb annál, mint amennyit a legtöbb ember hasonló időtartam és körülmények között megenne, emellett pedig olyan érzése van, hogy elveszítette a kontrollt az étkezés fölött;
- Annak érdekében, hogy megakadályozza a súlygyarapodást, visszatérően kompenzáló viselkedésformákhoz nyúl (például önhánytatás, hashajtózás, beöntés, túlzásba vitt testedzés vagy koplalás);
- A falás és a kompenzálás is hetente legalább kétszer jelentkezik; és
- A személy önértékelését az alakja és súlya túlzottan befolyásolja. BN diagnózist nem kaphat az, aki AN diagnózist is kapott. (Kevert forma létezik, a kórkép neve bulimarexia, és jellemzője az, hogy az anorexiás és a bulimiás időszakok váltakozva jelentkeznek egymás után.)
Gyakorisági adatokat tekintve 100-ból egy embert érint élete folyamán a BN. Eltérően az anorexia nervosától (AN) – ami jellegzetesen a tizenéveseknél, főként a nőknél jelentkezik – a BN inkább az idősebb, tehát a huszonévestől kezdődő korosztályt érinti. A BN is túlnyomórészt a nők betegsége, azonban egyre több férfi is jelentkezik a szakellátásban bulimiára jellemző tünetekkel.
Mivel kevésbé látványos, mint az egy idő után már nyilvánvalóan kórosan sovány testű anorexiás, hiszen a bulimiás személyek testsúlya és alakja általában normális, így a betegség esetleg mindvégig rejtve marad. Kis részük rendelkezik csupán némi túlsúllyal vagy jelentős súlyhiánnyal. Mint minden evészavarnál, így a BN-nál is igaz az, hogy minél hamarabb kap segítséget a beteg, annál nagyobb az esélye a mihamarabbi gyógyulásra, illetve arra, hogy a lehető legkevesebb maradványtünettel jöjjön rendbe. A nemzetközi evészavar-klinikák által mondott gyógyulási arány hazánkra is igaz, azaz a bulimiás betegek – és általában véve az evészavaros betegek– fele teljesen meggyógyul, egynegyedüknek van valamilyen maradványtünete, és a további egynegyed állapota változatlan marad. Utóbbi oka a társuló zavarok jelenléte, ami megakadályozza a változást.
A kontrollvesztés fennállása, a testsúllyal és az alakkal való kényszeres foglalkozás, illetve a legtöbb esetben a jelentős mennyiségű elfogyasztott étel anyagi vonzata az életminőséget rendkívüli módon rontja. Mindezeken kívül szükséges figyelmet fordítani a járulékos és következményes fájdalomra is, ami a BN-t kísérheti.
Az esetek egy részében az AN-hoz hasonlóan a BN-val élő beteg is elszenvedhet minőségi és/vagy mennyiségi éhezést a nem megfelelő összetételű vagy mennyiségű táplálék elfogyasztása miatt, illetve a megfelelőnek számító tápláléktól való mesterséges megszabadulás miatt. Fontos szem előtt tartani azt, hogy ez az éhezés normál testsúly mellett is fennállhat. A BN-s betegek 32%-ánál megtalálhatóak orvosi kezelést igénylő betegségek.
A fájdalommal is járó szövődmények nagy része a falásrohammal kapcsolatos, a falásroham ugyanis elsősorban az emésztőrendszer felső részét károsítja, és sajnos halálos kimenetelt is leírtak már. A falásrohamok a gyomor gyors és a természetes ritmussal nem követhető tágulását eredményezik, aminek következtében a gyomor szétrepedhet, ez pedig szinte kivétel nélkül halálos kimenetelű esemény.
Komoly fájdalmat okoz a gyomorból a nyelőcsövön át a szájüregbe visszajutó emésztőnedv, a gyomorsav okozta sérülés, roncsolódik a garat, a szájpadlás és a nyelv felszíne is a folyamatos és ismétlődő hányás következtében. Emellett a sav a fogakat sem kíméli, erős fájdalommal járó károkat okoz a fogzománcon, aminek következtében a fog érzékennyé válik a hidegre és a melegre. Ez a roncsolódás a fogakon visszafordíthatatlan. Az ismétlődő hányások a nyelőcső gyulladását, a hegesedés miatt szűkülését illetve vérzését okozhatják. A hányás és a hashajtás következménye lehet a kiszáradás és a szervezet kémiai egyensúlyának felborulása, ami az anyagcsere felborulását eredményezheti. A hányás és a hashajtás következményeképpen a vesefunkciók lassulhatnak, csökken a vese vérátáramlása, ami közvetve mérgezéses tüneteket eredményezhet, ezt pedig a kiszáradás tovább súlyosbítja.
A hashajtók mértéktelen szedése véres hasmenést, zsírszékletet és fehérjevesztést okozhat, ennek következtében pedig a természetes bélmozgások esetleg megszűnhetnek, így az emésztés teljesen leáll. Előfordulhat a hasnyálmirigy gyulladása is, ami nemcsak fájdalmat, hanem halált is okozhat.
Érdekes összefüggést talált az egyik vizsgálat, mely szerint a meddőség-szakrendeléseket felkereső nők körében gyakoriak az evészavarok, BN-ban pedig az ismételt spontán vetélés gyakorisága is nagyobb, mint a nem evészavaros kliensek között.
Sem az AN-ban, sem pedig a BN-ban nem ritka a csontritkulás, melynek hátterében a csökkent ösztrogén-, kalcium-, foszfor- és D-vitaminszint áll, következménye pedig sok esetben a fájdalommal és nehéz gyógyulással járó csonttörés és az azzal járó egyéb tünetek. A patológiás törések elsősorban a deréktáji csigolyákat, a bordákat és a medencecsontot érintik.
A bulimia egyik jellegzetes, szabad szemmel is látható tünete a kezeken felfedezhető úgynevezett Russel-jel (a kézháton és az ujjak tenyéri felszínén lévő apró sérülések, hegek), melyet a hányás során a metszőfogak okoznak. Sok BN-s beteg rágja a körmét ösztönösen, elkerülendő az önhánytatás során a torok megsértését. Az ujjak mellett sok más eszközt igénybe vesznek a betegek a hányás elősegítésére, például szemüveg szárát, ceruzát, fogkefét, stb., ezek az eszközök pedig könnyen felsérthetik a szájpad és a garat érzékeny hámrétegét. A leggyakoribb következményes panasz ilyen esetekben a fájdalom mellett a rekedtség, a hangképzési nehézség és a hang mélyülése. Előfordulhat ezeken a területeken hegesedés, elsimult nyálkahártya, hangszalagvérzés, -ödéma vagy -polip is.
Összegezve tehát az evészavaroknak ez a formája sokféle fájdalommal kísért tünettel jár együtt. A fájdalomtünetek a betegség felismerésében a szakemberek és a családtagok, hozzátartozók segítségére is lehetnek, ezek csökkentése az egyik terápiás feladat. Az evészavarok, így a bulimia nervosa is több ok együttes hatásaként alakul ki, úgy mint biológiai, genetikai, pszichológiai, családi és környezeti tényezők, ezért kezelése is többszempontú megközelítést igényel. Az orvos és a pszichológus együttes munkálkodása a közös cél érdekében az esetek nagy részében hatékonyabb és gyorsabb eredményt hozhat, mintha külön dolgoznának a probléma elhárításán.
Az evészavarokról szóló sorozat eddig megjelent két része Túry Ferenc és Szabó Pál „A táplálkozási magatartás zavarai: anorexia nervosa és bulimia nervosa” (2000, Medicina Könyvkiadó, Budapest) című könyvének felhasználásával készült.
