Friss felmérési adatok szerint az emberek idejük negyven százalékát azzal töltik, hogy saját magukról beszélnek. Ez nem véletlen, hiszen ez jelentős mértékű örömöt okoz számunkra.
A Harvard Egyetem Szociális Kognitív és Affektiv Neurotudományok Laboratóriumának tudósai arra tettek kísérletet, hogy kiderítsék, miért van az, hogy az emberek ennyire szeretik hallani a saját hangjukat. Érdekelte őket az is, hogy ez vajon kapcsolatban van-e az agy jutalomközpontjának működésével. Agyi képalkotó eljárások segítségével kiderítették, hogy miközben az emberek magukról beszélnek, az agyukban ugyanazok a kémiai reakciók játszódnak le, mint szex közben. Mindez motiválja az embereket arra, hogy rendszeresen megosszanak magukról személyes információkat.
A vizsgálat a következőképpen történt. A tudósok fMRI (azaz funkcionális mágneses rezonancia-vizsgálatot) alkalmaztak arra, hogy megfigyeljék a lejátszódó agyi folyamatokat, miközben a résztvevők önmagukról beszéltek önmaguknak. Ezzel az eljárással megfigyelhetővé válnak az agyi vérátáramlásban bekövetkező változások. A vizsgálat során a kutatók megkérték a vizsgálatban részt vevő 195 embert, hogy először beszéljenek saját magukról önmaguknak, azaz személyiségükről és bizonyos dolgokról alkotott véleményükről, majd ezt követően alkossanak más emberekről is véleményt. Mindeközben folyamatosan figyelték, hogyan változik az agyi vérátáramlás, majd ezt követően összehasonlították a magukról való beszéd közben mért idegi aktivitást a másokról történő beszéd alatt mért idegi aktivitással.
Az eredmények azt mutatták, hogy amikor a résztvevők saját magukról beszélhettek, akkor megnőtt az agy azon részének aktivitása, mely az önmagunkkal kapcsolatos gondolatokért felelős (ez a mediális prefrontális kéreg), illetve fokozódott még két olyan agyterület aktivitása, melyek a dopamin kiválasztásában közreműködve felelősek az agy öröm- és jutalomközpontjának működéséért (nucleus accumbens és ventrális tegmentális rész). Érdekes összefüggésként derült ki az, hogy ezeknek a területeknek az aktivitása egyaránt fokozódik „eredendően élvezetes” tevékenységek során, mint például a szex vagy egy finom étel elfogyasztása. A kutatás eredményei szerint tehát az önmagunkról való beszéd szintén egy ilyen „eredendően élvezetes” tevékenység.
A kísérlet következő fázisában a résztvevőknek ugyanúgy önmagukról vagy másokról alkotott véleményüket és gondolataikat kellett megfogalmazniuk, a különbség azonban az volt, hogy ebben a fázisban a megfogalmazott gondolatokat a külvilággal is megoszthatták, nemcsak saját maguknak mondták el azokat. Az eredmények azt mutatták, hogy az önmagukkal kapcsolatos közlés során fokozottabb volt a fent említett agyi területek vérellátása, mint amikor másokról beszéltek. A legnagyobb mértékű vérátáramlást az fMRI vizsgálat során abban az esetben tapasztalták, amikor a résztvevők saját magukról alkotott véleményüket valaki mással oszthatták meg. Ezekre alapozva feltételezhetően az okozza számunkra a legnagyobb örömet, ha másoknak beszélhetünk saját magunkról. Dr. Adrian Ward pszichológus a Proceedings of the National Academy of Sciences folyóiratban ezzel a vizsgálattal kapcsolatosan közzétett tanulmány első szerzője a következőképpen foglalta össze az eredményeket: „A vizsgálati eredményekből világosan látszik, hogy a személyes információ másokkal való megosztása fokozza az örömérzettel, motivációval és jutalmazással kapcsolatos idegi régiók aktivitását, és rendkívül pozitív hatással van a kedélyállapotra”.
Ha a tudománytól és a képalkotó eljárásoktól távolabb merészkedünk, akkor elgondolkodhatunk azon, hogy melyek a számunkra az általában legkedvesebb és legtöbb örömöt okozó tevékenységek. Természetesen óriási örömöt okozhat egy egyedül végzett sporttevékenység, alvás vagy zenehallgatás is. Az emberek túlnyomó része azonban, ha feltennék nekik a kérdést, hogy mik azok az időtöltések, amik a legtöbb örömöt okozzák számukra, nagy valószínűséggel a legtöbben azt felelnék, hogy azok, amikor elmondhatják az önmagukkal kapcsolatos érzéseiket, gondolataikat, véleményüket, kételyeiket másoknak. Történhet ez a biztonságos családi légkörben, barátok, kollégák vagy jó ismerősök társaságában, de felvillanyozó lehet az is, ha valaki a féltett gondolatait pszichológussal vagy más, segítő szakmában dolgozó szakemberrel oszthatja meg.
Az tehát, ha beszélhetünk magunkról, hozzájárul lelki egészségünk, mentálhigiénénk, azaz egészségünk és egyensúlyunk fenntartásához.