A mobil eszközök generációja különösen rászorul a felnőttkori porckopásos gerincbetegségek megelőzésére. Ennek fontos része az is, hogy a testnevelésben a gerinc- és ízületvédelem szabályaira egyre jobban figyeljenek oda. Ehhez kapnak a testnevelők konkrét javaslatokat egy tapasztalt gyógytornásztól.
Statisztikai adatokkal is bizonyított tény, hogy már a kisiskolások között is alig lelhető fel kifogástalan tartású, megfelelő izomerővel, és rugalmas, nyújtható izomzattal rendelkező gyermek. A prevenciós szemlélet érvényesülése ezért egyre inkább szükséges az iskolai testnevelés órákon is.
Ennek érdekében egyrészt minden tanulónak rendszeresen végeznie kell a biomechanikailag helyes testtartás kialakítását, automatizálását, és fenntartását szolgáló speciális korrekciós gyakorlatokat, vagyis a Tartáskorrekció néven rendelkezésre álló gyakorlatanyagot. Másrészt elengedhetetlen, hogy a testnevelés órák teljes időtartamában érvényesüljön a gerinc- és ízületvédelem. Utóbbihoz nyújtanak segítséget az alábbi javaslatok.
A mély hátizmok erősítésénél fontos szempontok:
Minden építkezésnek van stabil fundamentuma. Testünk megfelelő felépítéséhez ilyen alapot ad a gerincünk optimális tartását minden helyzetben biztosító mély hátizomzat. Célzott erősítése a testhossz növekedésének egész időtartama alatt szükséges, a változó, egyre növekvő magassághoz folyamatosan hozzádolgozva az élettani gerincgörbületek megtartásához szükséges izomerőt. Sajnos ez a szokványos gyakorlatokkal vagy egyáltalán nem, vagy nem a megfelelő módon történik meg.
A teljes gerincre kiterjedő extenzió helytelen végrehajtás esetén az amúgy is túlterhelt és fokozott lumbális lordózist terheli meg. A helyes erősítést érdemes a tartáskorrekcióból ismert medencebillentéssel indítani. A karokat, lábakat átlósan, nyújtózva emeltetjük, a fejet pedig lefele néző homlokkal. Ha az ágyéki szakaszon erős feszülés érezhető, túlságosan magasra emeltük a végtagokat, vagy a fejet! Azok a testnevelés órákon előforduló gyakorlatok, amelyeknél a kezek-lábak egyidejűleg emelkednek hason fekvő helyzetben / hashinta, fészek, stb./, gyakorlatilag ennek a területnek a feszülésével valósulnak meg. Ilyenkor a fej is túlságosan magasra emelkedik, súlyával tovább terhelve az ágyéki szakasz izmait, és a gerinc kisízületeit.
A mély hátizmok erősítésére kiválóak a törzsdöntésben végzett gyakorlatok, különböző kiindulóhelyzetekből indítva, ha tudatosan kerüljük a homorítást, ezáltal a kisízületek fájdalmas záródását. Ezeknél a gyakorlatoknál a hasizmok is dolgozzanak, ne engedjük a hasat lelógni. Ajánlhatóak még a térdelő támaszban végzett gyakorlatok, valamint a kúszó, mélykúszó gyakorlatok, különféle tornaszerekkel változatossá téve alkalmazásukat.
Hasizom gyakorlatok biomechanikailag helyes végzése:
Hasizom gyakorlatok gerinckímélő módon a Tartáskorrekció anyagában találhatóak. A legfontosabb szempont, hogy teljesen iktassuk ki a háton fekvésből indított nyújtott lábemelést, a lebegő ülést, a teljes felülést. Páros lábemelésnél, az emelés első fázisában gyenge hasizmok esetén a lumbális lordózis fokozásával történik az elmozdulás, nyíró erőket provokálva az ágyéki gerincszakaszon. Erről saját szemünkkel is meggyőződhetünk, ha vesszük a fáradságot, és a gyermek mellé térdelve oldalról tekintjük meg, hogyan hajtja végre a gyakorlatot.
Lebegő ülésnél, teljes felülésnél a zsugorodásra hajlamos csípőhorpasz izmot terheljük, inkább kárt okozva, mint hasznot hajtva. Eközben a nagy farizom túlnyúlik. Erősítünk egy zsugorodásra, túlfeszülésre amúgy is hajlamos izmot, miközben az ellenoldalon túlnyújtunk egy sorvadásra, túlnyúlásra hajlamosat? Az izomegyensúly, amely már amúgy is megbomlott a túlzottan sok, és helytelen ülés miatt, még tovább romlik.
A gerincet kímélő hasizom gyakorlatokat talpra húzott lábakkal végezzük. Ügyeljünk, hogy a lábak a gyakorlat teljes időtartama alatt a talajon maradjanak. Az emelkedés csigolyáról-csigolyára történjen a keresztcsont pedig feltétlenül maradjon a talajon. Nagy ismétlésszámnál megfájdulhatnak a nyakizmok. Ezt a kellemetlenséget kiküszöbölhetjük, ha a tarkó alá tesszük a kezeket.
Teljes felüléseknél az emelkedés utolsó szakaszában, amikor már a keresztcsontunk is elkezd emelkedni a talajról, a hasizmok szerepét a csípő hajlító izmai veszik át. Ezek erősítése pedig felesleges, hiszen túlterhelt és zsugorodásra hajlamos izmok. / Lásd: Tartáskorrekció táblázata. / Azok a hasizom gyakorlatok, amelyek az egyenes hasizom eredésének és tapadásának közelítésével járnak /”kockahas”-ra törekvés/, a törzs elülső részét megrövidítik. Akár a testmagasságunk is csökkenhet ez által. Látványosan előre, és lefelé húzódnak a vállak, a nagy mellizom zsugorodik, az alsó bordák és a csípőlapát közelednek egymáshoz, s ez a helyzet fokozza a háti görbületet. Ezek a tényezők akadályozzák a rekesz megfelelő működését a légző mozgások közben. Kerüljük ezeket a gyakorlatokat! Helyettük az egyszerű hasbehúzás ajánlható. Célzottan, háton fekve, erős hasbehúzás után izometrikus megtartás következzék, majd néhány másodpercnyi még erőteljesebb feszítés. Közben a légzés maradjon egyenletes. Sokkal hatékonyabb ez az egyszerű gyakorlat, mint gondolnánk. Az ágyéki gerinc stabilizálása, és a megfelelő medencedőlés megtartása érdekében minden testhelyzetben felhívhatjuk a figyelmet a has behúzására, a hasizmok tudatos használatára.
Fekvőtámasz, és plank gyakorlatok:
A fekvőtámasz korrekt kivitelezésére kevés tanuló képes. Ennek nyilvánvaló jele, ha a gyakorlat végzésénél előírt egyenes vonalból a has lelóg, vagy a fenék kiemelkedik. A hibás végrehajtás fő oka a törzsizmok gyengesége, az előkészítő gyakorlatok hiánya. Sokkal fontosabb a tartáskorrekciós gyakorlatok rendszeres végzése, a medence helyes középállásának stabilizálása és automatizálása, mint egy túlságosan korán, megalapozatlanul végzett gyakorlat általános követelménnyé tétele.
Rávezető gyakorlatként alkalmazzuk a fekvőtámasz könnyített változatát, amikor a térdek a talajon támaszkodnak. Ennél a változatnál is alakítsuk ki a helyes medencedőlést a has behúzásával, és a farizmok egyidejű feszítésével, a tartáskorrekcióban leírtak szerint. Gyakorlás közben így megerősödnek a törzsfűző izmai, miközben az ágyéki gerincet megkíméljük.
Kiváló, divatos gyakorlatok a plank gyakorlatok. Alkar- és lábujjtámaszban az egész test egy egyenes vonalba emelkedik, ezt a helyzetet megtartjuk, s a megtartási időt fokozatosan növeljük. Később, stabilan tartott ágyéki gerinc mellett különböző kar- és lábmozdulatokat is indíthatunk. A plank gyakorlatok buktatója, hogy olyan egyének is próbálkoznak végzésével, akik nem rendelkeznek még megfelelően erős törzsizmokkal. Ha az ún. „törzsfűző” izmai nem elég erősek, megfájdulhat a derekunk. Korrekt végrehajtásnál ez nem fordul elő. Nagyon fontos, hogy ilyen típusú gyakorlatokat csak az arra már felkészült, erős törzsizmokkal rendelkező egyének végezzenek. Akkor is hibát követünk el, ha a megtartási időt abban az esetben is növeljük, ha már elfáradtunk. Ilyenkor már nem valósul meg az egész test egy síkban való tartása. Ha pedig az ágyéki gerinc homorításával tovább tartjuk a helyzetet, a lumbális gerincen nyíróerők érvényesülnek. Szabályosan végzett plank gyakorlatok viszont nagyszerűen fokozzák a nagy farizmok, és a haránt hasizmok erejét.
Álló helyzetben végzett lapocka gyakorlatok:
Elemezzük az álló helyzetben végzett lapocka gyakorlatokat! Sajnos abból kell kiindulnunk, hogy a legtöbb felnőtt, és gyermek lapockazáró izmai gyengék. Álló helyzetben a lendület, és a gerinc egész hosszára kiterjedő extenzió akadályozza az izolált erősítést. Éppen ezért olyan kiinduló helyzeteket kell keresnünk, amellyel ezt kiküszöbölhetjük. Hason fekve, homlokra támaszkodva megmutatkozik ezeknek az izmoknak a valódi ereje, avagy gyengesége. A medence középhelyzetbe állítása a hasizmok és farizmok erejével itt is szükséges. A homorítást szigorúan kerülni kell. Érdemes arra is figyelni, hogy szimmetrikus-e a mozgás. Ha nem, hívjuk fel rá a figyelmet. Valószínűleg sikerül korrigálni a különbséget a tudatosítás által.
Rugózva lazítás:
Általánosan elterjedt a gimnasztikai gyakorlatok végzésekor a rugózva lazítás, nyújtás. Például gömbölyű háttal előrehajolva, karokat lelógatva ejtegetni a törzset egyre mélyebbre. A nyújtásnak ez a módja a mozgáshatárokat erőszakos rántásokkal fokozza. Az izmok olyan jelzéseket kapnak, hogy túlságosan erős nyújtás érvényesül, és ez a jelzés minden alkalommal összehúzó reflexet vált ki bennük. Görcsös ellenállás lesz a válasz az effajta nyújtásra, s a vékonyabb izomrostok sérülhetnek. A fájdalmas mikro-sérülések nyomán olyan hegek képződhetnek az izomban, amelyek csökkentik annak elaszticitását. A fent említett mozgásforma helyett az immár közismert stretchinget érdemes nyújtás céljából alkalmazni. Szövetkímélő, kontrollált nyújtási technika. Statikus, kíméletes módon éri el a zsugorodott izmok mozgáshatárainak visszaállítását a normális szintre. Alkalmas a sérülések és az izomláz elkerülésére is.
A Tartáskorrekcióban kíméletes nyújtásra szolgáló helyzeteket és gyakorlatokat ismerhetünk meg, amelyek lehetővé teszik testtartásunkért felelős izmaink megfelelő nyújthatóságát.
Függeszkedés:
A gerinc nyújtása céljából gyakran végeztetnek függeszkedést, például bordásfalon. Sajnos tévhit az, hogy ez a gyakorlat valódi megnyúlást eredményez. Az izmok olyan jelzést kapnak, hogy erős nyújtó hatás ellen kell védekezniük, s logikus válaszként erre fokozott feszüléssel reagálnak. Ezáltal a törzs hossza még rövidülhet is a függeszkedés során. Válasszuk inkább a törzs aktív megnyújtását. Akaratlagos nyújtózás közben a gerinc élettani görbületei automatikusan a lehető legkedvezőbben alakulnak a medence helyes dőlésszögének beállítása és megtartása esetén. Ezt az aktív nyújtózást a vállak felhúzását kerülve, a fejtetővel nyújtózva kell végrehajtani. Hasonló hatású a fejre helyezett tárggyal való járás, egyensúlyozás.
Törzs- és fejkörzések:
Gerincvédelmi szempontból a lendületes, gyors törzs- és fejkörzések sem egészségesek. A fejkörzést teljes egészében hagyjuk el, viszont kiemelten fontos a fej oldalra fordítása /váll fölött hátra tekintés/, és a test síkjában oldalra hajlítása /fül a vállhoz közeledik/. A fej fordítását törzs- és karmozgásokkal kombinálhatjuk. A legfontosabb feladat a fej „visszahelyezése” a törzs síkjába, amelyet a fejtetőre tett tárgy egyensúlyozásával érhetünk el. Megéreztethetjük az optimális helyzetet háttal a falhoz állva, ahhoz egész testünkkel hozzáigazodva is.
A törzskörzésnél a problémát az okozza, hogy benne foglaltatik a hátrahajlás, melynek biomechanikailag káros voltáról a következő pontban olvashatunk. Helyette törzsdöntésben, az enyhén hajlított térdeken kezünkkel megtámaszkodva végezhetünk kis amplitudójú körzéseket, stabilizálva az ágyéki gerincet a törzsfűző izmaival. Fontos, hogy ilyenkor a fejet is a gerinc vonalával azonos síkban tartsuk.
Hátrahajlás álló helyzetből:
Az álló helyzetből való hátrahajlás nem szolgálja a hátizmok erősítését. Ebben az esetben a gravitációs erő hat, s a mély hátizmok „kikapcsolnak” /például az ún. híd-gyakorlatnál/. Gyakorlatilag az egész elülső izomlánc erőteljes megnyúlása következik be, s óriási stressz éri a gerinc kisízületeit a helyzetből adódó torlódás miatt.
Ha a függőlegestől előre, vagy oldalsó irányba mozdul a törzs, fékező hatást kifejtve valóban az ellenoldali mély hátizmok ereje érvényesül. Ilyenkor az izmok excentrikus működést végeznek, amelynél az izom eredése és tapadása távolodik egymástól a munkavégzés közben. Ez a fajta izomműködés kíméletesebb, mint a koncentrikus / amikor az eredési és tapadási pont közeledésével valósul meg a munkavégzés/, de legalább olyan hatékony. Az izmok excentrikus működését megvalósító gyakorlatok ezért egyre inkább előtérbe kerülnek a rehabilitációban is. A csigolyák közti porckorongok védelmében viszont kerüljük a hajlással egy időben végzett törzscsavarásokat!
A fej súlyvonalba helyezése:
A koponya tekintélyes súlya miatt már a fej csekély előrehelyezése is komoly terhet ró a mély hátizmokra, a csigolyatestek közti porckorongokra. Állva, a hasizmok és a farizmok egyidejű megfeszítésével hozzuk létre a medence megfelelő dőlésszögét, majd nyújtózzunk fölfelé a koponyatetővel. Tartsuk meg ezt a helyzetet járás közben is. Építsük le a felesleges izomfeszüléseket /túlságosan felhúzott vállak/, a járás legyen térben- és időben is harmonikus. Fejre helyezett, és ott mozgás- és helyzetváltoztatás közben megtartott tárggyal /babzsák, tornabot, stb./ a fej optimális helyzete könnyebben elérhető és megéreztethető.
Lábboltozatot erősítő gyakorlatok:
Pusztán a lábboltozat gyengesége a csípő- és térdízületben, de még az ágyéki gerinc területén is panaszokat okozhat. Tetézi ezt a nem mindig megfelelő cipőben történő futás, sportolás. A futás helyes technikáját gyakran képtelenek elsajátítani a tanulók, sokan a lábukat a talajhoz „csapva” haladnak előre futás közben. Ennek leggyakrabban a boltozatot tartó izmok gyengesége, vagy a már kialakult lúdtalp az oka. Kiemelten fontos ezért a boltozatot tartó lábizmok célzott erősítése. Sajnos előfordul, hogy a lábboltozat erősítésére szolgáló gyakorlatokat ajánlók biomechanikai szempontból vitatható gyakorlatokat is felsorolnak.
Lábboltozatot erősítő gyakorlatok között még némely gyógytestnevelés tankönyvben is említik a sarkon járást. A lúdtalp egyik ismertetőjele a sarokcsont fokozott befele dőlése. A ránehezedő súly miatt sarkon járáskor ez a dőlésszög fokozódik. A gyakorlat tehát helytelen, nem alkalmas sem prevencióra, sem korrekcióra. Helyette tehermentesített helyzetben végzett lábtorna, lábjáték, a különféle járások közül pedig kizárólag csak a lábujjon járás, és a bekarmolt lábujjakkal történő ún. „mackójárás” ajánlható. Természetesen ezeket a gyakorlatokat cipő nélkül végeztetjük. Az óvodások részére javasolt preventív gyakorlatokat is érdemes lenne átvizsgálni, és a biomechanikai szempontok figyelembevételével újratervezni.
Gyógytestnevelési gyakorlatok:
Furcsa ajánlás a gyógytestneveléses tanulók bemelegítésére javasolt indiánszökdelés, és egy lábon ugrálás. Amikor felugrásból egy lábra érkezünk a talajra, a hatalmas rázkódás túlterheli a csípőízületet, amely gerincferdülésnél a rotáció és a medence aszimmetriája miatt amúgy is kritikus helyzetben van. Egyszerű lépcsőn járáskor a csípőízületre nehezedő súly a testsúlyunk hat- hétszerese is lehet; elképzelhető, milyen mértékben fokozódik ez az egy lábra érkezésnél! Az élettani gerincgörbületeket is fokozza a hirtelen talajra érkezés, nem beszélve a deformált csigolyákra gyakorolt kedvezőtlen hatásokról. Nehéz lenne olyan kórképet találni a gyógytestnevelésre utalás indokai között, amelynél a fent említett gyakorlatoknak létjogosultsága lenne.
Gyógytestnevelés tankönyvben, csípőficamos tanulóknak ajánlott mozgásanyagban szép számmal találtam a csípőflexorokat erősen igénybe vevő gyakorlatokat, vitatható kiinduló helyzeteket. Ehelyett éppen a csípőflexorok nyújtásával, a farizmok és a hasizmok átgondolt erősítésével érhetjük el a megbomlott izomegyensúly helyreállítását, a csípőízület kedvező helyzetét.
Az izomláz elkerülése:
Végezetül néhány gondolat az izomlázról. Hajlamosak vagyunk úgy tekinteni rá, mint elkerülhetetlen, szükséges rosszra. Pedig léteznek technikák, amelyekkel megakadályozhatjuk létrejöttét.
- Első lehetőség a bemelegítés, amelynek csak egyik célja az, hogy az izmok átmelegedjenek. A jól tervezett bemelegítés tartalmaz olyan elemeket, amelyek a további mozgáshoz szükséges mozgáskoordinációkat „járatják” be. Ha elterveztük, hogy milyen mozgásformák, sporttevékenységek képezik majd a továbbiakban az óra anyagát, konkrétan azokra készíthetjük fel a mozgásszerveket a bemelegítés során. Úgy tekinthetjük ezt a bevezető részt, mint az izomláz egyik lehetséges prevencióját.
- A következő lehetőség az egyoldalú terhelés azonnali ellensúlyozása. Például megtehetjük, hogy egy sorozat hasizom erősítő gyakorlat után – az izomegyensúlyt szem előtt tartva – a hasizmok antagonistájaként felfogható nagy farizom gyakorlatait végeztetjük. Mialatt ezek az izmok dolgoznak, a hasizom sokkal gyorsabban, és magasabb szinten regenerálódik, mintha csak mozdulatlanul pihennénk /Szecsenov kísérletei/. Anatómiai ismereteinket felhasználva, az agonista-antagonista izmok váltakozó foglalkoztatásával még kiadós gyakorlás után sem jelentkezik izomláz.
- Végül következzék az igazi csodafegyver: a stretching. A statikus nyújtások a mozgásra való felkészítésben, és az úgynevezett levezetésben is megállják a helyüket. Szövetkímélő, egyszerű technika, bárki könnyedén elsajátíthatja. Egyénre szabható. A biomechanikailag helyes testtartáshoz szükséges speciális nyújtó gyakorlatokat a Tartáskorrekció anyagában találjuk meg.
Egy-egy sporttevékenység specifikus mozgásanyagához speciális stretching- gyakorlatsor tervezhető az egyoldalú ártalmak kiküszöbölésére. Mivel az élsporttól kezdve az átlagos, mindennapos igénybevételig fontos az egészséges izomegyensúly megtartása, érdemes a stretchinget beépíteni napi rendszeres tevékenységeink közé. Az ülő életmódot folytató felnőtteknek, és az iskolába járó diákoknak egyaránt célszerű a Tartáskorrekció nyújtó- és erősítő gyakorlatainak precíz betanítása, amelyekkel a mozgásszervek károsodása elkerülhető, az izomegyensúly – rendszeres végzés esetén – fenntartható.
Prevenciós szemlélet érvényesítése a testnevelés órákon:
Az elsődleges prevenció eszközei az egészséges embereknél, gyermekeknél hatékonyak. A mozgásszervek védelmének esetében az elsődleges prevenció színhelye elsősorban az iskola, az iskolai testnevelés óra. A prevenciós lehetőségekkel pedig a testnevelés szakos tanárok élhetnek. Tudásuk, felkészültségük birtokában, kellő odafigyeléssel és alapossággal elsajátíthatják azt a szemléletet, amely a Tartáskorrekció helyes alkalmazásához szükséges. Sokat jelenthet, ha ennek tükrében felülvizsgálják a testnevelés órákon alkalmazott gyakorlatokat, vajon megfelelnek-e az ízületvédelem szempontjainak? Ehhez kíván segítséget nyújtani ez az összeállítás egy jó cél megvalósulása érdekében, és a hatékony együttműködés reményében! Írásom hiteléül szolgáljon az a tény, hogy egy „kisvárosi modell”-ben sok éven át dolgozva jól ismerem a testnevelők, és gyógytestnevelők munkáját.
Dr. Lúczi Józsefné
okleveles gyógytornász
Gyula 2018. április 16.
Irodalom:
- Dr. Somhegyi Annamária-Gardi Zsuzsa-Dr Feszthammer Artúrné-Dr Darabosné Tim Irma-Tóthné Steinhausz Viktória: Tartáskorrekció
- Balogh Ildikó: Mozgás ABC, Kineziológiai alapismeretek
- Somhegyi A., Lazáry Á., Feszthammer A., Darabosné Tim I., Tóthné Steinhausz V., Boja S., Szilágyi A., Varga P.: A biomechanikailag helyes testtartás kialakítását, automatizálását és fenntartását szolgáló mozgásanyag beépítése a testnevelésbe, Népegészségügy 2014, 92:11-19
- Gardi Zsuzsa: Alapozó gyógytorna, Elmélet és gyakorlat
- Dr. Tóth János: A mozgásszervek védelme gyermekkorban
- Szentágothai János, Réthelyi Miklós: Funkcionális anatómia
- Dr. Frenkl Róbert: Sportélettan
