Lelkiállapotunk hatása a gerincműtét utáni felépülésre

Egy gerincműtét nagyfokú megterhelést jelent az egész szervezet számára: a műtét során szöveteket vágnak meg vagy távolítanak el, esetenként pedig valamilyen idegen anyagot (implantátumot) ültetnek be az eltávolított szövetek pótlására.

Az altatás utóhatása időnként jóval a műtétet követően is érezhető, az erős fájdalomcsillapítók pedig számtalan mellékhatással bírhatnak, az egyszerű émelygéstől egészen a függőség kialakulásáig. Mindezek miatt a műtét utáni felépülés is igen összetett és bonyolult folyamat, amire azonban a beteg előre felkészíthető.

A műtéti felkészítés a pszichológus szemszögéből annak megértésén alapszik, hogy különböző pszichoszociális tényezők hogyan befolyásolják a lábadozás időszakát. Ez a folyamat két egymással átfedésben lévő szakaszból áll. Első a közvetlen műtét utáni időszak, melyben elsősorban sebgyógyulás, valamint a műtét által okozott stressz feldolgozása zajlik, ezt követi a rehabilitációs fázis, aminek legfontosabb feladata a betegség és az annak következtében kialakuló inaktivitás összeadódó hatásának leküzdése.

Írásunkban az első fázissal, azaz a közvetlen műtét utáni időszak folyamataival foglalkozunk. A kutatóknak egészen a közelmúltig nem állt rendelkezésére olyan módszer, mellyel lelki tényezők testi folyamatokra – többek között a sebgyógyulásra – gyakorolt hatása vizsgálható lett volna. A molekuláris biológia, a képalkotó eljárások és az idegrendszer kutatásának legújabb vívmányai révén azonban olyan folyamatok váltak nyomon követhetővé, melyek egy eddig láthatatlan térben, az emberi szervezet sejtjei között, és azokon belül történnek.

Milyen lelki és környezeti tényezők hátráltatják leginkább a sebgyógyulást?

Stressz

Akármilyen fórumon is tájékozódjunk, az egészséget negatívan befolyásoló lelki tényezők között szinte mindenhol a stressz jelenik meg első helyen. Nincs ez másképp a műtét utáni állapottal sem: az erős vagy hosszan tartó stressz a hormonháztartás megváltozásán keresztül gyengíti az immunrendszert, ami így lassítja a sebgyógyulási folyamatot, védtelenebbé tesz a fertőzésekkel szemben, és ez egyéb betegségek kialakulásához vezethet. A szervezet a stresszre reagálva hormonok két fő csoportját szabadítja fel: katekolaminokat és kortikoszteroidokat.

A katekolaminok hasznos szerepet töltenek be, amikor egy veszélyes helyzetben az azonnali menekülés vagy támadás végrehajtását teszik lehetővé, a hosszantartó érzelmi stresszre adott válaszként azonban kifejezetten kártékonyak: a tartósan magas katekolamin-szint izomremegéshez, cukorbetegséghez vezethet, de a szívinfarktus és a stroke kockázatát is jelentősen növeli, az immunrendszert pedig gyengíti.

A kortikoszteroidok tartósan emelkedett szintje más módon, de szintén veszélyes lehet. Szív- és érrendszeri betegségek kialakulását segíti elő, a D-vitamin gátlásán keresztül csökkenti a szervezet kalcium szintjét, a májat túlzott glükóztermelésre késztetve pedig a cukorbetegség rizikóját növeli. Mindezen felül zsugorodásra készteti a lépet és a csecsemőmirigyet, utóbbinak bizonyos immunsejteket előállító részeit gátolva szintén nagyban hozzájárul az immunrendszer gyengüléséhez.

Fájdalom

Minden műtét után valamilyen mértékű fájdalom tapasztalható. A fájdalomérzet a túlélés szempontjából alapvető fontosságú, a hosszantartó fájdalomra azonban a szervezet stresszreakcióval válaszol. Nagyon fontos tehát a megfelelő fájdalomcsillapítás. Ha túl kevés fájdalomcsillapítót használunk, a stresszreakció miatt szervezetünk működése a fent leírtak szerint fog alakulni, a fájdalomcsillapítás túlzott mértéke pedig a függőség kialakulásának veszélyével jár.

Egészségi állapotunk és egészséggel kapcsolatos szokásaink

Ha huzamosabb ideig magas stressznek vagyunk kitéve – mint például amikor egy gerincbetegséggel küszködve a műtétet várjuk – hajlamosabbak vagyunk egészségkárosító módon viselkedni. Ezt az önpusztító viselkedést tekinthetjük úgy, mint sikertelen kísérletet a stresszel való megküzdésre, melyek az egészségi állapot más vetületeivel (pl. életkor és fizikai fittség) kapcsolatba lépve hátráltatják a gyógyulási folyamatot.

Alkohol

Gerincműtétek esetében kettős stresszhelyzetet fedezhetünk fel: egyrészről magával a műtéttel kapcsolatos félelmek és várakozás okozta helyzeti stressz, másrészről a műtétet megelőző hetekben vagy hónapokban átélt funkcióvesztés és fájdalom okozta krónikus stressz figyelhető meg. A megnövelt alkoholfogyasztás ilyenkor a stresszel való megküzdésre tett kísérlet, esetleg önmagunk ’gyógyszerezése’ a fájdalom, alvászavarok és szorongás miatt. Az alkohol azonban közvetlenül lassítja a sebgyógyulás folyamatát a sebfelszínnél elhelyezkedő sejtek működésének megváltoztatásával, tartósan nagy mennyiségű fogyasztása más káros hatással is járhat: alvászavarhoz vezethet, elmélyítheti a szorongást és depressziót, enyhe szívelégtelenséget okozhat, valamint felerősítheti a műtét utáni hormonális változásokat.

Dohányzás

A dohányzás közvetlenül és közvetve is negatívan befolyásolja a rehabilitáció folyamatát.  Érszűkítő hatása miatt általánosan csökken a műtéti terület vérellátása, de a nikotin sejtszintű változásokat is okoz (például bizonyos enzimek működésének gátlásával). Vizsgálatok a műtét utáni fertőzések kialakulásának és a csigolyák közötti fúzió létre nem jöttének emelkedett rizikóját kötik a dohányzáshoz. Gerincműtétek esetében különösen nagy jelentősége van a csontok anyagcseréjére gyakorolt hatásának: míg egy átlagos nemdohányzó szervezete 1 cm csontot két hónap alatt képes felépíteni, egy dohányzónak ugyanez három hónap alatt sikerül.

Összegzésképpen tehát a gerincműtétre való felkészülés során legfontosabb feladat a beteg, az orvos és a pszichológus számára egyaránt a műtét kimenetelét negatívan befolyásoló tényezők azonosítása, majd ezen tényezők optimális határok közé szorítása a beteg aktív részvételével.