A szarkopénia, melyről gerinces.hu oldalon már számos vonatkozásban írtunk, (ld. kapcsolódó cikkek) és az obezitás, külön-külön is jól ismert kórállapotok, melyeknek népegészségügyi jelentősége közismert.
Az ún. szarkopénia – obezitásban (SO) mind a szarkopénia, mind az obezitás, – melyek egyre növekvő tendenciát mutatnak a korosodással – a két jelenség együttesen van jelen, s önálló betegségként foglalkozik vele az orvostudomány. A SO a szekunder (másodlagos) szarkopénia egyik alcsoportja.
A kórkép az utóbbi évek kutatásának forrongó témája lett, amely olyan kóros állapot, melyben aránytalanság áll fenn az izomtömeg és zsírtömeg között az utóbbi javára.
A szarkopénia az egyre korosodó társadalmunk egyik meghatározó, a fizikai teljesítményt korlátozó jelensége. A primer szarkopénia progresszív, és generalizált izomtömeg és izomerővesztést jelent, s a fizikai teljesítőképesség jelentős csökkenésével társul. Az izomteljesítmény mérésére a felső és alsó végtagra egyaránt, nőre-férfira kalibrált tesztelések állnak rendelkezésünkre. A zsírmentes izomtömeg meghatározása szintén több módszerrel és eszközzel lehetséges (MR, CT, UH stb.) de a leghozzáférhetőbb és legpontosabb a csontsűrűség mérésére is használt DEXA készülék, segítségével a végtagok zsírmentes tömegének összege állapítható meg a magasság négyzetére, vagy testsúlyra vonatkoztatva.
Az elhízás, (obezitás) olyan kórállapot, amelynek során a túlzott zsírraktározás oly mértékű, hogy az káros lehet az egészségre, és a várható élettartam csökkenéséhez, illetve számos egészségügyi problémához vezethet. Túlsúlyosnak tekintjük azt a személyt, akinek testtömeg indexe (rövidítve TTI, angolul body mass index, BMI) 25-30 kg/m² felett van, és elhízottnak a 30 kg/m feletti BMI-t A testtömeg index, mint ismeretes a kilogrammban megállapított testtömeg és a testmagasság méterben mért négyzetének hányadosa. Az obezitás definíciója azonban nem egységes, leggyakrabban a magas BMI-vel definiálják, de a mai tanulmányok legtöbbje a testzsír százalékra és viszcerális (hasi) zsírra támaszkodik.
A definíciótól függően a SO megjelenése 0-41 % között van az idősebb népességben. A jelenlegi demográfiai adatok szerint soha nem látott mértékben növekszik az idősek (65-70 év felettiek) aránya, és ezzel párhuzamosan a szarkopénia előfordulása is. Ezzel a növekedéssel szintén párhuzamos a felnőtt, idősödő populációban az ún. „obezitás járvány”. Az izomtömeg vesztés és a zsírtömeg növekedése a korosodással, valószínű közös kóroktani tényezők eredménye. Az alábbiakban egy igen leegyszerűsített ábrán vázoljuk a folyamatot. (1.ábra)
A fizikai aktivitás csökkenése az izomerő gyengüléséhez vezet, mely alacsonyabb izomtömeget eredményez, és a megnövekedett zsír pedig beszivárog az izomrostok közé. A zsírtömeg szaporodásával együtt jár a leptin (zsírégető hormon), és a gyulladásos faktorok (citokinek) növekedése, ami tovább rontja az izom minőségét. Az adiponektin (fehérje alapú hormon) mennyisége pedig csökken, ami egy védőfaktor a zsigeri zsírszövet felszaporodásának megakadályozására. Az izomtömeg vesztés és a zsírtömeg növekedése elválaszthatatlan körforgása vezet a szarkopénia-obezitás súlyosbodásához. A szarkopénia-obezitás fokozza a „mozgászavar szindróma” (diszmobilitási szindroma) megnövekedett kockázatát, ami túlmutat azon a kockázaton, amit önmagában a szarkopénia, vagy önmagában az obezitás jelent. A szarkopénia és az obezitás szinergikusan hatnak az anyagcserére, és a fizikai funkcióra, és a két kórállapot konvergenciája, jelentősen megnövekedett káros következményekkel jár a funkciócsökkenésre, a fogyatékosságra, és megbetegedésekre, és a halálozásra idősebb felnőtteknél.
A SO betegeknél a bármilyen mobilitási gátoltság valószínűsége 2,5-szer nagyobb, mint az azonos korú normál testsúlyú egyéneknél. az is figyelemre méltó, hogy oszteoporózis társulása esetén az esési kockázat háromszorosra növekszik SO-ban.
Gerincgyógyászati vonatkozása a kórképnek, hogy az izomtömeg csökkenés a korosodással elsősorban a felső és alsó végtagokat érinti, valamint a gerinc melletti hátizomzatot. AZ izomteljesítmény és a fizikális kondíciógyengülését fokozza a zsír lerakódása a felületes háti stabilizáló izmokban, mely a korral fokozódik, és jelentősen csökkenti a gerinc globális stabilitását. Elsősorban a gerincet nyújtó izmok gyengülnek a fentiek következtében, és együtt jár a progresszív háti görbülettel, (kifózis) és következményes háti fájdalommal.
Terápia a SO-ban a megfelelő diétával a testsúlycsökkentés az egyik cél, a szarkopénia megelőzésére és csökkentésére a rezisztencia tréning (ellenállásos gyakorlatok) végzése ajánlott napi rendszerességgel, (súlyzós tréning, gumiszalag, víz alatti torna, kocogás stb.) a szérum D3 vitamin szinttől függően napi D3 bevitel, a vesefunkciótól függően pedig fehérjebevitel. 70 éves kor felett napi 1,1g/kg fehérjebevitel mellett az izomtömeg csökkenése mérséklődik. A kórképben kulcsfontosságú a megelőzés.
Kulcsszavak: szarkopénia, obezitás, szakropénia-obezitás.
Kapcsolódó cikkek:
Hivatkozás: Jane A. Cauley. An Overview of Sarcopenic Obesity, Journal of Clinical Densitometry: Assesment &Management of Musculoskeletal Health, vol 18, no. 4,
