Az ízületek leggyakoribb betegsége az ízületi porckopás, más néven artrózis, amely a felnőtt lakosság 15-20 százalékát érinti.
A porckopás nemcsak az időseknél, hanem egyre gyakrabban a fiatal felnőtteknél is kialakulhat, holott csökkenthető volna a kialakulás kockázata. Az összeállításunkban összegyűjtöttük a legfontosabb tudnivalókat arról, hogyan kerülhetjük el a korai porckopás kialakulását, és mit tehetünk, ha már kialakult az elváltozás.
Ízületi porckopás
Ízületi porckopásról akkor beszélünk, amikor a porc állományának lebontása és felépítése nincs egyensúlyban, azaz a lebomlás nagyobb mértékű, mint a felépítés. Az ízületek csontvégein az ún. üvegporc, vagy hyalin porc található. Ha ez a réteg valamilyen okból elvékonyodik, esetleg megreped, sérül, a felülete egyenetlenné válik. Hasonlóan, ha a szükségesnél kevesebb ízületi folyadék termelődik, akkor megnő a felületek közötti súrlódás.
Gyakori az is, hogy a porcok szélén csonttüskék, csontlerakódások, kinövések alakulnak ki, amelyek mozgás közben is nagy fájdalmat okozhatnak. A folyamat előbb-utóbb az ízületi mozgás fájdalmas beszűkülésével, mozgáskorlátozottsággal, elhanyagolt, későbbi stádiumban pedig akár mozgásképtelenséggel is járhat.
Az artrózist a kezelés alapján két nagy csoportba sorolják a szakemberek. Az elsődleges artrózis oka rendszerint ismeretlen és általában 45 éves kor fölött alakul ki, inkább a nőknél.
A másodlagos artrózisok esetében ismert a kialakulás oka: az ízület sérülése, gyulladása, fejlődési rendellenessége, túlterhelése, vagy olyan betegséggel kapcsolatos az állapot kialakulása (pl. cukorbetegség), amely az ízületi porc anyagcseréjét befolyásolja. A porckopás ezen fajtája nem korhoz kötött, már egész fiatalokat is érinthet.
Melyek a porckopás tünetei?
Az artrózis legjellemzőbb tünetei a fájdalom, az ízületek „berozsdásodása”, merevsége, az ízület duzzanata, mozgás közbeni „ropogása” és a mozgásbeszűkülés.
Leggyakrabban a nagy teherviselő ízületeknél, csípő és térdízületnél jelentkezik először, mivel a kétlábon járáskor ezek vannak a legnagyobb terhelésnek kitéve. Tipikus tünet, ha hosszabb ülést, fekvést követően nehéz, esetleg fájdalmas az elindulás. Később az ízület tartós terhelése is fájdalmat vált ki, majd ez a fájdalom állandósul.
A másik fő tünet az ízületek alakjának deformitása. Ez kezdetben gyulladásra utalhat, később pedig a porcpusztulás és kóros csontkinövések következménye. Később jelentkezik az instabilitás, az ízület „lötyögése”, amely a stabilizáló izmok gyengülésének következménye.
Hogyan alakul ki a porckopás?
A porckopás hátterében lehet az életkor növekedésével járó természetes kopás, elhasználódás, mivel idősebb korban a porcképződés már nem mindig tudja pótolni a porc leépülését. A fiatalabbaknál a porckopást előidézheti a túlfokozott sportolás, testépítés, nehéz fizikai munka, nem megfelelően kezelt sportsérülés, és egyes betegségek (például immunológiai gondok), genetikai tényezők is állhatnak a háttérben.
Az okok között azonban ki kell emelni az elhízást, túlsúlyt: már 5 kilogramm súlyfelesleg 50 százalékkal megnöveli ugyanis a térdízületi artrózis kialakulásának kockázatát. Szakértők szerint a kézízületi porckopás és az elhízás között is van kapcsolat. Gyakran fordul elő az is, hogy addig fel nem ismert fejlődési rendellenesség van a háttérben. Ilyenkor egy ortopédiai szakorvosi vizsgálat után, egy egyénre szabottan kialakított gyógytorna, vagy betét használata sokat segíthet megelőzni az idő előtt kialakuló problémákat.
Hogyan kerülhető el a porckopás?
A rendszeres testmozgás az egyik legfontosabb része a megelőzésnek, mert ez javíthat leginkább a porc anyagcseréjén. Mozgáskor ugyanis az ízületi folyadékból tápanyagok kerülnek be a porcállományba, elősegítve a porcfelszín terhelhetőségét. Azonban amilyen hasznos lehet az egészséges sport, testmozgás, olyan káros is lehet a túlterhelés, ezért a sportorvosok azt javasolják, hogy az edzések előtt sose maradjon el az alapos bemelegítés, az edzést követően pedig a nyújtás. Ajánlatos a terhelést fokozatosan növelni, és két terhelés között megfelelő időt hagyni a pihenésre, a regenerálódásra. Fontos az is, hogy megfelelő mennyiségű (2-3 liternyi) folyadékot fogyasszunk naponta.
Milyen módon kezelhető a porckopás?
Az artrózis kezelésekor a legfontosabb cél a fájdalom csillapítása, az elvékonyodott porcanyag lehetőség szerinti pótlása, a porc további károsodásának megakadályozása és a gyulladás csökkentése. A konzervatív kezelés lényege, hogy a porcfelszínt regeneráló gyógyszereket kombináljuk megfelelő gyógytornával és fizioterápiás (masszázs, gyógyfürdő) kezelésekkel. A porcvédő készítmények általában glükozamint, kondroitint, MSM-t, kurkumát, tengeri állatoktól származó kivonatokat, stb. tartalmaznak változó összetételben.
A porckopás kezdeti szakaszában, vagy porcsérülés esetében igen hatékony lehet a porc regenerációt elősegítő PRP (sajátvérből előállított thrombocyta suspenzió) ízületi injekció. Komolyabb porckopásban eredményes lehet az ízületbe juttatott hyaluron készítmény, amely az ízületi felszínek súrlódását csökkenti azonnal, később viszont a porcállomány vízmegkötő képességének javításával elősegíti a terhelhetőség javulását. Egyénre szabottan kell kiválasztani a kezelési módokat, igazodva a panaszok és tünetek súlyosságához.
Műtétre többnyire akkor van szükség, ha a fájdalom és a mozgás korlátozottsága olyan fokú, hogy annak javulása a konzervatív kezeléstől biztosan nem remélhető. A műtéti kezelés célja, hogy a lehető legkisebb beavatkozással (pl. artroszkópia) érjük el a panaszokat kiváltó ok megszüntetését, az ízületi gyulladást előidéző tényező kiiktatását, a porcfelszín mielőbbi regenerálódásának és az ízület terhelhetőségének elősegítését, és ezzel a mielőbbi rehabilitáció lehetőségét.
