A képalkotó diagnosztika a röntgenképekkel kezdődött, azóta pedig a számítástechnika lehetőségeivel ötvözve számos, egyre pontosabb képet nyújtó formája létezik, például a CT.
Különböző képalkotó diagnosztikai eszközöket bemutató négyrészes cikksorozatunk második írását olvashatják az alábbiakban. Korábban a röntgenfelvételekről írtunk.
A CT (computer tomográfia) a röntgensugárzáson alapul, de a modern számítástechnika kiszélesítette a felhasználhatósági körét. A fénynél rövidebb hullámhosszú, láthatatlan röntgensugarak behatolnak a test belsejébe, a különböző sűrűségű szövetekben különböző mértékben nyelődnek el, illetve haladnak át azokon, eltérő jeleket eredményezve. A röntgendetektor fogja fel a testen áthaladó sugarakat, és a kapott jeleket a számítógépbe továbbítja, amely képpé alakítja. A vizsgált testrészről nem egy kép készül, hanem milliméterenként mélyebbre hatolva sok-sok „képszelet”, vagyis az adott testrész részletekre kiterjedő metszetfelvétele, amelyeket aztán a számítógép dolgoz fel, illeszt össze, mélységet adva neki, akár háromdimenzióssá alakítva a képet.
A CT számos területen használható
A CT segítségével tetőtől talpig, a test minden része vizsgálható. A koponyáról, az agyról, a nyakról, a mellkasi és hasi belső szervekről, medencéről, a gerincről és a csontrendszerről is részletes kép készíthető. A vizsgálat lehet natív, illetve az erek és a lágyrészek vizsgálata történhet jódtartalmú, vénába vagy szájon át adott kontrasztanyaggal is. Mivel az egyes szövetekben lévő elváltozások megváltoztatják az adott szövet sugárelnyelő és átbocsátó képességét, ezért a CT alkalmas a legkülönbözőbb képződmények, belső vérzések, sérülések, daganatok, gyulladások kimutatására is. A CT-vizsgálatok előnye, hogy rövid idő – 15-20 perc – alatt pontos felvétel készíthető, amely fájdalommentesen végezhető, alacsony kockázattal jár. Hátránya, hogy vizsgálattól függően különböző mértékű sugárterheléssel jár, melynek dózisát az orvosok igyekeznek minimálisra csökkentetni.
Mire kell figyelni CT-vizsgálat előtt?
Minden CT-vizsgálat szakorvosi javaslattal történik, a beutalóval együtt a kezelőorvos részletes tájékoztatást ad a teendőkről. Ha a páciens tud az esetleges jódallergiájáról, akkor tájékoztatnia kell erről a kezelőorvosát. Legtöbbször semmi különös előkészületre nincs szükség, egyes vizsgálatokhoz – hasi felvételekhez, különösen a kontrasztanyagos CT-hez – azonban éhgyomorral kell érkezni, hogy elkerülhető legyen a kontrasztanyag miatti esetleges émelygés, rosszullét. Ha mégis kialakul a kontrasztanyagra az allergiás reakció, azonnal szólni kell a CT-vizsgálatot végzőknek. A CT-felvétel alatt a betegnek mozdulatlanul kell feküdnie a vizsgálóasztalon, amely lassan mozog a henger alakú CT-készülék alatt. A felvétel időtartama a vizsgálandó terület kiterjedésétől függően 5-15 perc.
A kontrasztanyagos CT előtt ellenőrizni kell a vesefunkciót egy laboratóriumi vizsgálattal vagy kreatinin gyorsteszttel. Utána figyelni kell a bőséges folyadékfogyasztásra, hogy azzal is segítsék az anyag mielőbbi kiürülését a szervezetből. A CT-vizsgálat a kismamáknál ellenjavallt, hogy a CT-hez használt röntgensugárzás mégoly kis dózisa se érje a magzatot. Bizonyos gyógyszerek alkalmazását a CT-vizsgálat miatt fel kell függeszteni, diabéteszeseknek például a vizsgálat előtt két nappal abba kell hagyniuk a metformin tartalmú gyógyszerek alkalmazását, és csak 48 órával később, a kontrasztanyag teljes kiürülése után folytathatják a szedését.
A cikk a Budai Egészségközpont radiológusának közreműködésével készült el.
