A nem-szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID) és a pitvar fibrilláció kockázata

A mozgásszervi betegségekben, így a gerinc rendellenességekben is a leggyakrabban használt készítmények, a fájdalom és a gyulladás csökkentésére a jól ismert nem-szteroidos gyulladáscsökkentő (NSAID) gyógyszerek.

A témáról már részletesen írtunk honlapunkon Gyógyszerszedés – derékfájás: szokások és veszélyek című írásunkban.

Ismeretes, hogy bizonyos NSAID típusú gyógyszerek szedése növeli a kardiovaszkuláris (szív- és érrendszeri) mellékhatásokat, így a pitvar fibrilláció veszélyének a rizikóját is, elsősorban az idősebb korosztályban és a tartós alkalmazás esetén.

Erről számol be egy holland (Rotterdam) tanulmány, amelynek célja az volt, hogy megvizsgálja a kapcsolatot az NSAD-k és a pitvar fibrilláció kialakulásának kockázata között egy populáció szintű, több éves prospektív adatgyűjtési vizsgálatban. A tanulmányban nagy esetszámú – 857 fő – résztvevőt elemeztek, átlag életkoruk 68,5 év volt, és 58%-ban a vizsgált alanyokat nők tették ki. Átlagosan 12,9 évig tartott a nyomon követés.

Három csoportra osztották a megfigyelt egyéneket: első csoportot azok alkották, akik éppen szedték NSAID-t legalább 15-30 napja, a második csoportot, akik korábban szedték, de legalább egy hónapja már nem, és a harmadik csoportot alkották azok, akik NSAID-t egyáltalán nem használtak. Minden résztvevőt EKG-val követtek – amelyet digitálisan tároltak – a kezdettől a pitvar fibrillációs incidens megjelenéséig, illetve a vizsgálati időszak végéig. Statisztika elemzés során figyelembe vették az életkort, a nemet, a pitvar fibrilláció egyéb ismert kockázati faktorait,– a vérnyomás értékeket, a vérzsír szinteket, a dohányzást, a testtömeg indexet, a korábban lezajlott szívinfarktust, a szívelégtelenséget és a cukorbetegséget is.

A holland megfigyelés igazolta, hogy a 2-4 hetes NSAID kúra 76%-kal növelte a pitvar fibrilláció kialakulásának az esélyét azokhoz képest, akik nem szedtek NSAID-t. A pitvar fibrilláció már a NSAID szedés első 14 napjában megjelent, de a gyógyszer abbahagyása után idővel eltűnt. Ezeket az eredményeket később egy dániai népesség alapú esettanulmány is alátámasztotta.

A magyarázat a pitvar fibrilláció kialakulásának rizikójára és az NSAID kezelés kapcsolatára még nem minden részletében tisztázott. A jelen következtetés a szerzők részéről, hogy az NSAID-k folyadék retenciót idézhetnek elő, így növekszik a vég-diasztolés és vég-szisztolés vérnyomás, melynek következménye a szív bal kamratágulata. Az NSAID-k által gátolt enzimek (ciklooxigenazok) a szérum kálium szintet ingadozóvá teszik, illetve csökkentik, ami szintén hozzájárulhat a szív ingerület vezetésének megváltozásához.

Jelen tanulmánnyal is óvatosságra intünk – amit már tettünk korábban is a fent említett írásunkban – a tartós (hónapokon-éveken keresztül indokolatlanul) és nem a kezelő orvos által rendelt és kontrollált NSAID készítmények használatával kapcsolatban, elsősorban az idősebb korosztályra vonatkozóan, és a már ismert  kardkiovaszkuláris rizikójú betegségekben.

Kapcsolódó írásunk:

Miért félünk a szteroidoktól? – Túlzó aggályok, jogos veszélyek 

Irodalom

 BMJ Open 2014.04.08. Non-steroid anti-inflammatory drugs and the risk of atrial fibrillation: a population based follow-up study; Bouwe P Krijthe, Jan Heeringa, Albert Hofman