Az elhízás és a cukorbetegség súlyos egészségügyi probléma, ezek a gerincbetegségekre vonatkozó negatív hatásai egyre ismertebbek.
A gerincsebészeti beavatkozásokat érintően azonban eddig kevés szó esett két betegségről, mint „szövődménygenerátorról”.
Az elhízás
A kóros elhízás több ponton nehezíti meg a gyógyulás folyamatát. Általánosságban elmondhatjuk, hogy növeli a műtéti szövődmények kardiovaszkuláris kockázatát, de emellett még miben játszhat szerepet?
A sebész oldaláról nézve a kórosan vastag bőr alatti zsírszövet egyrészt rontja a sebész látási viszonyait, nehezíti a feltárást, másrészt a több zsírszövet átmetszésével nagyobb a vérvesztés.
A beteg oldaláról nézve a nagyobb vérvesztés mellett, azzal is számolni kell, hogy a zsírszövetnek rosszabb a vérellátása, és ha az elhízás még társul további érbetegségekkel (pl.: érelmeszesedés), az tovább rontja a helyi vérkeringést.
A helyi keringés romlása több ponton veszélyezteti a sebgyógyulást, az egyébként sem jó anatómiai szituáció mellett (a háti- és deréktáji bőr vérellátása a test több régiójához képest sem a legjobbnak mondható). A romló keringésben egyrészt a terület tápanyag és oxigén ellátása is romlik, ami sejtelhaláshoz (nekrózis) vezet, továbbá a rossz keringés miatt a fehérvérsejtek csökkenésével, csökken a helyi immunrendszer válaszképessége a fertőzésekkel szemben, azaz megnő a sebfertőzés kockázata. Ezek a folyamtok így elhúzódó vagy elégtelen sebgyógyulást okozhatnak.
A cukorbetegség (diabetes)
A cukorbetegek egészségkultúrája ma Magyarországon kimondottan jónak mondható. A betegek odafigyelnek betegségükre, szorosan kontrollálják állapotukat, gyógyszerelésüket. Mégis a tapasztalat azt mutatja, hogy köztük kiemelkedően több a sebgyógyulási zavar. Ennek egyik oka abban rejlik, hogy a cukorbetegségnek vannak a korosodással együtt járó, az egész szervezetünket érintő káros következményei (pl.: érrendszer).
A másik ok is szervezet szintű, a fenti folyamat része, de kevésbé ismert. A diabéteszesek (főként az inzulinosok) esetében a vércukorszint nehezen beállítható. Csak napi többszöri, szigorú kontroll mellett tudják elérni a közel stabil vércukorszintet, amit az egészségeseknél a természet (főként a hasnyálmirigy) folyamatosan megtesz.
Ebből következik, hogy a diabéteszesek vércukorszintje nem mindig optimális a nap 24 órájában, még a legnagyobb odafigyelés mellett sem. Ezen vércukor ingadozások mellett a vérben olyan hosszantartó sejtszintű változások történnek, amelyek szintén rontják az oxigénellátást és a szervezet immunválaszát. Ezzel a fent részletezett módon fokozva a kockázatát az elhúzódó, vagy elégtelen sebgyógyulásnak.
Zárógondolatként elmondható, hogy a baj sokszor nem jár egyedül, mert a cukorbetegség többször kombinálódhat az elhízással és más cardiovascularis betegségekkel (metabolikus szindróma).
Olvasson japán tudósok a cukorbetegség és a gerinc műtéttel kapcsolatosan, nemrég végzett kutatásáról a Gerinces.hu-n!
