A gerincbetegségek ellátására a két választandó út a műtéti vagy nem műtéti kezelés. A sürgős műtéti beavatkozást igénylő kórképeket kivéve, a legnehezebb a megfelelő döntéshozatal a két diszciplína között.
A sebészeti indikációt jelentő tünetegyüttesekről, a különböző műtéttechnikai procedúrákról honlapunk egyéb fejezeteiben olvashatnak. A konzervatív terápiás (azaz nem műtéti kezelés) módszereknek széles skálája ismeretes. Az alábbiakban rövid összefoglalót adunk a szóba jövő rutin eljárásokról és az indikációs területekről.
Egyetlen mozgásszervi megbetegedésben sincs annyi próbálkozás a különböző gyógymódok ajánlását illetően, mint a gerinccel kapcsolatos rendellenességek kezelésében. Leszögezhetjük azonban, hogy nincs mindenható gyógyító eljárás, valamennyi beavatkozást illetően az evidenciaszintek (bizonyítékok) a szerénytől a közepesig változhatnak. A speciális és egyénre szabott gyógytorna-technikák, valamint a multidimenzionális (több módszert egyszerre alkalmazó) kezelés evidenciaszintje jó, de nem elhanyagolhatóak a több ezer éves tapasztalatokra épülő tradicionális terápiák sem. Ezért tehát a különböző iskolák, gerincgyógyászati műhelyek más és más eljárásokat alkalmaznak.
A könnyebb áttekinthetőség érdekében a teljesség igénye nélkül az alábbi táblázatban foglaltuk össze az általunk javasolt és hatásosnak ítélt multidimenzionális konzervatív terápiás eljárásokat a gerincbetegségek terápiájában.
A fájdalomszindrómák kezelése, ha nincs sürgős műtéti indikációt (ez a cauda eqina szindróma) vagy egyéb más speciális szakellátást igénylő (tumor, trauma, spondylarthritis, spinális infekció) betegség, azonos elvek szerint történik a specifikus és nem specifikus gerincbetegségekben attól függően, hogy a fájdalom akut, szubakut vagy krónikus jellegű.
A fájdalom nem vár! Mi az elsődleges teendőnk?
Az akut fájdalomszindrómában legelső feladatunk a megfelelő a fájdalomcsillapítás. Az egyik legegyszerűbb eszköze a néhány napos ágynyugalom, mely 2-3 napnál ne legyen több, minél előbb el kell kezdeni a mobilizálást az aktuális fájdalomszinthez igazítva. Könnyű nyújtó-lazító gyakorlatok megengedhetőek, valamint a gyengéd manuális mobilizáció, az izomfeszülés oldására, a lágyrészek nyújthatóságára. Jó effektusa van a végtagba lesugárzó éles gyöki fájdalom esetén az ideg mobilizációs technikáknak az ideggyök kimozgatására, az ideg kompresszió csökkentésére.
Fontos a megfelelő pozicionálás, amellyel a leginkább csökkenthető a porckorongra eső terhelés: oldalt fekve, behajlított csípővel és térdekkel. Javasolt még, a gyulladt ideggyök miatt fájdalmas,végtag borogatása állott vizes ruhával (ún. ischiász-borogatás). A gyógyszeres fájdalomcsillapítás nem küszöbölhető ki, nem helyettesíthető, meg vannak a maga előnyei és kockázatai is. A leggyorsabb fájdalomcsillapítás csak gyulladáscsökkentőkkel érhető el. Az akutan kialakuló ideggyulladásban, amikor a mechanikai és kémiai irritáció következtében az ideggyök duzzadt, ödémás lesz, vagy a porckorong lágy kocsonyás magjából a sérvesedés során kikerülő gyulladáskeltő kémiai-biológiai anyagok (többnyire fehérjék) okoznak gyulladásos izgalmat az ideggyök körül, a leghatásosabbak a helyileg, vagy szisztémásan infúzióban, esetleg szájon keresztül adott szteroid vagy nem szteroid készítmények. A szintén hirtelen jelentkező heves, mozgásképtelenséget, védekező „elferdült tartást” okozó derékfájdalomban, amelyet a gerinc ízületeinek gyulladása idéz elő – többnyire mechanikai túlterhelés következtében -, igen jó effektusa van a helyileg adott szteroidos gyulladáscsökkentő injekciónak. Azonban ezek a készítmények csak rövid ideig adhatók, s a társuló alapbetegséget, a gyomor-bélrendszeri és kardiovaszkuláris mellékhatást is figyelembe kell venni az indikációnál. Jó azt is tudnunk, hogy a nem-szteroid készítményekre egyéni a hatékonysági válasz, valamint a mellékhatás tolerancia. Idősebb pácienseknek mindig ajánlott gyomorvédő tablettákat adni a fekélyes kórelőzménytől függetlenül.
Enyhe vagy középsúlyos fájdalomban, idősebbeknél, valamint fekélyes anamnézis fennállásakor elsősorban minor analgetikum – paracetamol – a választandó készítmény a kedvezőbb mellékhatás profil miatt. A major ópiát analgetikumok (mint a tramadol és a fentanyl) biztonságosan adhatók elsősorban az idősebb korosztályban, megfelelő dozírozással hosszabb távon is. Az izomlazítók általában fokozzák a nem-szteroid gyulladáscsökkentők hatását, ezért szoktuk együttes szedésüket javasolni. Jól ismert bizonyos antidepresszánsok fájdalomcsillapító hatása is. Nem szabad megfeledkeznünk az akupunktúra jótékony hatásáról sem az akut fájdalomszindrómában.
Az alternatív és komplementer terápiáról szóló cikkünkben is már utaltunk rá, hogy a nyugati orvoslásban a klasszikus fizioterápiás eljárásként sorakozó kezeléstípusokat ma már az alternatív gyógymódok között találjuk, tehát számos területen – így itt is- a két szektor módszerei összemosódnak. A különböző passzív fizioterápiás gyógymódok (elektroterápia, mágnesterápia, fototerápia, trakció, kinezo-taping, ultrahang stb.) általános hatása az izomlazítás, stresszoldás, izomerősítés, vérbőségfokozás, és katalizátor szerepük van a fájdalom modulálásában és valamelyest közvetetten a gyulladás csökkentésben is. Elsősorban adjuváns szerepük emelendő ki az aktív fizioterápiás és gyógyszeres fájdalom csillapítás széles arzenáljában. A hagyományos kezelések hatását tanulmányozó hazai és nemzetközi vizsgálatok arról számolnak be, és ezt mi hangsúlyozzuk, hogy a funkciók helyreállításában, az izomerősítésben, bizonyos tartáskorrekcióban, a gerinc stabilizálásában az állóképesség növelésében s különböző gyakorlatokon alapuló aktív mozgásterápiák bizonyultak a leghatásosabbaknak. Mindegyik módszer célja más és más, a gerinc rendellenességek gyógyításában, a megelőzésben, és a műtét utáni rehabilitációban, ezért a kombinált s az egyén aktuális állapotához rendelt és adaptált mozgásterápiás technikák a legeredményesebbek.
Szubakut fájdalomban a fájdalomcsillapítók adagját már lehetőség szerint csökkenteni kell. A mozgásterápia intenzitását növeljük. Lényeges a beteg oktatása, hogy felismerje a gerinc számára káros testhelyzeteket, mozgásformákat és megtanulja azok kiküszöbölését. Fontos, hogy megmagyarázzuk a betegsége lényegét, – nem súlyos a problémája – s igyekszünk motiválni arra, hogy minél előbb visszatérjen a napi aktivitásba és munkába. Erre nagy segítséget jelentenek a különböző betegoktató füzetkék. A gyógytornásznak meg kell tanítani az önkezelésre és a fontosabb ergonómiai gyakorlatokra a Pácienst, amelyeket tudatosan épít a mindennapi munkájába, tevékenységébe. A szubakut fázisban a pszichológusok által vezetett kognitív viselkedésterápia igen hatékony a funkcionális helyreállításban, funkcionális kondicionálásban
A fűző viselése mindig nagy kérdés. Egyszerű panaszok, krónikus degeneratív vagy szerény diszkusz előboltosulások, de még sérvesedés esetén sem javasoljuk, hisz a cél, hogy a saját izomfűző fejlődjön ki, az stabilizálja a gerincünket. Természetesen a porotikus, vagy traumás csigolya kompresszió nagyobb mértékű csigolyacsúszás, vagy idősebb korosztálynál polyszegmentális instabilitás esetén ajánljuk, de ha lehet nem állandó jelleggel. Spondylidiscitisben a merev korzett viselése adja a stabilitást mindig egyénileg meghatározott időben, állapottól függően.
A krónikus fájdalomszindrómákban, – a dekondicionált állapotokban – a krónikusan visszatérő fájdalom miatt kialakult inaktivitás idézi elő a gerinc funkcionális kapacitásának, s így a terhelhetőségének a jelentős csökkenését. Törekedni kell a funkció helyreállítására, amelyet elsősorban speciális gyógytorna technikákkal, izomerősítéssel, állóképesség-növeléssel, operatív kondicionáló gyakorlatokkal érünk el. A különböző passzív kezelések (elektromos- mágnesterápia, manuálterápia, akupunktúra, stb.) ilyenkor is katalizátorai lehetnek a fájdalomcsökkentésnek. Jelentős a szerepe a gerinciskolának, életmódbeli tanácsadásnak, mellyel növelni tudjuk betegeink önállóságát a krónikus derékfájdalmuk akut fellángolásának megelőzésében. A pszichoterápia kiegészítő, sokszor domináns szerepe elengedhetetlen krónikus fájdalomszindrómában szenvedő betegek komplex terápiájában.
Végezetül alapvető filozófiánk, hogy csak multidiszciplinális (gyógytorna központú fizioterápia, gerinciskola, beteg felvilágosítás, pszichoterápia, munkakondicionáló programok) megközelítés tud igazán eredményt hoznia a sok gondot jelentő krónikus fájdalomszindrómával küszködő nagyszámú beteganyag kezelésében és rehabilitációjában, mely csak a társszakmák szoros együttműködésével valósulhat meg.
