„Nem jó ötlet valamit utálni! Ha valamit utálsz, láthatatlanul is összekapcsolódsz vele – így együtt fogtok menetelni. Az elfogadás nem jelent feladást – csak azt, hogy megértjük, hogy mi történik”. (Andrew Matthews)
Talán első hallásra ellentmondásosnak tűnhet, mégis igaz: a fájdalom elfogadása kedvezőbb hatással van a testi-lelki jóllétre, mint a fájdalom csökkentésére irányuló kísérletek. Hogyan lehetséges ez? A fájdalom elfogadása ugyanis nem a betegségbe való beletörődést jelenti („nekem ezt szánta a sors”, „ezzel kell, hogy örökre együtt éljek”, „ettől jobb már úgysem lesz”), hanem pontosan az élete aktív folytatását. A központi kérdés a megoldás felé itt nem a „mit tudok tenni a fájdalom ellen?”, sokkal inkább a „mit tudok tenni a fájdalom ellenére?”. A fájdalom elfogadása elsődleges a fájdalommal való együttélés és – a gyógyulásban oly nagy szerepet játszó – aktivitás fokozása szempontjából.
Vannak olyanok, akik a fájdalmat korlátozónak élik meg, sokan vannak azonban, akik inkább dühítőnek. Mindenki más, egyéntől függő tulajdonsággal ruházza fel a fájdalmat, mely tovább nehezíti annak elviselését (pl. nem csak fáj, még korlátoz is). A fájdalom tehát „nem valamilyen”, mindenki máshogy éli meg. Ahelyett tehát, hogy azt mondaná, hogy „az Ön fájdalma korlátozó”, mondja inkább a valóságot: „Ön azt gondolja, hogy a fájdalma korlátozó!”
Egy londoni kutató, Lance M. McCracken a fájdalom elfogadását úgy definiálja, mint a fájdalommal való együttélés képessége, amelyet a fájdalommal való folyamatos küzdelem helyett sokkal inkább a fájdalomhoz kapcsolódó érzelemmentes, realisztikus viszonyulás, valamint a mindennapi aktivitásokba való bevonódás jellemez. Szerinte nem a fájdalommal kapcsolatos érzelmek (pl. szenvedés) és negatív gondolatok (pl. értéktelenség vagy feleslegesség érzése) csökkentése a cél, hanem ezen gondolatok és érzések viselkedésre gyakorolt hatásának megszűntetése. A fájdalomtól való félelem csökkenése és az aktivitás fokozása ezáltal érhető el. Mindezt annak segítségével teszi, hogy megtanítja felismerni és elfogadni a fájdalommal kapcsolatos érzéseket, gondolatokat, cselekedeteket azáltal, hogy – különböző viselkedésterápiás, kognitív terápiás és módosult tudatállapotban alkalmazott technikák segítségével – megfosztja a fájdalmat a hozzá tartozó negatív címkéktől. A fájdalom elfogadása tehát a fájdalom értékítélet-mentes átélését jelenti.
Az elfogadás- és elköteleződés terápia
A fájdalom és a különböző más érzések (szorongás, harag, stb.) elfogadásának megtanításával a pszichológia területén az elfogadás és elköteleződés terápia foglalkozik, mely több pszichológiai technikát is magába foglal (pl. viselkedésterápia, kognitív terápia, mindfulness terápia) és nem csak fájdalombetegségben, de számos más lelki és testi zavarban is alkalmazható.
Krónikus fájdalom esetében az elfogadás- és elköteleződés terápiának a célja sosem a fájdalom megszüntetése vagy csökkentése, hanem éppen hogy annak elfogadása. A fájdalommal való együttélés a pszichológiai rugalmasság fejlesztése által sajátítható el.
A pszichológiai rugalmasság
A pszichológiai rugalmasság az a képesség, hogy attól függetlenül, hogy egy élmény kellemes vagy éppen kellemetlen, képes az ember a jelent megélni (nem kerüli, nem menekül el előle), és képes a jelenben megélt és átélt tapasztalatokat felhasználva cselekedetein a saját értékrendszere mentén változtatni. A pszichológiai rugalmasságot hat tényező határozza meg:
-
Az elfogadás
Az elfogadás az elkerülés ellentéte. Ahelyett, hogy elkerülné fájdalmát, szorongását, rossz érzéseit, csak hagyja, hogy átélhesse őket!
-
A gondolatairól való gondolkodás
Ha felismeri gondolkodásának szubjektivitását, a hozzájuk kapcsolódó kellemetlen érzések is csökkennek (pl. „én rossz vagyok, vagy én azt gondolom, hogy rossz vagyok”).
-
Jelenben élni
A múlton való rágódás és a jövőtől való aggódás miatt gyakran csak átsiklunk a jelenen, és elfelejtjük megélni a pillanatot. Ami ma a jelenünk, az holnap már a múltunk lesz. Tanuljon meg a jelenben élni, hogy változtatni tudjon a jövőjén!
-
Szemlélődő én
Néha lépjen képzeletben néhány lépésnyire távolabb, és csak figyelje élete történéseit! Távolról nézve a dolgok egészen másak, mint közvetlen közelről.
-
Értékek
A megfelelő célok és értékek meghatározása elengedhetetlen a változáshoz. „Semmilyen szél nem kedvez annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart” (Seneca).
-
Elköteleződés
Az elköteleződés a választott értékek szerinti életet és a célokért való töretlen küzdelmet jelenti. A célok iránti elköteleződés nélkül ugyanis nem érhető el változás.
