Nem szorosan a gerinchez kapcsolódó írás a következő, tanulmányozását azonban mindenképpen ajánljuk, hiszen több más írásunkhoz hasonlóan friss kutatási eredményre alapul.
A szív- és érrendszeri betegségek gyűjtőfogalma számos kórképet foglal magába. A betegségcsoport népegészségügyi jelentősége kimagasló, hiszen vezető halálok; világviszonylatban az összes halálozás 30%-ért felelős, ez az érték a fejlődő és fejletlen országokban pedig a 80%-ot is elérheti. Az Egészségügyi Világszervezet előrejelzése szerint 2030-ra évi 24 millió haláleset lesz közvetlenül valamilyen szív- és érrendszeri betegséghez köthető.
A több évtizedes kutató munka során azonosított kockázati tényezőket két csoportba sorolhatjuk:
- léteznek egyrészt nem módosítható rizikótényezők, amilyen a magas életkor, a férfi nem, a betegségek családi halmozódása, és
- ismertek módosítható kockázati tényezők, mint például a magas koleszterinszint, a dohányzás vagy a túlsúly.
A feltárt és igazolt kockázati tényezők az ilyen megbetegedések előfordulását 58-75%-ban magyarázzák. A fennmaradó 25-42% mögött jelentős arányban pszichoszociális komponensek állnak. Ezek közül a legtöbbet vizsgáltak közé tartozik a depresszió és társuló jelenségei, a szorongás, a tartós stressz, a társas támogatás hiánya, valamint az ellenségesség és a harag. Dacára annak, hogy az elmúlt évtizedekben számos kutatás foglalkozott a pszichoszociális jellemzők szívbetegségek kialakulásában és lefolyásában betöltött szerepével, egészen mostanáig nem állt rendelkezésre kellő bizonyíték, hogy ezen tényezők szűrése a kardiológiai ellátás részévé váljon.
Ebből a szempontból meghatározó fordulatnak látszik az Amerikai Kardiológiai Társaság (AHA) szakfolyóiratában megjelent közlemény, mely amellett érvel, hogy a depressziót hivatalosan is kockázati tényezőként kell kezelni bizonyos szívbetegségek esetében. A kutatók 54 önálló vizsgálat és 4, a kutatások sorát összegző elemzés eredményei alapján megállapították, hogy a depresszió egyértelműen szerepet játszik a szívbetegségek kezelésének eredménytelenségében, sőt, a betegséggel összefüggő halálozásban is jelentős súllyal bír.
A depresszió különböző formái a leggyakoribb pszichiátriai kórképek közé tartoznak, enyhébb változatát pedig élete során legalább egyszer szinte mindenki megtapasztalja. Az állapot a hangulati élet zavara, mely jellemzően lehangoltságban, szomorúságban és kiüresedettség érzésben nyilvánul meg (ún. unipoláris depresszió). Hosszan tartó epizód esetén a szervezetben bekövetkező idegrendszeri és hormonális változásokon kívül általában elmagányosodás, társaságkerülés is a velejárója.
A kutatók azt találták, hogy a szívbetegség kialakulása utáni időszakban a depressziós személyek csaknem háromszoros valószínűséggel haláloznak el, újabb szívbetegség kialakulása pedig 1,5-szer gyakoribb. Külön figyelmet érdemel, hogy a depressziós tünetek egyike, a reménytelenség önmagában kétszeresére növeli a szívinfarktus kockázatát, illetve az infarktus utáni halálozás valószínűségét.
Ezen tények kellően alátámasztják a depresszió kockázati tényezőként való kezelésének szükségességét, és felvetik az igényt a depressziós állapotok hatékony szűrésére és kezelésére képes, kardiológiai ismeretekkel is rendelkező pszichológusok munkája iránt.
Irodalom
Allan, R., & Fisher, J. (2011). Heart and Mind: The Practice of Cardiac Psychology, Second Edition. Washington, D.C.: APA.
Lichtman, J. H., Froelicher, E. S., Blumenthal, J. A., et al. (2014). „Depression as a risk factor for poor prognosis among patients with acute coronary syndrome: Systematic review and recommendations: A scientific statement from the American Heart Association.” Circulation, published online.
A témáról bővebben (angol nyelven) itt olvashat.
