A mindennapi testnevelés felmenő rendszerű bevezetésének segítését célzó szülői találkozó sorozatunk keretében 2013. március 1-jén a Nógrád megyei Karancsságon tartottunk fórumot, melyre az I. István Általános Iskola aulájában (3163 Karancsság, Kossuth u. 27) került sor.
A szülői találkozó programja a tervezettől jelentősen eltérően alakult, mivel Dr. Falus András professzor urat más irányú sürgős feladata, Dr. Bálint Géza professzor urat pedig az influenza akadályozta meg a részvételben. Így előadóként magamra maradtam, azonban előadó társaimtól felhatalmazást kaptam arra, hogy az ő gondolataikat is elmondjam.
A fórum előtt Godó Péter igazgató úr és helyettese ebéddel várt, ami közben hasznos beszélgetést folytattunk a gyerekekről és az iskola nevelő munkájáról.
15 órakor megkezdődött a hivatalos program a gyermekek meglepetésével: az iskola zenét tanuló diákjai furulyáztak és cimbalmoztak, nagyon ügyesek és helyesek voltak. A mobiltelefonommal video-felvételeket is készített róluk az egyik kedves pedagógus, ha technikailag megoldható, kitesszük a honlapra.
Ezután beszéltem a résztvevő szülőknek, pedagógusoknak és gyermekeknek az epigenetika új felismeréseiről és az abból adódó felelősségről: bár az öröklött anyagról, vagyis a génjeinkről nem tehetünk, de ma már tudjuk, hogy a génjeink működéséről már igen: a gének aszerint lépnek vagy nem lépnek működésbe, hogy mi magunk hogyan élünk. Ezért igen nagy a szülők és pedagógusok felelőssége: milyen életvitelre nevelik a gyermekeket. A mondanivalót Falus András professzor úr diáival színesítettem. A népegészségügyi helyzetről és az ebből fakadó életmód-váltás szükségességéről is ezen előadás-részben beszéltem – bár a Bálint Géza profeszor úr által zápor-szerűen sorolt sok adatot mellőztem.
Igyekeztem olyan egyszerű fogalmazásra, hogy a gyerekek is értsenek mindent – ott ültek az első sorokban és tágra nyílt szemmel figyeltek. Így könnyű beszélni – az ember mindjárt látja a hatást, azt is, ha esetleg jobban meg kell magyarázni valamit.
Ezen első részt egy kis frissítő tornával zártam, melyen lelkesen vettek részt kicsik-nagyok. Ezután következett a mindennapi testnevelés számos hasznának, előnyének a közös végiggondolása. Ez is érdekelte még a gyerekeket is (nagy örömömre).
Végül kérdések és hozzászólások következtek – itt már csak a szülők és a pedagógusok „rúgtak labdába”. Érdekes eszmecsere bontakozott ki arról, hogy mennyit tehetünk mi magunk a sorsunk jobbra fordításáért, vagy ehelyett inkább siránkoznunk kell-e. A kialakult vélemény az volt, hogy tenni kell a dolgunkat, megkeresni a lehetőségeket és élni velük. A gerincbeteg gyerekek gyógyításához szükséges gyógytornáról kérdezett egy telibe találó kérdést az egyik pedagógus – igen, a gerincbeteg gyerekeknek az egészségügyben dolgozó gyógytornásztól kellene megkapniuk a saját egyéni gyógytornájukat, ezt a gyógytestnevelés nem tudja pótolni. A „Vesd bele magad” mozgalomról is szólt az egyik szülő, melyben az iskola minden évben részt vesz – ez is fontos nevelő eszköz az egészséges táplálkozásra és a testmozgásra nevelésben. Fontos lenne, hogy minél többen meg tudják termelni maguknak az egészséges táplálékot – hiszen vidéken a föld ehhez nem elérhetetlen. Volt a résztvevő szülők közt olyan is, aki még tud csirkét vágni és tisztítani – van kitől megtanulni tehát a mai, e téren tájékozatlan fiatal felnőtteknek.
A résztvevők lelkes tapsa jólesett, én magam is jól éreztem magam az iskola közösségében. Az iskola igazgatójával és néhány pedagógusával még hosszan beszélgettünk.
A jól sikerült szülői találkozó megszervezéséért Mezei Istvánnak, Karancsság díszpolgárának, a szíves fogadtatásért Godó Péter igazgató úrnak mondok köszönetet.
