Életünk jelentős hányadát a munkahelyünkön, kollégáink társaságában töltjük, bizonyos tekintetben sokkal többet vagyunk munkatársainkkal és ügyfeleinkkel mint szeretteinkkel.
Míg sokak számára egyértelmű, hogy a rossz családi légkör mennyire megterhelheti az emberek életét, addig a munkahelyi lelki állapotról kevesebb szó esik.
Egészségpszichológiai vizsgálatok alapján evidenciának tekinthető, hogy a munkahelyi elégedettség, a munka monotonitása, munkahelyi kapcsolatok minősége, személyes igényeink, stressz és a dolgozó munkaképességének saját megítélése szoros kapcsolatban állnak a derékfájdalom kialakulásával. De hogyan lehetséges ez? Érdemes-e komolyan venni a pszichológiai tényezőket olyan fizikai betegségek kialakulásában, mint például a porckorongsérv?
A lelki tényezők hatása a fizikai betegségek kialakulásában sokak számára vitatott terület, mivel a test és a lélek közötti kapcsolat a legtöbb esetben kiismerhetetlen és nehezen tetten érhető. Habár a tudomány leszámolt a dualista szemlélettel, a közgondolkozásban máig áthidalhatatlan szakadék tátong a test és a lélek között. Glen O. Gabbard amerikai pszichiáter professzortól ered az intelem, hogy hibás és meghaladott az a gondolkozás, miszerint a pszichoterápia a pszichológiai zavarok, míg a pszichiátria és a szomatikus orvoslás a biológiai alapú betegségek kezelésére alkalmas. Képalkotó eljárásokkal igazolták, hogy a pszichológiai terápiák is idegrendszeri szinten hatnak, és szerkezeti változásokat hoznak létre az agyban. Nincs psziché biológiai apparátus nélkül, és a test sem funkcionál ”vezérlő szoftver nélkül”.
Van összefüggés a munkahelyi stressz és a hátfájdalom között.
A stressz – amelynek részletes leírására ezúttal nem térnék ki – számtalan betegség kialakulásában jelentős szereppel bír. Életünk stresszei közül kifejezetten alattomosnak mondható a heveny, de állandóan jelen lévő idegi megterhelés, amelynek gyakorta figyelmet sem szentelünk. A kimenetel azon múlik, mennyire vagyunk képesek az ártó környezeti hatásokkal megküzdeni. Felvesszük a bokszkesztyűt, vagy nyúlcipőt oldunk. Igen ám, de vannak olyan helyzetek, ahol kénytelenek vagyunk kompromisszumot hozni, például a munkahelyen. Legtöbbször nincs lehetőség munkahelyet váltani, a konfliktusok felvállalása pedig a megélhetést veszélyezteti. Így kényszerül bele a mindennapok embere egyre több kompromisszumba. Minél több ilyen kompromisszumot hozunk, annál több lesz a heveny és krónikus stressz és annak egészségkárosító hatása.
Hogyan lesz egy elégedetlenségből porckorongsérv és derékfájdalom?
Derékfájdalmakkal kapcsolatban különösen nehéznek tűnhet a pszichológiai hatások elfogadása. A kétkedés oka az, hogy kevés szó esik arról, hogy a stressz miként ”csinál” sérvet. Egyáltalán hogyan lehetséges ez?
A magyarázat egyszerű és tudományosan alátámasztott. Az úgynevezett rossz stressz – vagy ahogy gyönyörű nyelvünk mondja, lelki feszültség – fokozott izomfeszültséggel jár. Mindenkinek vannak olyan tapasztalatai, amikor megterhelő időszakban ”beálltak” az izmai. A merev izmok fokozottan sérülékennyé teszik a csont és vázizom rendszert.
Marras és munkatársai laboratóriumi kutatásban vizsgálták, hogy a munkahelyi lelki állapot milyen hatást gyakorol a hátizmokra és a gerincre. Vizsgálati személyek két csoportjával végeztettek egy megadott mozdulatsorból álló fizikai munkát. Az egyik csoportban bíztató szavakat kaptak a munkások, a másik csoportnak viszont kötekedős munkafelügyelő jutott. Mindeközben Marrasék folyamatosan mérték a gerincizmok elektromos tevékenységét, összehúzódását, valamint a porckorongokra nehezedő nyomást. Az eredmény megdöbbentő volt: összehasonlítva a két csoportot a stresszes dolgozók hátizmainak elektromos aktivitása sokkalta magasabb volt, mint a stresszmentes csoport tagjaié. Az izmokban megemelkedett alapfeszültség következtében a hátizom húzó hatása miatt a gerinccsigolyák összébb csúsztak, ami jelentősen megnövelte a porckorongokra nehezedő nyomást. Egy-egy alkalommal nincsen ezzel baj, mivel a porckorong rugalmas állománya képes a regenerálódásra, de tartós lelki (és így testi) terhelés mellett állandó deformitás alakulhat ki.
Az ilyen változásokra ésszerű megoldás a konzervatív kezelés és bizonyos esetekben a sebészeti beavatkozás, de nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy ha visszatérünk a stresszes környezetbe és nem változtatunk a hozzáállásunkon, akkor a probléma is kiújulhat.
Változtassunk a hozzáállásunkon?
Beszélni és írni könnyű róla, valódi változtatást hozni annál nehezebb, mégis itt van néhány tipp:
-
Kezdjük a diagnosztikával: gondoljuk át, hogy mi az, ami megakadályoz abban, hogy elégedettek lehessünk? Emberi kapcsolatok? Fizetés? Karrierlehetőség?
-
Keressünk módot, hogy változtassunk azokon a területeken, amelyek az elégedetlenség forrásai.
-
A kontroll érzése kiválóan véd a stressz ártó hatása ellen, ezért tudatosítsuk, hogy cselekedeteink célját. Igyekezzünk megőrizni döntési lehetőségeinket, ha kell, merjünk nemet mondani. Ha nem változtatunk, az is a mi döntésünk.
-
Tegyük élhetővé a munkakörnyezetet, vigyünk be személyes tárgyakat, rendezzük be a kényelmünknek megfelelően a környezetünket, amennyire a lehetőségek engedik.
-
Ne vegyük magunkra a felettesek feszültségeit, hiszen a kritika a munkának szól, személyünket nem kell érintenie. A felettes a munkát, de a belső értékeinket nem ismeri.
-
Ha túl nagy a feszültség, akkor kérjünk segítséget munkatárstól, baráttól, családtagtól, akik támaszt nyújthatnak a nehéz időkben.
-
Tanuljunk relaxációs technikákat. Sok esetben a gyógytorna nem elég, a krónikus stressz okozta feszültségeket is oldani kell.
- Becsüljük meg magunkat, legyünk büszkék az elért sikerekre. Szükség esetén írjuk össze azokat az eseményeket, amikor valami nehéz feladatot jól oldottunk meg. Amikor új problémával kerülünk szembe, a sikerek listájából erőt meríthetünk.
