A mozgásszegény, ülő életmód már a gyermek- és fiatalkorban is általános. A mozgásszegénység azt eredményezi, hogy a testtartásért felelős izmaikat keveset és helytelenül használják, emiatt egyes izmaik zsugorodnak, más izmaik gyengülnek. Így felborul az izomegyensúly, és emiatt a gerincnek olyan kis képleteire kerül a gravitáció okozta terhelés, amik nincsenek erre méretezve. (Ha az izomegyensúly helyesen működik, akkor azokon a képleteken van a terhelés, amik arra vannak méretezve és azt bírják.) Az izomegyensúly felborulása és a gerinc túlterhelt képletei miatt következik be a felnőttkori porckopás. A csigolyaközti porc túlterhelés okozta elváltozása kóros mozgékonyságot idéz elő a gerinc kisízületeiben, s e két folyamat egymást rontja. Végül a csigolyaközti porc elődomborodása és a kisízület meszesedése a gerinccsatorna szűkületét eredményezi.
A mozgásszegény életmód hatása a gyermekek és fiatalok körében rendkívül elterjedté tette a tartáshibákat: már az óvodáskorban 62 %-ban fordulnak elő (Pellet Sándor ortopéd szűrései ezt mutatták Gödöllőn), s ez az iskolai évek alatt sem csökken. A középiskolások között 80 %-ra tehető azon tanulók aránya, akiknél vagy tartáshiba van (kb. 65 %), vagy kezelendő fiatalkori gerincbetegség (Scheuermann kór és valódi scoliosis) (kb. 15 %) (Fejérdy Gábor ortopéd szűrései Kismaroson és Budapesten).
Ha már gyermekkorban naponta eleget mozgunk és megszokásunkká válik az izomegyensúly működése (ez a helyes testtartás lényege), akkor az egész folyamat elindulását megelőzzük, késleltetjük. A helyes testtartás automatizálása akkor sikerülhet leginkább, ha gyermekkortól fogva rendszeresen végzünk ezt szolgáló speciális gyakorlatokat. Ezért szükséges a mindennapi iskolai testnevelés/testmozgás és abban a megfelelő, speciális tartásjavító torna rendszeres végeztetése minden gyermek részvételével. Ezeket a célokat tűzte ki maga elé a Magyar Gerincgyógyászati Társaság, amikor 1995-ben elindította prevenciós programját.
A prevenciós program lényege:
A Magyar Gerincgyógyászati Társaság prevenciós programja 1995 óta működik. Lényege, hogy a testneveléssel foglalkozó pedagógusokat megismertetjük azzal a speciális tartásjavító tornával, melyet minden gyermek iskolai (és lehetőleg óvodai) testnevelésében éveken át rendszeresen kell végezni, hogy ezzel a gerinc felnőttkori porckopásos megbetegedéseit megelőzzük. A végzendő mozgásanyag lényege a testtartásért felelős izmok egyensúlyának, azaz kellő nyújthatóságának és kellő erejének kialakítása és fenntartása, a medence helyes középállásának automatizálásával. A mozgásanyag a testtartásért felelős összes izmot és izomcsoportot fejleszti (nyújtja és erősíti), nemcsak a közismerten gyenge has- és hátizmok erősítésével foglalkozik. Ez a komplexitás a hatás eléréséhez nélkülözhetetlen: a helyes testtartás kialakításához és fenntartásához nem lenne elegendő csupán egyes izmok fejlesztése, hiszen így az izomegyensúly még nem tudna kialakulni. A speciális tartásjavító torna iskolai testnevelésben történő rendszeres alkalmazásának kontrollált, prospektív vizsgálata (Békéscsaba, 2001/2002) egyértelműen mutatja az igen erősen szignifikáns hatást: a speciális tartásjavító tornát végző 200 gyermek összes testtartásáért felelős izomcsoportjának ereje és nyújthatósága igen erősen szignifikánsan javult. (A speciális mozgásanyagot nem végző 213 gyermeknek 2 izomcsoportja javult ugyan, de igen erősen szignifikánsan kevésbé, mint a tartásjavító tornát végző gyermekeké; számos izomcsoportjuk ereje és nyújthatósága pedig romlott vagy változatlan maradt a tanév végére.)
A prevenciós program másik célkitűzéséért, a mindennapi testnevelés elterjesztéséért – többek között a mi munkánk révén is – 2001-ben és 2003-ban pályázatot írt ki az Egészségügyi Minisztérium a társtárcákkal együttműködve, s a pályázók nagy tömege (710 ill. 628 iskola) bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy az iskolák képesek megvalósítani a minden gyermek részvételével zajló mindennapi egészségfejlesztő testmozgást, ha ehhez a hiányzó forrást megkapják. A mindennapi iskolai testmozgás/testnevelés elterjesztése részévé vált a Népegészségügyi Programnak 2001-ben és 2003-ban, majd a teljeskörű iskolai egészségfejlesztési (=iskolai egészségfejlesztési normatíva) tervnek is.
A prevenciós program eredményei:
A mozgásanyag bekerült a Nemzeti Alaptantervbe, a testnevelési kerettantervekbe, a testnevelők, edzők és gyógytestnevelők képesítési követelményei közé, valamint a Népegészségügyi Program célkitűzései és akciói közé is. A tartásjavító tornát elsajátító pedagógusok az 1995-2004 közti folyamatos kormányzati támogatás alapján ingyen kapták meg a mozgásanyagot bemutató könyvet és videokazettákat. 2004. januárig összesen 3715 oktatási intézményben dolgozó 7772 testneveléssel foglalkozó pedagógus ismerte meg a speciális tartásjavító tornát. A testnevelők által 32.831 gyermekről készített 51.475 izomteszt összesített eredménye, hogy a tesztelt gyermekek 11 %-ában van rendben a testtartásért felelős izmok egyensúlya, a többieknél gyengültek és/vagy rövidültek a testtartásért felelős izmok.
2010-ben a mindennapi testnevelés a kormányprogram részévé vált, és a 2011. decemberben elfogadott köznevelési törvény a 2012. szeptemberben kezdődő fokozatos bevezetését elő is írta.
UTÓIRAT:
A tartáshiba nem betegség, nem kell „kiszűrni”, és nem kell gyógytestnevelésre küldeni miatta a gyermekeket, hanem a normál testnevelésben kell végeznie minden gyermeknek a megfelelő tartásjavító tornát. A gerincbeteg gyermeknek pedig az egészségügyben dolgozó gyógytornásztól kell megtanulnia és otthon naponta végeznie a neki szükséges egyéni gyógytornáját, s ezt az iskolai gyógytestnevelés nem helyettesítheti, csak kiegészítheti!
Szóljon hozzá
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Kérdezni szeretnék! Kettő és fél éves unokám mindig az egyik oldalán fekszik, mégpedig úgy, hogy a vállát maga alá „hajtja”! Így kilakult, hogy az egyik válla kicsit mindig „lóg”, nincsen benne tartás. Olvastam, hogy a mozgás, a torna (majd később az úszás) mennyire fontos, de azt szeretném kérdezni, hogy hogyan lehetne elérni, hogy változtasson az alvási szokásán? Változtassunk ágyat, matracot, és ha igen, milyenre? (keményebb, puhább), illetve milyen legyen a párna?
Előreis köszönöm a választ!
Kedves Nagymama!
Valóban jó lenne, ha nem mindig egy oldalán feküdne az unokája. Lehet, hogy értelmes kisgyerek, és meg is lehetne vele beszélni, hogy más testhelyzetek is nagyon kényelmesek, próbálja ki azokat is. Pl. délutáni alváshoz lehetne így elérni, hogy hason is feküdjön (az nagyon jó a gerincnek).
Ha már lát eltérést a két oldal között a vállán, akkor azt érdemes lehet megmutatni előbb gyerek-ortopéd orvosnak, majd ha ő is így látja jónak, akkor gyógytornásznak is jó lenne foglalkoznia vele. Persze legelőször a gyermekorvos lássa, mert a vállon látott eltérés oka egész más is lehet, ezt neki kell megítélnie.
Ha a gyermek hason fekszik, akkor ne legyen párna a feje alatt, minden egyéb testhelyzetben kispárna legyen úgy, hogy a nyak kb. vízszintesen maradjon.
A jó ágy sem nem puha, sem nem túl kemény, és főleg, semmiképpen nem gödrös (és nem is süppedős).
Üdvözlettel:
Dr. Somhegyi Annamária Ph.D.
Országos Gerincgyógyászati Központ
prevenciós igazgató