Hogyan segíthetjük a kamaszokat a mindennapi testnevelés megkedvelésében? Jankovics Klára védőnő jó módszert talált ki erre.
Hogyan sikerül megnyernem a középiskolás diákjaimat a mindennapi testnevelésnek?
Hetedik éve dolgozom védőnőként a budapesti Than Károly Ökoiskolában. Ebben a középiskolában gimnázium, szakközépiskola és szakiskola is működik.
Kezdetben tapasztaltam, hogy milyen sokan kérnek felmentést, főként teljes iskolai testnevelés alóli felmentést. Meglepődve vettem észre, hogy egy egész osztály összes lány tanulója hozott szakorvosi véleményt, mely szerint nem vehet részt az iskolai tesi órán, egyáltalán.
Együttműködésünk az iskolaorvossal, a testnevelőkkkel és a gyógytestnevelővel jótékony változást hozott: iskolánkban az elmúlt tanévben tíznél is kevesebb tanulónak volt teljes testnevelés alóli felmentése egészségügyi indokkal.
A kb. 1050 fő összlétszámot tekintve elég jó aránynak tűnik, különösen a korábbi évekhez képest.
Azt szeretnénk, hogy ez a tendencia folytatódjon. A szakemberek minden erőfeszítése kevés azonban ehhez az eredményhez.
A fő szereplő itt a diák.
A legfontosabb mindig a diák megnyerése abban a tekintetben, hogy megértse, ez a lépés a saját jelenlegi és későbbi egészsége érdekében az ő felelőssége. Ha megérti, ezt a lépést szívesebben meg is teszi önmagáért, a jövőjéért.
A diák nem önmaga ellensége. Bár nem szereti a kényszert, kicsit lusta is (mint mi „felnőttek” is legtöbben) és szívesen megy a könnyebb ellenállás felé; vagy éppen szeret dacolni a követelményekkel, ugyanakkor nem szeretné, hogy fájdalmai legyenek (se most, sem holnap), hogy kiszolgáltatott legyen, hogy korlátozza valami céljai elérésében.
Tanév elején, amikor megismerkedem az új, kilencedikes osztályokkal, a testnevelés beosztással kapcsolatos kérdéseket érdemes a lányokkal és a fiúkkal az egyik tesi óra alkalmával megbeszélni, pl. még az öltözőben, a testnevelő jelenlétében.
Itt én is kérdezek, ilyeneket:
- Tudják-e, hogy a Pető Intézetben naponta minimum 5 tornafoglalkozást tartanak?
- Tudják-e, mennyibe kerül a szomszéd edzőteremben egy óra? Mennyibe kerülne akkor nekik egy hónapra számolva, ha ott lenne a tesi óra? Mi lenne, ha ezt összedobnánk és odaadnánk a tesitanárnak? Vajon jobban megbecsülnék őt? Éreznék jobban a tesi órák értékét?
- Mennyi időt szánnának az edzésre a tanítás utáni szabadidőből?
- Hallottak-e már a többnyire idősebb korban fellépő csontritkulásról? Mi okozza? Milyen reklámokat ismernek ezzel kapcsolatban? Kinek szólnak ezek?
- Mi jelenti a megelőzést? Hogyan, mitől alakul ki az erős, szilárd, mégis rugalmas, jó csontozat? Mi ebben a fiatalkori napi egy óra intenzív mozgás szerepe?
- Mit jelent a kiegyensúlyozott, szakszerűen vezetett torna, mozgás, játék testnek és léleknek?
- Mi jut eszünkbe arról a kifejezésről, hogy a mozgás örömforrás? Magzati életünktől kezdve milyen módon segíti a harmonikus személyiségfejlődésünket az aktív mozgás?
- A szív-érrendszer, mint vezető halálok Magyarországon: miért kell megijedni ahhoz – mondjuk egy hirtelen jött betegség kapcsán -, hogy komolyan vegyük a mindennapos könnyű edzést?
Mindezek szemléltetésére nagyon is alkalmas egy kis demonstrációs eszköz, egy gerincmodell.
Ezen remekül meg tudom mutatni, miként, hogyan alakulhat jó vagy rossz irányban a gerincünk. A megfelelő izomzat kialakításával mi mindent előzünk meg akkor is, ha nem tudunk róla. Pl. mi az a „hanyagtartás”, miért baj a gerincferdülés, mi az a porckorongsérv, mi az idegbecsípődés?
Ezt megértetni, ehhez bizony idő kell. Időt kell szánni rá, megéri.
Az itt és most végzett torna olyan nyereség egész életünkre, amit nem lehet később pótolni.
Köszönet a testnevelő tanároknak, akik a tanulók egyéni sajátosságait figyelembe veszik és ennek a rugalmasságnak köszönhetően a tanulók közül a lehető legtöbben vesznek részt aktívan a testnevelés foglalkozásokon, iskolai sportfoglalkozásokon.
Jankovics Klára védőnő
