A vívás egy nagyon speciális felkészültséget igénylő, összetett sport. Fontos a gyorsaság, az állóképesség és a pszichés felkészültség. Gyorsnak, rugalmasnak, lazának és erősnek kell lenni egy időben.
Mindeközben folyamatosan kell koncentrálni, egy másodperctöredéknyi kihagyás elég ahhoz, hogy találatot kapjon a versenyző.
Vívással kapcsolatos sérülések
A sportolók egy 14 m hosszú, 1,5-2 m széles páston küzdenek egymással. A pást mérete gyakorlatilag csak előre-hátrafelé mozgást tesz lehetővé, ami az alsó végtagokra kifejezetten nagy terhelést ró. Mindemellett féloldalas sport (a kard vagy tőr mindig ugyanazon kézben, a domináns oldalon van), emiatt gyakori a domináns oldali könyök, csukló és kézfej sérülése. Az alsó végtagok is aszimmetrikusan terhelődnek, és mindig ugyanaz a láb helyezkedik elöl. Emiatt az alsó végtagok sorozatos mikrosérülései, ritkábban akut traumái is előfordulhatnak. Mivel a lábfejek egymással ca 90 fokos szöget zárnak be, emiatt mindkét alsó végtag afiziológiás (vagyis nem élettani) terhelést kap.
A vívás során súlyos sérülések kifejezetten ritkán fordulnak elő. Általában a védőfelszerelés elégtelensége, rossz felhelyezése következtében alakulhatnak ki mélyebb szúrások, vágások. Ezek, a védőfelszerelések gyakori ellenőrzésével, a helyes mérettel és pontos felhelyezéssel megelőzhetőek.
Viszonylag gyakran fordulnak elő apróbb, ellátást nem, vagy ritkán igénylő sérülések, mint horzsolások, vízhólyagok.
Túlterhelésből fakadó vívósérülések
A hosszabb sportkihagyást vagy orvosi kezelést szükségessé tevő sérülések közül leggyakrabban a túlterheléses sérülések fordulnak elő. Az egyik leggyakoribb túlterheléses kórkép vívás során a könyök fájdalma. A „vívó könyök”, mint diagnózis nem használatos, de hasonlóan a tenisz- illetve golfkönyökhöz a sokszor ismétlődő, nagy terheléssel járó mozgások az ínak és izmok tapadási területén túlterheléses gyulladásokhoz, mirkosérülésekhez, vagy enyhébb esetekben csak irritációhoz vezethetnek, melyek fájdalmat, és emiatt teljesítménycsökkenést okozhatnak. Korai felismerés és megfelelő kezelés esetén ezek a sérülések néhány nap alatt gyógyulnak és a sportoló folytathatja az edzéseket.
A kezelések során a legfontosabb a pihentetés, a kiváltó mozgások kerülése, nem szteroid gyulladáscsökkentő gélek, tapaszok használata, hűtés, jégmasszázs és a stretching. Súlyosabb, hosszabb ideje fennálló esetekben a fentiek mellett hosszabb, -akár néhány hetes- kihagyásokra is szükség lehet, kiegészítve gyulladáscsökkentő gyógyszeres kezeléssel, ritkán a sérült ízület nyugalomba helyezésével. A konzervatív kezelésre nem reagáló, illetve hosszabb ideig fennálló, ismételten visszatérő íntapadás-gyulladások esetén ritkán műtéti kezelés is szükségessé válhat.
A túlterhelésből fakadó sérülések megelőzése
Mint minden túlterheléses és akut sérülés esetén is a bajt néha könnyebb megelőzni, mint kezelni. Megelőzés során megfelelő bemelegítést, stretchinget, helyes edzéstechnikát, a túlterhelés kerülését javasoljuk. Emellett javasolt a korai stádiumban a fájdalmak első észlelése során már a terhelést kissé csökkenteni, gyulladáscsökkentő géleket használni, illetve edzéseket követően a megfelelő regenerációra figyelni!
Akut vívósérülések
Gyakran előforduló sérülés vívás során az izmok, inak húzódása, ritkábban izomszakadások. Ezek, mivel vívás során szinte az egész test nagy terhelést kap, előfordulhatnak bárhol, a nyaki gerinctől a háti és ágyéki gerincig, a combizomtól a vádliig, valamint a vállöv izmaitól az alkari izmokig. Leggyakrabban azonban a combhajlító izmok területén fordulnak elő izomhúzódások. A folyamatos, hirtelen, robbanásszerű előre-hátramozgások időnként az izmok kóros, hirtelen megnyúlásához vezetnek, melynek következtében az izomrostokban több mikroszakadás, vagy egy nagyobb izomszakadás is létrejöhet. Ilyen esetekben a legfontosabb a megfelelő idejű kihagyás, pihentetés. Az izomsérüléseket követően időnként viszonylag hamar tünetmentessé válhat a sérülés. Ez azonban sokszor csalóka. Az izomrostok, annak ellenére, hogy fájdalmat már nem érzünk, még jó ideig sérülékenyebbek maradnak. Ismételt mozgásra az izomsérülés kiújulhat, egyre nagyobb területeket, egyre több izomrostot érintve. Így, ezen sérülések esetén fontos az orvosi utasítás betartása és a megfelelő ideig tartó kihagyás, mivel az ismétlődő sérülések sokkal hosszabb ideig gyógyulnak. Ilyen esetekben a panaszok krónikussá válhatnak, melyek aztán csak néhány hónap, néha csak fél év után válnak teljesen tünetmentessé.
A sérülés gyógyításában a megfelelő időn kívül szerepet kaphat a hűtés, majd később a fájdalmak csökkenését követően az óvatos passzív nyújtás, a stretching. A stretching elvégzéséhez ilyen esetekben mindenképpen javasoljuk, hogy szakember segítségét kérjék. Egy sport-gyógytornász, vagy megfelelően képzett edző a sérülés gyógyulási idejét jelentősen lerövidítheti. Nagy fájdalmak, bevérzés, szövetek közötti folyadékfelszaporodás (oedema) esetében használhatunk nem szteroid gyulladáscsökkentő géleket és gyógyszereket, a folyadékfelszívódás meggyorsítására!
A megelőzésben szintén a szabályos bemelegítésnek, stretchingnek és a megfelelő sportfelszerelésnek lehet nagy szerepe.
Térd és bokasérülések a vívásban
A térd és a boka szalagjainak sérülése nem tipikus vívósérülés, de mindenképpen meg kell említeni, mivel, ha ritkán ugyan, de előfordul, akkor hosszabb kihagyást, esetleg műtéti kezelést tesz szükségessé.
- Más sportok esetében a boka szalagsérülések közül sokkal gyakrabban fordul a külboka-szalagok szakadása, mint a belboka szalagjainak sérülése. Vívás esetében a hátul lévő láb a bokát a belső oldalon terheli jobban. Ez a tény és a tipikus vívómozgás, a gyors, robbanékony előre-hátra mozgás során időnként a belboka is megsérül, gyakrabban, mint más sportok esetében. Szalagsérülések esetében leggyakrabban elég a megfelelő idejű rögzítés, hűtés, jegelés, majd a rögzítést követő gyógytorna.
- A térd szalagjainak sérülése vívás közben még ritkábban fordul elő. Leggyakrabban a belső oldalszalag, illetve az elülső keresztszalag sérülése fordul elő. Oldalszalag sérülés esetén általában elég a rögzítés, majd az azt követő gyógytorna, míg az elülső keresztszalag sérüléseinek esetében időnként szükségessé válik a műtéti kezelés, mely legalább fél éves kihagyást tesz szükségessé.
- A szalagsérülések megelőzésében fontos szerepet játszik a gyógytorna, megfelelő, a propriocepciót -izombeidegzést és helyzetérzékelést – javító torna, a megfelelő bemelegítés és stretching.
Főoldali fotó: Liberty Fencing Club
