A szédülés gyakori vezető panasz a mindennapi klinikai gyakorlatban, mely egy rendkívül kellemetlen tünet együttes, az enyhe bizonytalanságérzéstől, a mindennapi életet veszélyeztető súlyos állapotokig, melyek fokozzák az esések, balesetek kockázatát is.
Adott időpontban a populáció 30%-a szédül, a tünet megjelenésének a valószínűsége öt évenként 10%-al emelkedik. Az életkor előrehaladtával nő a gyakorisága. Előfordulása 30 éveseknél 17%-os, 70-80 évesen 60%-os.
Mi áll a szédülés – szédülékenység hátterében?
A szédülésnek – szédülékenységnek számos oka lehet, s a páciensek sokszor hónapokig, évekig járják a diagnosztikus köröket a különböző szakterület képviselői között, amíg az igazi okra fény derül. Jól ismertek a szédüléssel járó gyakoribb kórképek, melyek a belsőfülben található egyensúlyszabályozó végkészülékek megbetegedéseiből (perifériás eredet), és az agyban- agytörzsben levő egyensúly szabályozásért felelős területek daganatos, infarktusos, vérzéses (TIA), gyulladásos kóros állapotából eredeztethetőek (centrális eredet). Meg kell azonban említeni, hogy bizonyos gyógyszerek (vérnyomáscsökkentők, epilepszia elleni készítmények, altatók, nyugtatók stb.) kardiális megbetegedések, diabétesz, alkohol is szédülést generál, de számos pszichológiai probléma (depresszió, szorongás, pánikbetegség stb.) társuló tünete is lehet.
Nyaki gerinc eredetű szédülés
A szédülés – szédülékenység a gerincgyógyászatnak is egy igen gyakori és izgalmas differenciáldiagnosztikai problémát jelentő határterületi kérdésköre, s honlapunkon -„gerinces magazin” lévén – elsősorban a nyaki gerincből eredő szédülés ismérveit mutatjuk be olvasóink számára.
A nyaki eredetű szédülés létezése évek óta igen vitatott területe volt az orvostudománynak, de mára már tudományosan is bizonyítottá vált. Előzetesen két terminológiai pontosítás szükséges a témakörben. A szédülés (vertigo) az egyensúly szabályozó rendszer hibás működésének a következménye, egy illuzórikus érzete az egyén, vagy a környezet mozgásának. A saját helyzetünk téves, forgó jellegű észlelését, vagy a környezetünk téves, forgó jellegű észlelését tapasztaljuk. A szédülékenység, vagy szédülésszerű élmény (dizziness) az ájulás előtti állapot, bizonytalanság, egyensúlyzavar megingás érzete. A szédülésnek van iránya, a szédülékenységnek nincs. A nyaki kóreredet ritkán eredményez igazi vertigot, ezért helyesebb a szédülékenység (dizziness) megjelölés.
Az egyensúlyérzékelés szabályozásában a belső fülben levő egyensúlyi szervből, a látás- szemmozgató rendszerből, és az izmokból, ízületekből származó helyzetérzékelő idegvégződésekből, az agytörzsi központi egyensúlyi magvakba felszálló impulzusok összehangolt működése vesz részt. Ha a szabályozó rendszer bármelyik részén valamilyen zavar jelentkezik, probléma lesz a térérzékeléssel, az egyensúly kontrolljával és szédülés lép fel. A fej helyzetérzékelését a nyaki régió struktúráiban levő mechanoreceptorok irányítják az agytörzsben levő egyensúlyszabályozó magvakon keresztül.
Hogyan játszik szerepet a nyaki régió rendellenessége a szédülés kialakulásában?
A helyzetérzékelő idegvégződések (proprioceptorok) 50%-ban a nyaki gerinc kisízületeiben találhatók, de a lágy szövetekben, szalagokban, izmokban (főleg a csuklyásizomban) is jelentős mennyiségben vannak jelen, melyek információt közvetítenek a központi idegrendszernek a fej orientációjáról. A nyaktartás a mechanoreceptorok által van kontrollálva, s a mechanoreceptorok funkcióját megváltoztathatja direkt sérülés, a nyaki izmok fáradása, a nyaki gerinc kopásos megbetegedése, porckorongsérv, instabilitás, tartási rendellenesség, ostorcsapás sérülés. Az utóbbi esetben egy tanulmány közlése szerint 50-80%-ban fordul elő szédülékenység . Hirtelen a nyaki gerincet ért túlzott előrehajlás, vagy hátrahajlás következtében az izmok, szalagok és kisízületi tok feszülése módosítja a helyzetérzékelő egyensúlyt, s szédülés léphet fel akutan, vagy a sérülés után évekkel a felgyorsult porckorong kopás, instabilitás eredményeként.
Melyek a nyaki eredetű proprioceptív szédülés tünetei?
- Epizodikus megjelenés, ami percektől órákig tarthat
- A tünetek rosszabbodnak a nyaki régió mozgásával és a nyaki fájdalommal
- Nyaki fájdalom miatt a régió mozgása korlátozott
- A szédülés tünetei gyakran enyhülnek a nyaki fájdalom csökkenésével
- Bizonytalan lehet a járás
- Tartási (poszturális) instabilitás
- Vizuális zavarok
- A mozgás illuzórikus érzete
- Fülcsengés gyakori
A nyaki eredetű szédülékenység kóroktanát illetően az utóbbi években számos területen előrelépés történt, de mind a fizikális vizsgálat tesztjei, mind a képalkotó eljárások (hagyományos röntgen, MR, CT) csak alátámasztják a nyaki szédülés valószínűségét. A mai napig nincs, a biztos nyaki eredetet igazoló klinikai jel a diagnózist illetően. Egyéb lehetséges specifikus okok kizárandók: a nyaki erek Doppler vizsgálata alapvizsgálatként tekintendő, a vesztibuláris tesztek (fül-orr –gége, otoneurolgóia) a perifériás egyensúlyszabályozás kiértékelésére, a neurológiai konzílium a centrális okok (koponya MR, vagy CT) diagnosztizálására, belgyógyászati – kardiológiai konzílium az egyéb szédülést előidéző betegségek tisztázására feltétlenül szükségesek. Adott esetben indokolt lehet a pszichológiai konzílium is. A nyaki eredet tehát csak a gondos orvosi kivizsgálás, és az alternatív okok kizárás után állítható fel.
A terápia része a gyógyszeres és nem gyógyszeres kezelés, amelyeknek javallatai elsősorban szakorvosi indikáció alapján történhetnek. Gyógyszeresen általában nem szteroid gyulladáscsökkentők, izomlazítók, hányáscsillapítók, nootropikumok, Betahistin származékok jönnek szóba. A nem gyógyszeres vagy fizioterápiás gyógymódok közül pedig a speciális manuálterápiás eljárásoknak van létjogosultsága (Mulligan és Maitland módszerek), amelyek kiegészíthetők az egyensúlytréninggel, valamint a nyaki régió stabilizációs tréningjével.
