A fenti fogalmak gyakran előfordulnak a gerincsebészeti konzultációk során, azonban a páciensek sokszor irányt vesztettek a szakkifejezések között.
A félreértések leggyakoribb oka, hogy a különböző ellátóhelyeken, illetve az interneten részleges, főleg marketing-célzatú információkkal látják el pácienseket. Az alábbiakban érthetően elmagyarázzuk a fenti kifejezések értelmét és helyét a modern gerincsebészetben elsősorban azért, hogy segítsünk megelőzni a félig- vagy félretájékoztatásból eredő következményeket, amiket – a tapasztalatok szerint – sajnos mindig a beteg visel.
Mikrosebészet:
Mikrosebészetnek hívják a sebészetnek azt a szakágát, amikor mikroszkóp (vagy nagy nagyítású lupe) segítségével a látótér megnagyítása mellett, elsősorban kis erek és idegek egyesítésén dolgoznak az orvosok. Klasszikus mikrosebészeti beavatkozásnak számít pl. egy levágott ujj visszavarrása. A gerincsebészetben nem varrnak össze kis ereket vagy idegeket, de a látótér és a megvilágítás érdekében a mikroszkóp vagy lupe használata – képzettségtől és képességektől függően – hasznos lehet, ezért a gerincsebészeti képzésben ezen eszközök helyes használatát szorgalmazzák. Éppen az előzőek miatt, az alapvető porckorongsérv eltávolítással és/vagy idegfelszabadítással járó műtétek standard módja az ún. „micro-” műtét (microdiscectomia, microdecompressio), utalva a minimálisan invazív, kis szöveti károsodással járó feltárásra, speciális eszközparkra és arra, hogy ezek a beavatkozások lényegében nem károsítják a gerinc mechanikai funkcióit. Fontos, tehát megjegyezni, hogy aki idegfelszabadítás vagy porckorongsérv eltávolítás kapcsán „mikro” műtétet ajánl, hirdet, promótál, az nem tesz mást, mint az elvárható szakmai alapot biztosítja a betegének. Felmerül persze a kérdés, hogy ha a hangzatos marketing ellenére a betegnek végül 6-8 cm-es heg van a hátán, illetve a műtét utáni kontroll MR-en a radiológus nem tudja azonosítani az elvégzett (mikro) műtét jeleit, akkor végeredményben milyen gyógyító beavatkozásról volt szó.
Kulcslyuk-sebészet:
A kulcslyuk-sebészet egy gyűjtőfogalom, mely alá sok, minimálisan invazív eljárást besorolnak, főleg a köznapi nyelvben. Eredetileg az endoszkópos, laparoszkópos sebészeti megközelítésre használták, ahol valóban a hasba egy kulcslyuknál nem nagyobb résen keresztül jutottak be a sebészek pl. az epehólyag eltávolítása céljából. Ugyanez a forradalmi változás zajlott le az ízületek sebészetében az arthroszkóp bevezetésével és egyre szélesebb körű használatával és a nagyízületi protézisek beültetését leszámítva ma már elenyésző számban kell hagyományos, ún. nyitott ízületi műtétet végezni a technikának köszönhetően. A gerincsebészetben az előzőleg említett micordiscectomia, microdecompressio is besorolható a kulcslyuk sebészeti beavatkozások körébe, bár itt a metszés minimum 2-3 cm, de a következőkben bemutatott endoszkópos technikák alkalmazása közel sem hozott olyan változást a gerincsebészetben, mint a hasi-, nőgyógyászati- vagy ízületi kórképek kezelésében.
Endoszkópos gerincsebészet:
Az endoszkópos gerincsebészet több, mint 20 éves technika, mely reneszánszát éli bizonyos technológiai újításoknak köszönhetően. Az endoszkóp alkalmazása során a bőrön 1 cm-es metszést (vagy 2 db 1 cm-es metszést) kell ejteni, amin keresztül a munkacsatorna bevezethető. Ennek a technikának az előnye a minimális invazivitás, de egyben hátránya is, mert a szűk munkacsatornán keresztül a sebész technikai lehetőségei jelentősen korlátozottak. Az ízületi arthroszkópiával szemben, itt a „munkatérben” az alsó végtag mozgatását végző idegek vannak „útban”. Ez főleg az esetleges szövődmények ellátásában jelent problémát, ezért a technika nemzetközi szakértői (pl. Chirstoph Siepe, München), minden előadásukban kiemelik, hogy az első 80-100 eset ellátását olyan centrumban kell elvégezni, ahol a tapasztalat már rendelkezésre áll. Ilyen nincs ma Magyarországon, ezért a betegeknek az endoszkópos gerincsebészet nem javasolt. A technika egyébként folyamatos fejlesztések tárgya és válogatott betegkörben, megfelelő tapasztalat esetén sikeresen és jó eredménnyel alkalmazható, ezért a jövőben az elterjedése várható.
Lézeres gerincsebészet:
A 90-es években bevezetett lézeres technikák gyorsan kikoptak a modern gerincsebészeti centrumokból. Az orvosi lézer gerincsebészeti alkalmazásával kapcsolatban máig nem jelent meg olyan összehasonlító tanulmány, amely a lézeres porckorong-kezelés indokoltságát, előnyeit és hátrányait tudományos alapokon vizsgálata volna, a hagyományos, illetve mikrosebészeti technikával összehasonlítva. Fontos kiemelni, hogy bár világszerte sok betegnek segített valamilyen lézeres gerincműtét, amíg ezek érvényességét nem támasztja alá nagyszámú és megbízható tudományos adat, addig – a hangzatos jellemzők és modernnek tűnő technikai részletek ellenére – nem ajánlott az alkalmazásuk a lehetséges komplikációk miatt.
Összefoglalóan elmondható, hogy a gerincbetegek műtéti kezelésére megfelelő, biztonságos és hosszútávon is eredményes beavatkozás javasolt, mind orvosi, mind etikai szempontokat követve. A porckorongsérv eltávolítás vagy a gerinccsatornában végzett idegfelszabadító műtétek esetében ezek az ún. mikro-eljárások, amiket – a páciens alkatától is függően – maximális gerincgyógyászati eredménnyel és optimális esztétikai eredménnyel lehet elvégezni.
