Az internet egy olyan szabad tér, ahol az információk, tartalmak, vélemények gyakorlatilag korlátlan mértékben áramlanak az internetolvasókhoz.
Ezért, ugyan nagyon sok hasznos információ jut el a közönség felé, de nagy a torzítások és tévedések esélye is, ami félreértelmezésekre adhat lehetőséget. Tapasztaljuk ezt, az oszteoporózis terápia miatt hozzánk forduló Páciensek esetében is, a terápiáról tévesen értelmezett indokolt, vagy túlzó félelmek okán.
Mint ismeretes az osztoporózis olyan kóros állapot, amelyben a csontfelépítés lassúbb, mint a lebomlás, – melynek a korosodás mellett számos egyéb belgyógyászati, endokrinológiai, gasztroenterológiai okai is lehetnek – s csontjaink meggyengülnek, s emiatt törékennyé válnak. Akinek volt már csonttörése, annak a személynek nagyobb a kockázata az újabb csonttörés kialakulására, ezért bizonyos esetekben a csontritkulás ellen ható gyógyszeres terápia elkerülhetetlen. A csontritkulás kezelésére napjainkban számos hatékony gyógyszer áll rendelkezésre, amelyek indikációja függ a csontsűrűség mértékétől, a csonttörési kockázat százalékos arányától, a csonttörések számától, bizonyos csontanyagcsere laborparméterektől, vesefunkciótól, a megelőző terápia eredményességétől stb. A leggyakrabban alkalmazott, és a legköltséghatékonyabb készítmények a biszfoszfonátok, amelyek csontvédő hatásukat a csont természetes lebontó folyamatának lassítása által érik el. Számos tanulmány, tudományos megfigyelés igazolja, hogy alkalmazásuk a csigolyaösszeroppanások és a csípőtáji törések valószínűségét jelentős százalékban csökkentik. Terápiás használatuk heti, havi egyszeri, havi kétszeri, háromhavonta egyszeri intravénás és évi egyszeri infúziós formában lehetséges. A legtöbb félelem és a készítmény önkényes abbahagyása, vagy tiltakozás már az elkezdése előtt, a lakosság körében a biszfoszfonát készítményekkel kapcsolatban alakult ki az utóbbi években, a sokszor tévesen értelmezett információk miatt.
A biszfoszfonát-készítmények az oszteoporózis alapterápiájában nélkülözhetetlenek, de kétségtelen, hogy a hosszantartó biszfoszfonát kezelés alatt álló Betegekben előfordulhatnak különféle mellékhatások, amelyek közül a legijesztőbb az állcsont elhalás, – jelentős fogászati és szájsebészti komplikációt okozva – és az atípusos combcsonttörés. Ezért úgy gondoljuk honlapolvasóinkat is tájékoztatjuk röviden összefoglalva több, a témával foglalkozó szakmai szervezet felhívását a biszfoszfonát kezelés átmeneti felfüggesztésével (drug holiday) kapcsolatban közzétett koncepcióról, amely már 2009-ben megfogalmazódott.
2008. júniusában a Magyar Arc-, Állcsont- és Szájsebészeti Társaság kezdeményezésére, a Magyar Orvostudományi Társaságok Egyesületének Szövetsége (MOTESZ) „A biszfoszfonátok által indukált állcsont oszteonekrósisok (csontelhalás) megelőzése és kezelése” címmel, a Magyar Osteoporosis és Osteoarthrológiai Társaság, a Magyar Onkológusok Társasága, a Magyar Reumatológusok Egyesülete és a Magyar Ortopéd Társaság részvételével interdiszciplináris fórumot szervezett, s ennek eredményeként a fenti tártsaságok közzétettek egy felhívást, mivel a kialakult oszteonekrózis gyakorlatilag gyógyíthatatlan, a progresszió csak lassítható, így elsősorban a megelőzésre és a szükséges elővigyázatosságra hívják fel a figyelmet.
Felhívás (rövidített változat)
„Magyarországon napjainkban, különböző indikációk miatt megközelítően 70.000 ezer ember részesül orális vagy intravénás biszfoszfonát-kezelésben. A kezelések döntő többsége oszteoporózsis, malignus daganatok csontáttétei, myeloma multiplex, rheumatoid arthritis, fibrosus dysplasia, Paget-kór, osteogenesis imperfecta miatt történik. Az kezelt betegek kis százalékában -egyértelműen a kezeléssel kapcsolatban- állcsont-oszteonekrózis alakul ki. Nemzetközi referátumok ennek esélyét 0.1%-ra teszik, Magyarországon ez az érték valószínűleg magasabb (0.2%). Ennek elképzelhető oka a magyar népesség kétségbeejtő fogazati státusza, az elégtelen szájhygiene, a fogorvosi kezelések negligálása (elmulasztása). A tünetek elsősorban az intravénás készítményekkel és daganat miatt kezelt betegeknél jelentkeznek.
Kiemelten fontos a beteg tájékoztatása az állcsont-nekrózis lehetőségéről, mind a gyógyszert elrendelő orvos, mind a gyógyszergyártók részéről.
A kerekasztal-megbeszélésen a résztvevő szakmai társaságok az alábbi, konszenzusos állásfoglalást fogalmazták meg.
1. A biszfoszfonát-készítmények rendszeres szedésének előnye messze felülmúlja az esetleges mellékhatások okozta hátrányokat. Emiatt a kezelések elsődleges indikációi (pl. oszteoporózis, daganatáttétek kezelése, a patológiás törések megelőzése stb.) nem kérdőjelezhetők meg.
2. Malignus kórképek esetén, az alapbetegség miatt immunszuppresszív állapotban lévő betegek a biszfoszfonátokat várhatóan magas dózisban, i.v. kezelés formájában, életük végéig kapják. Esetükben a kezelés megkezdése előtt, vagy legkésőbb annak első 3 hónapjában történjék fogorvosi vizsgálat, kezelés. E betegcsoport rendszeres fogorvosi ellenőrzése szükséges.
3. Oszteoporózis, illetve egyéb metabolikus csontbetegség esetén fontos a betegek szövődmény-orientált tájékoztatása, javasolt a betegek (szokásos) fogorvosi kontroll-vizsgálata. Erősen ajánlott, hogy a fokozott rizikójú betegek (súlyos parodontitisz, diabétesz, rossz szájhygiene szimultán fennállása) igen alapos felvilágosítása, rendszeres fogorvosi ellenőrzése. Elengedhetetlen a fogorvosi-szájsebészeti kezelések alkalmával tájékoztatni a kezelőorvost a megkezdett biszfoszfonát terápiáról. Nagyon fontos a fokozott szájhygiene fenntartása, panasz esetén a fogorvos haladéktalan felkeresése.
4. A biszfoszfonát kezelés alatt álló beteg foghúzás, szájsebészeti beavatkozás előtt a gyógyszer szedését ne hagyja abba. Nem állnak rendelkezésünkre olyan kontrollált eredmények, melyek a szövődmények ily módon történő elkerülhetőségéről számolnának be. A kezelés felfüggesztése az alapbetegség eredményes kezelése miatt legtöbbször nem is lehetséges. A kezelés befejezését követően a biszfoszfonátok a csontokból évtizedek alatt ürülnek, ha egyáltalán ez maradéktalanul megtörténne.
5. Mindkét betegcsoport esetén fontos, hogy foghúzás, szájsebészeti beavatkozás antibiotikus védelemben legalább 14 napig, -már a beavatkozás előtt 1-2 nappal megkezdve – történjék.
6. Kialakult állcsont-nekrózis esetén a betegek kezelését minden esetben arc-állcsont-szájsebész végezze a betegség nem gyógyítható maradéktalanul, a betegek folyamatos kontrollja, időről-időre ismételt kezelése szükséges.
7. Biszfoszfonát-készítmények indukálta csont-nekrózisok esetén gyógyulásról tehát nem, csupán tartós remisszióról beszélhetünk. Éppen ezért a legfontosabb feladat a széles körű tájékoztatás és a prevenció.
8. Az oszteonekrózis kialakulásának gyanúja esetén a beteg keressen fel fogorvosi vagy fogsebészeti, arc-állcsontsebészeti szak-ambulanciát. A szakrendelés orvosa értesítse a beteg (alapbetegséget) kezelő orvosát a diagnózisról és együtt beszéljék meg a teendőket.”
Meg kell említenünk tehát, hogy érvek és ellenérvek vannak a „drug holiday” mellett és ellen. A legerősebb érv a biszfoszfonát kezelés időszakos felfüggesztése mellett a tartós szedés melletti szövődmény, az állkapocs csont elhalás és atípusos combcsonttörés. Bár az előfordulási gyakoriság alacsony százalékú, de kétségtelen a szájsebészeti beavatkozások jelentősen emelik a rizikót, a beavatkozás nagyságával arányosan. Az is tény, hogy a hosszútávú követéses vizsgálatok eredményei azt igazolták, hogy a biszfoszfonátok elhagyása a csontsűrűség szignifikáns csökkenéséhez és a csontforgalmi markerek szintjének emelkedéséhez vezet. Számolnunk kell azzal is, hogy a kezelés felfüggesztése, – amellyel egyre gyakrabban találkozunk önkényesen is a páciensek részéről – sokszor nagyobb veszélyt jelenthet, mint annak folytatása, különösen a magas törési rizikójú (combnyak BMD -2,5 alatt, megelőző törések) betegek esetén.
Nem könnyű tehát a döntés az átmeneti gyógyszerszünet elrendelésekor, számos ajánlás látott már napvilágot ezzel kapcsolatban az elmúlt években is, a legfontosabb üzenet, hogy a „drug holidayt” egyénileg kell elbírálni. Nem javasoljuk a biszfoszfonát szedés automatikus abbahagyását a páciens részéről a kezelőorvossal történt konzultáció nélkül, ennek kezdeményezése, mint olvashatjuk a fentiekben nagy körültekintést igényel.
