Már 60 éve (1954), hogy az UNICEF (az ENSZ Gyermeksegélyezési Alapja) kezdeményezésére szeptember 20-án tartjuk a gyermekek világnapját.
Az UNICEF jelszava: A GYERMEKEK MINDENEK ELŐTT!
Minden évben szeptember 20.-án emlékeztetik a világban lakó embereket arra, hogy támogassák és védelmezzék a gyermekek 1959. évi ENSZ-deklarációban megfogalmazott jogait (www.unicef.hu).
Ezen a napon elsősorban a fejlődő országok gyermekeire gondolunk, de sajnos hazánkban is van mit tenni ez irányban is. Egy felmérés (ENSZ gyermekjogi szervezete, UNICEF Kutatási Központja) szerint Magyarországon 20 ezer gyermek él mélyszegénységben.
Kosztolányi Dezső soraival kívánunk sok erőt ahhoz, hogy tudjunk segíteni ott, ahol lehet.
LÁSD, KISFIAM, EZT MIND NEKED ADOM, MOST
Lásd, kisfiam, ezt mind neked adom most,
legyen tiéd örökre az egész.
Vedd a telet és a nyarat, a lombost,
itt van neked az epe és a méz.
Ez itt a keserű s ez itt az édes,
ez a fekete és ez a fehér,
ez a nyugalom, s a láz is, hogy égess,
ez itt a méreg és ez a kenyér.
Tejet adok, de hozzá szörnyű vért is,
ölelni lágyan és birkózni kart,
és harcot is, hogy harcolj csakazértis,
a rózsa mellett ott legyen a kard.
Van még néhány elhányt és csonka holmi,
egy kis verőfény és egy-két kacaj,
viaskodó kedv, várat ostromolni,
és végezetre egy nagy, tompa jaj.
Iker ajándékot veszel örökbe,
oly ember-ízű és oly felemás,
de ember adta, nem telt néki többre,
eget ne vívj, mély kutakat ne áss.
Sötéten nyújtom ezeket tenéked,
s koldus apád most tétovázva áll,
mert nincs egyéb. Jobbjában ott az élet,
és a baljában ott van a halál.
