Elemző tanulmányunk folytatása arról, hogy hogyan befolyásolják az egyes sporttevékenységek és a fizikai aktivitás a krónikus derékfájdalmat.
Csapatsportok
Már korábbi cikkünkben említett, meta analízist végző tudományos csoport feldolgozása szerint a csapatsportokban (foci, rögbi, kézilabda, kosárlabda… stb.) a gerincsérülés esélye a profi játékosoknál kicsi, az amatőr játékosoknál pedig az eddigiekben még kevésbé tanulmányozták.
- Elméletben a szabadidős labdarúgásnak jó hatása van a derékfájdalomra.
A rúgás az a pillanata a játéknak, ami leginkább igénybe veszi a gerincet, a rúgás előkészítésekor az ágyéki szakasz hiperextenzióba (hátrahajlás) kerül, majd hirtelen hiperflexióba (előrehajlás) a labdával való kapcsolatba lépés és rúgás során. A szabadidős labdarúgás (pl. heti kétszer egy óra) növeli a törzsizom aktivitását és koordinációját. Ha az egyén gyorsabban tud reagálni a hirtelen terhelésre, akkor a gerinc jobban stabilizálódik, és az ágyéki régió sérülésének kisebb az esélye (ha csökken a törzsizom reakcióideje, a terhelés során kisebb lesz a derékfájdalom kialakulásának a kockázata).
A rögbi, a kézilabda és kosárlabda magas intenzitású sportágak, amelyekben a játékosok közötti testi kontaktus erőteljes és gyakori. A mozgások hirtelenek és ismétlődnek, nagy erőkifejtésűek, és gerincünk sérülése szempontjából fokozott rizikót jelentenek, de nem születtek tanulmányok e sportágak és a derékfájdalom kontextusáról.
Összegzésképpen tanácsoljuk, hogy az intenzív labdarúgás, vagy bármilyen csapat sport el-vagy újrakezdése a derékfájós betegeknél egy előzetes funkcionális rehabilitációs program (FRP) után ne legyen erőteljes és mindenekelőtt fontos a fokozatosság betartása.
Tenisz
A biomechanikai mozgásminták szempontjából a tenisz, kombinációja az ágyéki hiperextenziónak, az oldalirányú törzsdöntésnek, a gerinc erőteljes rotációjának, törzshajlításnak és váll rotációnak.
Nincs átfogó tanulmány arról, hogy a derékfájós egyének mennyire tolerálják a teniszezést, de egy tudományos beszámoló alapján,
- a teniszezők elég magas százalékban (43%) hajlamosak a porckorong sérülésre.
A derékfájdalom előfordulási gyakorisága a megfigyelések szerint, nem különbözött jelentősen az amatőr és profi teniszezők között. Az tény, hogy a teniszezés közben a gerincet ért ismételt mikro traumák (repetitív rotációs erők, a hiperextenzióval együtt) növeli a nyíró erő mértékét, elsősorban az alsó ágyéki porckorongban, illetve szegmentumokban, és ez által fokozódik a derékfájdalom kialakulásának az esélye.
Természetesen a teniszjáték technikai minősége, a mozgás intenzitása és a pálya felszíne is erősen hatással van a derékfájdalom kialakulására, például egy salakpálya, amely sima és laza felületével korlátozza a gerinc axiális irányú tengelyére gyakorolt nyomás mértékét, lehetővé teszi a játékosok számára, hogy arrébb csússzanak, irányt változtatva, és ez által csökkentsék a diszkuszra ható nyíró erőket.
Úgy tűnik, hogy a derékfájdalom egy gyakoribb probléma a profi teniszezőknél, hisz ha figyelembe vesszük a fent jelzett terhelési viszonyokat, a teniszjátékosok fokozott rizikónak vannak kitéve a gerinc sérülése szempontjából, és következményesen a derékfájdalom kockázata is magas.
Tai chi
A tai chi hazánkban és a nyugati világban kevésbé használatos sportág – s mint harcművészet – igen elterjedt Délkelet-Ázsiában, valamint Kínában, és javasolt fizikai aktivitás a derékfájós betegeknél.
Egyetlen átfogó tanulmány számol csak be,
- a tai chi jótékony hatásáról a krónikus derékfájós betegeknél, amelyben mind a fájdalom intenzitásának csökkenését, mind az életminőséget jelző skála jelentős javulását észlelték,
a nyolc hétig, heti kétszer negyven perces, majd nyolc hét után heti egyszeri thai chi edzés hatására a kontrollcsoportokhoz képest.
Torna
A gimnasztika különböző típusai – a művészi és ritmikus torna – az aerobic és az akrobatika közismerten, az ágyéki gerincszakaszt az állandóan ismétlődő hiperextenzióval terhelik.
- Nincs átfogó elemző tanulmány arról sem, hogy a gimnasztika miként hat a derékfájdalomban szenvedőkre, de a derékfájdalom megjelenése a tornászok között is a becslések szerint 30-50% közötti.
A tudományos elemzések a ritmikus tornát tartják a legártalmasabbnak a gerincünkre.
Amint jelen és korábbi prezentációnkból is kiderül tehát, a Páciensektől érkező mindennapos kérdésekre,- vagyis milyen sportág folytatható, vagy kezdhető el a rehabilitációs programok után, a krónikus derékfájdalomban – nem mindig egyszerű a válasz, hisz a témával kapcsolatban még a nemzetközi tudományos beszámolókban sincs mindig egyértelmű válasz. Rövid ismertetőnkkel azonban remélhetőleg sikerül némi segítséget nyújtani azon krónikus derékfájdalommal élő olvasóink számára, akik szeretnének valamilyen szabadidős tevékenységet végezni, s egyben szeretnék elkerülni a vissza-visszatérő gerincproblémájuk esélyét is.
Olvasson többet a sétáról és a kerékpározásból cikkünk első részében itt!
Irodalom
Which physical activities and sports can be recommended to chronic low back pain patients after rehabilitation?
A. Ribaud , I.Tavares, E.Viollet
Annals of Physical and rehabilitation medicine, 56(2013) 576-594
