Az obezitás (túlsúly) és a gerincbetegségek kapcsolatát az alábbiakban foglaljuk össze, méghozzá egy olyan vizsgálattal, amely kizárólag a túlsúlyos pre-menopauzás nők elhízással összefüggő csontsűrűség változására fókuszál.
Tudományos közlemények hosszú sora számol be arról, hogy az elhízás egyik legfenyegetőbb rizikó faktora a szív és érrendszeri, valamint az anyagcsere betegségeknek, és ugyanakkor éveken keresztül azt gondolták, hogy az obezitás megvéd a csontritkulással szemben, amelyet egyetlen klinikai előnynek tekintettek az túlsúllyal kapcsolatban. Ezt részben a súlytöbbletből adódó és a csontképződésre pozitivan ható mechanikai ingerrel, részben a sárga zsírszövet zsírsejtjei (adipocyták) által irányított hormonális szabályozással magyarázták.
Bizonyított tény az is, hogy a kóros soványság (anerexia nervosa) is egyik fő rizikó tényezője az oszteoporósisnak.
Az elhízás és az oszteoporózis (csontritkulás) két vezető halálok az USA-ban, ezért széleskörű kutatást végeztek a két betegség összefüggéséről. Az utóbbi években több újkeletű tanulmány igazolta, hogy az egyes zsír összetevők, amelyek a viszcerális – alma típusú, hasra lokalizálódó, abdominális – típusú elhízásra jellemzőek, hátrányos hatással vannak a csontsűrűségre. A viszcerális elhízást kapcsolatba hozzák a hormonális eltérésekkel, úgymint a növekedési hormon (GH), valamint az inzulinszerű növekedési faktor (IGF-1) diszfunkciójával, ami viszont fontos szabályozója a csontanyagcserének.
A tanulmány – melyet a Harvardi Orvosi Iskola és a Bostoni Radiológiai és Neuroendokrinológiai Osztály végzett – célja az volt, hogy értékeljék a hasi zsírraktárak, a végtagi izomkeresztmetszet, és egyes hormonális tényezők – mint az IGF-1-hatását az ágyéki gerinc csontsűrűségére (BMD).
68 egyébként egészséges, de elhízott pre-menopauzás nőt tanulmányoztak, – átlag testtömeg indexük (BMI) 36.7 kg/ m2 volt. (a normál érték: 18.5 és 25 kg/m2 között van, 25 feletti BMI esetén túlsúlyról, és 35 feletti BMI esetén pedig kóros elhízásról beszélünk).
Quantatív CT-vel (nagyobb felbontású CT vizsgálat) vizsgálták az ágyéki négyes (L4). csigolya csontgerendázatát (trabeculáris állományát) és a csontsűrűségét, melyet oszteodenzitométerrel (csontsűrűség mérő készülék) is meghatároztak, valamint készítettek hasi keresztmetszeti CT-t a hasi zsírréteg mérésére, és szintén CT-vel vizsgálták a combizom középső részének átmetszeti képét.
A vizsgálat eredményeként azt találták, hogy negatív összefüggés van a viszcerális (hasi) zsírréteg vastagsága és a csontsűrűség között. Minél vastagabb volt a viszcerális zsír, annál alacsonyabb volt a csontsűrűség függetlenül a kortól, azonban a bőralatti zsírréteg megnövekedett mennyisége esetén (az elhízás másik típusában) pozitív kapcsolatot észleletek a BMD-vel. Másik jelentős megfigyelésként értékelendő, hogy minél nagyobb volt a combizom keresztmetszete (csak az izomtömegre vonatkoztatva), annál magasabb volt az L4-es csigolyán mért csontsűrűség.
A magyarázat a fentiekre, a növekedési hormon (GH) és az inzulinszerű növekedési faktor (IGF-1) elégtelen működése. A GH, és az IGF-1 kulcsfontosságú szabályozói a csontanyagcserének és a hasi zsírtömeg képződésének, s a megnövekedett viszcerális zsír pedig összefüggésben van a lecsökkent GH/ IGF-1 szintekkel . Az IGF-1 szabályozza, aktiválja a csontépítő sejtek működését is, és ha a szintje alacsony, a csontképződés zavart szenved.
Az igen érdekes tanulmány alapján, tehát megdőlni látszik az a korábbi nézet, hogy az obezitás – legalábbis a viszcerális (hasi) típusú megvéd a csontritkulással szemben.
