Számos közlemény számolt már be a derékfájdalomban szenvedők járásminőségének megváltozásáról. Kevés olyan kvantitatív elemzés áll csak rendelkezésre, amely az elhízás és a derékfájdalom járásra gyakorolt hatásával foglalkozna.
Eddig csak empirikus bizonyítékok voltak arra vonatkozóan, hogy a derékfájdalom járászavart okoz, s mely az elhízással együtt fokozott rizikótényező a járásmódozat megváltozására, és ezáltal a perifériás ízületek túlterhelésére. Az alábbi tanulmányban (Journal of NeuroEngineering and Reabilitation 2011, 8:55, Cimolin et al.: Effects of obesity and chronic low back pain on gait) megvizsgálták – számszerűsített járásanalízissel – a túlsúly és derékfájdalom együttes hatását a járásmintázatra. Ez az első olyan tudományos közlemény, amely szignifikáns különbséget ír le a járási stratégiában a derékfájós és a túlsúlyos Páciensek esetében a normál testsúlyú és egészséges egyénekhez képest.
Háromdimenziós optoelektronikus járáselemzést végeztek. Mérték a tér-idő paramétereket (a járás sebességét, lépéshosszt, lépések számát adott időegység alatt, az állási fázisidőt), a kinematikát (az ízületek hajlásszögét, a mozgás terjedelmét), a kinetikát (az ízületek maximális erőkifejtését járás közben). Ebben a vizsgálatban összehasonlították a túlsúlyos-derékfájós, és a csak túlsúlyos páciensek fenti mutatóit a normál testsúlyú, nem derékfájós egyénekével.
A derékfájdalmat úgy definiálták, hogy nem specifikus, már három hónapnál régebb ideje fennálló panasz együttes. Kizárták a lumboischialgiás, oszteoporotikus és egyéb ízületi rendellenességben szenvedőket, valamint mindazon állapotokat és betegségeket, amelyek potenciálisan hatással lehettek volna az alsó végtagok funkcióira. A túlsúlyos-derékfájós csoportban olyan abnormális paramétereket kaptak, amelyek igazolták az elhízott és derékfájós pácienseknél a gerinc instabilitását, rugalmatlanságát, és különösen figyelemreméltó megfigyelés, hogy a derékfájós és túlsúlyos csoportban, például a bokaízületre gyakorolt erőkifejtés lényegesen alacsonyabb volt a normál testsúlyú és egészséges páciensekhez képest, amelyet a csípőízületre kifejtett nagyobb erőterheléssel kompenzáltak.
A közlemény üzenete, hogy a derékfájós és elhízott páciensek számára célzottabb rehabilitációs programot kell összeállítani, amely nem csak a gerinc rugalmasságának és stabilitásának növelését célozza, hanem a lábfej hátrafeszítéséért (bokaízület dorsal-flexiojáért), és a térdízület hajlításáért (térd flexiójáért) felelős izmok erősítését is, hogy a csípőízületre eső abnormális terhelést kiküszöböljük.
Kapcsolódó írások a Gerincesen:
A derékfájás, az elhízás és a fiatalkori porckorong-degeneráció kapcsolata
