Ha gerincrendellenességről beszélünk, szinte automatikusan a derékfájdalom, mint domináns tünet jut eszünkbe, pedig egyre gyakoribbak a nyaki régió kóros elváltozásaihoz köthető panasz – és tünetegyüttesek.
Ha a gerincrendellenességekkel foglalkozó hazai és nemzetközi irodalmat áttekintjük, láthatjuk, hogy a korábbi években a derékfájdalom kutatása köré összpontosult az aktivitás, aránytalanul sokkal többet foglalkoztunk vele, mint a nyaki szakasz megbetegedéseivel. A 90-es évekig a nyaki fájdalom tanulmányozása a derékfájdalom mögé szorult. Az elmúlt két évtized kutatásai a nyaki régió rendellenességeiről, már erősen felzárkóztak a derékfájdalom mögé, és a nyaki fájdalmat számos aspektusból, mint klinikai entitást emlegetik. Az átlagpopuláció 70%-a tapasztal élete során nyakfájdalmat, egy adott évben a felnőtt lakosság 40%-a, és egy adott időpontban pedig a populáció 10-20% szenved nyaki fájdalomtól. A felnőtt lakosság fele egyszer életében biztos szenved nyaki panaszoktól, s a betegek 60%-a újabb és újabb epizódokat fog észlelni, esetleg krónikus is lehet a probléma. A nyakfájdalom tehát járványszerű méreteket ölt.
Növekvő előfordulási gyakoriság
Egyre többet töltünk irodai környezetben, számítógép előtt ülve, görnyedt háttal, előre helyezett fej-nyaktartással, ami a nyaki gerincünk kóros kényszertartásához, a gerinc kisízületeinek, szalagjainak és porckorongjainak túlterheléséhez, izomfeszüléséhez vezet, amely előfutára a későbbi kórfolyamatoknak, elsősorban a degeneratív (kopásos) eredetű nyaki gerincrendellenességeknek. Az emelkedő tendencia oka még, az autóvezetéssel töltött idő növekedése – és természetesen az ezzel együtt járó növekvő rizikója a koccanásos – ostorcsapásos – baleseteknek.
Az ágyéki gerincproblémákat kísérő derékfájdalomnál változatosabb tünetegyüttes
Nyaki gerincünknek egész más az anatómiai felépítése és a funkcionális sajátossága. Sokkal több ér-ideg képlet hálózza be, bonyolult szövevényes kapcsolata van a központi idegrendszerrel, az egyensúly – szabályozó rendszerünkkel, valamint a szimpatikus idegrendszerrel is, így a különböző kórfolyamatokhoz köthető klinikai tünetegyüttes is igen változatos, sokszínű képet ad, és sokszor nehezen diagnosztizálható. Korszerű radiológiai technikák, pl. MR, CT, izotóp stb. segítségével is nehéz a biztos diagnózis felállítása. Természetesen nem az egyértelmű specifikus morfológiai elváltozással járó radikulopatia (felső végtagi ideggyulladás) és myelopatia (gerincvelő kompresszió) vonatkozásában nehéz a diagnózis megállapítása, hanem nyaki gerinc – elsősorban – tartási rendellenességéhez, kopásos – degeneratív kórképeihez társuló változatos panaszok tünetek esetében, mint a pszeudoangina (nem valódi angina), fülcsengés, fülzúgás, szédülés, fejfájás, amelyek ugyan nem sürgős beavatkozást jelentő állapotok, de krónikus fennállásuk a az életminőséget rendkívül rontják, kellemetlenné tehetik, és a mindennapi életet megnehezítik.
Sok ember szenved a szédülékenységtől és a fejfájástól – sokszor nem találva okot a panaszaikra
Nyaki eredetű szédülékenység és fejfájás esetén a nehézség egyik oka a differenciáldiagnosztikai problémakör, ugyanis mindkét panasz, számos egyéb súlyos és kevésbé súlyos kórkép vezető szimptómája, s nagyon körültekintő multidiszciplináris kivizsgálást igényel, mielőtt kimondjuk a cervicogen (nyaki) eredetet. Súlyos tévedések forrása lehet, ha idő előtt címkézzük a beteget pl. a nyaki eredetű spondylotikus szédülékenységgel, miután a nyaki szédülésélmény a tudomány mai állása szerint egy „kizárásos” diagnózis. Bonyolíthatja a helyzetet több kórok együttes előfordulása is. Gyakori jelenség az is, hogy specifikus okot nem találva a páciensek évekig kallódnak, járják a diagnosztikus köröket, orvostól-orvosig. Megoldást jelenthetne, és az időfaktor is lerövidülne, ha a társszakmák együttműködése összehangoltabb lenne. Hasonló a helyzet a nyaki eredetű fejfájással is, bár ezen esetben a Nemzetközi Fejfájás Társaság által megfogalmazott diagnosztikus követelmény a cervicogen (nyaki eredetű) fejfájás diagnosztikus kritériumára könnyebbé teszi kórmeghatározást.
A nyaki szédülékenység és fejfájás eredményes kezelése
Leszámítva az időskori szédülést – ami egy összetett, több kóroki problémakör -, ha biztos a nyaki eredet a szédülékenység hátterében, sikeresen kezelhető. A gyógyszeres-infúziós terápia, szükség esetén kisízületi blokád mellett nagyon fontos a megfelelően választott manuálterápiás beavatkozás, majd erre épülően, vagy ezzel párhuzamosan végzett tartáskorrekció és nyaki stabilizációs, valamint egyensúly tréning és az ergonómia megtanulása, a beteg oktatása. A cervicogen (nyaki eredetű) fejfájás is a fentiek szerint kezelendő, kiegészítve az occipitális (kis-és nagy tarkóideg, harmadik nyakszirti ideg) idegblokáddal.
Kapcsolódó cikkek:
Miként kezelhető a nyaki eredetű szédülés?
https://gerinces.hu/a_gerincrol/nyari-veszelyek-az-utakon/
Irodalmi hivatkozás a fejfájáshoz: Nikolai Bogduk, MD, PhD Dsc: The Neck and Headaches Neurol. Clin 2014.; César Fernández-delas-Penas and maria L. Cuadrado: Therpeutic options for cervicogenic headache Expert Rew. neurother. 2014.
