Hihetetlen, de nemsokára vége a nyárnak, újra kezdődik az iskola. Van, akinek a gyermeke éppen most megy majd először iskolába, mások már gyakorlott tanévkezdő szülők. Tanévkezdéskor mindig előtérbe kerül a gyerekek gerincének az egészsége: milyen legyen az iskolatáska, hogy az a gerincnek legjobb legyen. Most kicsit tágabban tekintjük át a gerinc és a táska kapcsolatát, sőt az iskola és a gyerekek egészsége közti kapcsolatot is.
A bepakolt táska súlya az egészségügyi ajánlás szerint a gyermek súlyának 10 %-a lehet. Ezt jogszabályban előírni sosem sikerült, csak egy olyan jogszabály van, hogy a táskába kerülő könyvek súlya nem lehet több mint 3 kg. Viszont sok-sok tapasztalat alapján azt látjuk, hogy ezt a kérdést nem is jogszabály tudja jól megoldani, hanem az odafigyelés és az értelmes együttműködés az érintettek közt.
Nemrégen a Jászságban a védőnők meglepetés-szerűen bementek az iskolákban egyes osztályokba és megmérték a gyerekek és a táskák súlyát. A mérés közben szóba került, hogy mennyi lenne a megfelelő táskasúly, más nem történt. Néhány nap múlva ugyanezekben az osztályokban újra mértek, de megint meglepetés-szerűen – és csodák csodájára a táskák súlya kisebb volt! Maga mérés okozta odafigyelés volt eredményes: a gyerekek is megértették, hogy ne vigyenek magukkal fölösleges dolgokat, a szülők is jobban figyeltek és a pedagógusok is szempontként kezelték, hogy minél kevesebb dolog cipelését várják el. – Ez a valódi megoldás, ezt szeretnénk javasolni minden szülőnek, gyermeknek és pedagógusnak.
A táskát háton helyes vinni, mégpedig úgy, hogy ne lötyögjön a háton, ne ütögesse minden lépéskor a hátat vagy a feneket. Ehhez a vállpántot kell jól beállítani, és persze a vállpánt ne nyomja a vállat, vagyis legyen széles.
Felnőtteknek is figyelniük kellene arra, hogy a táskájuk füle ne legyen hosszú, vagyis a táska minél közelebb essen a test súlypontjához – így a teherkar kisebb lesz és a gerincre háruló teher csökken.
A táskacipelés rossz vagy jó dolog?
Mint legtöbb kérdésben, ebben sem egyértelmű a „nem” vagy az „igen” kizárólagos helyessége. Ugyanis ha a gyermeket megkíméljük minden terheléstől, így a táska cipelésétől is, akkor még a szükséges terhelést sem kapja meg esetleg. Márpedig a csontok kellő mésztartalmának kialakulásához és az izmok megfelelő fejlődéséhez szükség van a terhelésre. Persze leginkább a dinamikus vagyis a mozgással járó terhelésre van szükség. Ha a gyermek a testsúlya 10 %-át meg nem haladó táskát visz, azzal tehát éppen segíti az egészséges fejlődését. Az pedig különösen hasznos fejlesztő gyakorlat, ha az iskoláskorú gyermek a villamoson, buszon állni is megtanul. Eközben ugyanis nagyon sokféle szerve fejlődhet: az egyensúlyozás képessége, az izmok ereje, a csontok mésztartalma mind előnyösen változik. Sőt, még a lelki egészségnek is használ, ha a gyermek eközben megtanul odafigyelni másokra, észreveszi az időseket, a várandósokat, a betegeket, a pici gyermekkel utazókat – és a helyét átadva állva gyakorlatozik a további úton.
(A pici gyermeket pedig ne tessenek egyedül ültetni a villamoson, buszon, hanem tessenek ölbe venni: a szülő-gyermek közti jó kapcsolat építését és egyúttal a gerinc egészségét is szolgálhatják ezzel. Sőt, még magyarázni is tudják az amúgy is mindenre kíváncsi kisgyermeknek mindazt, amit látnak, ezzel az értelmi fejlődést és a beszédkészséget is fejlesztik.)
Az iskolatáska súlyától most eddig kalandoztunk, a folytatásban több más hasznos és fontos szempontra hívjuk fel a figyelmet.
Budapest, 2017. augusztus 11.
