A szállingózó hópelyhek, a frissen esett hó nyugalma szívmelengető látvány. Az idősebb korosztályt azonban félelemmel tölti el a téli időjárás a megnövekedett esésveszély miatt.
A havazás, az ónos eső, a lefagyott, jeges járdák és utak, a nedves padló pedig mindannyiunk számára potenciális veszélyforrást jelentenek, a megfelelő óvintézkedésekkel azonban nagyobb eséllyel védhetjük meg magunkat a súlyos következményektől.
A 65 év feletti időskorúak mintegy harmada évente legalább egyszer elesik, amely az esetek nagy százalékában csonttöréshez vezet. Az elesések következményei, a mozgásképesség elvesztése, az egyik legfenyegetőbb állapot. Hogy mi áll ennek a hátterében? Mindazok a gerincre ható változások, amelyek az öregedéssel járnak együtt, módosítják a gerinc normális élettani görbületeit, előidézve ezzel a csökkent terhelhetőséget, a fájdalmat és az egyensúlyvesztést.
Mi az a 7 dolog, amit megtehetünk az esésveszély csökkentése és megelőzése érdekében?
1. Tornázzunk!
A legfontosabb a szakember, vagyis a gyógytornász irányításával az egyénre kidolgozott torna, ami helyreállítja az izomegyensúlyt, fejleszti az egyensúly-koordinációt, segít megőrizni a járásképességet, és segít a törzs (és ezzel a gerinc) stabilitásának megtartásában.
2. Sétáljunk rendszeresen!
Akár napi fél óra séta, könnyed kocogás is lényegesen hozzájárul a fizikai kondíció fenntartásához. Azért is érdemes függőlegesen pozícionált mozgásformákat (további példák: túrázás, kertészkedés, tánc, biciklizés, nordic walking, avagy a botos séta.) végezni, mert a csontokhoz kapcsolódó izmok így tudják a megfelelő húzóerőt kifejteni. Bár az úszás rendkívül egészséges, a csontritkulás ellen hatástalan, ugyanis a víz felhajtóereje miatt nem igényel akkora pluszerőt, ami ösztönözné a csontépülést. Ugyanakkor nagyszerűen karbantartja az izmokat, és az úszás közbeni ciklikus lélegzés hozzájárul az egészségmegőrzéshez.
3. Viseljünk biztonságos lábbelit!
Ügyeljünk arra, hogy cipőnk jól tartsa a bokánkat, járófelülete legyen bordázott. Cipésznél, ortopéd cipésznél kérhetünk külön csúszásgátló réteget a cipőnk talpára.
4. Ne szégyelljük a botot vagy a kapaszkodót!
Szükség esetén a közlekedést elősegítő megfelelő segédeszköz használatát is vegyük igénybe, hiszen lehet, hogy pont az fog minket megmenteni többhavi kényszerű ágyban fekvéstől.
5. Szüntessünk meg minden veszélyforrást a lakásban!
Nagyon fontos, a veszélyt okozó helyzetek kivédése (küszöb megszüntetése, szőnyeg lecserélése, vagy csúszásgátló használata a lakásban).
6. Szedjünk D-vitamint!
A megfelelő D-vitamin adagolással sokat tehetünk nemcsak a csontritkulás megelőzésében-kezelésében, hanem az egyensúly- és izomerő fejlesztésében. Az egészséges beviteli mennyiség felnőttek esetében napi 1500-2000 Nemzetközi Egység (korábban 400, majd 800 NE volt). Ezt a mennyiséget táplálékkiegészítő vagy gyógyszer formájában ajánlott bevinni ősztől tavaszig. A biztonságos határértékről is ismertek adatok: a felnőttek esetében napi 4000 NE az a mennyiség, amely még biztosan nem okoz gondot a szervezetben.
7. Ha pedig már nincs visszaút…
Ha pedig esni kell, próbáljunk meg a puhább részeinkre, vagy az oldalunkra landolni. Esés közben ne viaskodjunk: igyekezzünk a legtermészetesebb módon, a fejünket behúzva landolni, kerüljük el a merev végtagokkal való kitámasztást.
Ha már leesett a hó:
Sétáljunk teli talppal! Csúszásveszély esetén célszerű óvatosan lépkedve, lábunkat teli talppal helyezni a földre. A súrlódás növelésében segít, ha talpunk teljes felülete érintkezik a talajjal. Minél nagyobb felületen érintkezünk a földdel, annál kisebb a veszélye az elcsúszásnak, és annál nagyobb az esély, hogy megtartjuk magunkat.
Ha minden kötél szakad, inkább maradjunk otthon. Rendkívüli vészhelyzet esetén a mentőszolgálat az időseknek azt javasolja, hogy ne menjenek ki az utcára, inkább maradjanak otthon. Ha látható, hogy csak néhány óráig csúszósak a járdák, érdemes kivárni az enyhülést és a közmunkások csúszásmentesítését.
Korábbi írásaink az esésveszélyről és megelőzéséről a Gerinces Blogon.
