Minden csigolya saját artéria révén kapja vérellátását. Ezen verőerek jelentőségét az adja, hogy ezek biztosítják a csigolyák és a környezetükben lévő lágyrészek vérellátását.
A porckorongoknak szintén nincsen saját tápláló érrendszerük, hanem a szomszédos csigolyák felől diffúzió útján kaják vérellátásukat.
A csigolyákat ellátó erekben bekövetkező vérellátási zavar az általuk ellátott, fentebb is említett anatómiai képletek tápanyagcseréjében okozhat problémát, és így végső soron porckorong degenerációhoz, valamint derékfájdalomhoz is vezethet.
Brit kutatók a gerincsebészet egyik legrangosabb újságjában, a Spine-ban publikálták vizsgálatuk legfrissebb eredményeit, melybe 64 lumbális gerincpanaszos, és 30 egészséges önkéntes (alsó végtagi panasszal nem rendelkező) személyt vontak be. Vizsgálatukban az egészséges és panaszos betegek ágyéki (L1-L5) és első keresztcsonti (S1) csigolyáinak vérellátását vizsgálták colour doppler (tehát színes doppler) ultrahang segítségével. Az ultrahang segítségével a szisztolés vérnyomás alatti legmagasabb véráramlási sebességet határozták meg.
Azt tapasztalták, hogy egészségesekben és panaszosokban egyaránt nőtt a szisztolés vérnyomás alatti maximális véráramlási sebesség az első ágyéki csigolyától (L1) kezdődően a negyedik ágyéki csigolyáig (L4). Az ötödik ágyéki csigolya esetén mérték a legalacsonyabb véráramlási sebességet. Az első keresztcsonti csigolya esetén már ismét magasabb értéket mértek az L5-ösnél. A két csoport eredményeit összehasonlítva a következő különbséget találták. Minden egyes csigolya esetén a panaszosoknál szignifikánsan nagyobb volt a maximális véráramlás sebességének a mértéke az egészségesekéhez viszonyítva. Kapott eredményüket azzal magyarázzák, hogy a panaszosok a megnövekedett véráramlási sebességét a gyulladásos vérbőség okozza.
Ugyanakkor a kutatók kiemelik azt is, hogy vizsgálatuk eredménye szemben áll a porckorong degeneráció kialakulását magyarázó másik teóriával, mely szerint az érelmeszesedés és a csökkent vérellátás lenne a felelős a gerincet érintő degeneratív folyamatokért és az alsó végtagi panaszokért. A két teória közötti ellentétet tudományos közleményük végén azzal oldják fel, hogy az alsó végtagi fájdalom kialakulása multifaktoriális (azaz több tényező együttes hatása révén kialakuló) betegség, melyben biztosan szerepe van az érelmeszesedésnek és a helyben jelentkező gyulladásos folyamatoknak is.
