Vállunk az egyik legmozgékonyabb ízületünk, anatómiai összetettségéből következik, hogy nagyon különböző sérülések, betegségek jellemzik. Egyes panaszok sokszor egy adott életkorban gyakrabban fordulnak elő, jellegzetes koreloszlást figyelhetünk meg a problémák között.
Vállízületi instabilitás, vállficam (tizen- és huszonévesek)
A vállízületi instabilitás a népesség körülbelül 2%-át érintő elváltozás, a vállficam a leggyakoribb ficam az emberi testben. Jellemzően tizen- és huszonéves korban következik be valamilyen erőhatás miatt, például esés vagy sportbaleset után. A váll, pontosabban a felkarcsont, általában előre, de hátra és lefelé is ki tud mozdulni a helyéről. A probléma hátterében az áll, hogy a lapocka ízületi vályúja kicsi és sekély a felkarfejhez képest, ezért egy porcszerű képlet szélesíti ki a vályút, amely azonban képes elszakadni vagy leválni. Ha valaki elszenvedi az első ficamát, annak nagy esélye van egy újabbra. Így kialakul a váll instabilitása. A betegek sokszor nem bíznak az ízületben, úgy érzik „kimegy a válluk”. Ezen az érzésen a propriceptív (helyzetérzékelő) tréning és gyógytorna segíthet. Ha ezek a konzervatív kezelések nem eredményesek, akkor műtéti megoldást lehet alkalmazni, melynek módjáról a kezelőorvos dönt. A megfelelő rehabilitáció után a vállficamok gyakorisága az egészséges válléval megegyező.
A vállízület gyulladásos problémái (30-40 éves korosztály)
Vállcsúcs fájdalom
A vállcsúcs fájdalom kialakulásához sorozatos, nagyerejű nyomóhatás járul hozzá, ami jellemzően a fej felett történik. Leggyakrabban konditeremben végzünk ehhez hasonló mozgásokat. Ilyenkor magára az ízületre nehezedik a súly egy része és nem az izomzat emeli, tartja. Emiatt tönkremehet a porcgyűrű, ami a porcok kopásához vezet. Ennek következtében tompa fájdalom jelenik meg a vállcsúcsban, ami idővel egyre fokozódik, valamint fej feletti mozgások során nyilalló, hirtelen jelleggel jelentkezik.
Vállizomban bekövetkező mészlerakódás
Meszes lerakódások szintén a 30-40 éves korosztályban okoznak panaszokat. A mészkristályok felépülése és lebomlása jár legtöbbször fájdalommal, de a helyben tartott fázis panaszmentes lehet. Sokszor a fájdalom egy hirtelen mozdulat után nagy erővel jelentkezik, ami egy három hetes periódus során folyamatosan enyhül. Máskor fokozatosan erősödnek a tünetek és pihenéskor, nyugodt állapotban is érezhetőek.
Kezelési lehetőségek
Mindkét betegség esetében nagy hatékonysággal alkalmazhatóak konzervatív terápiák, például gyógytorna és gyógyszerek. Ha ezek a megoldások nem érik el a kívánt eredményt műtéti kezelés segíthet. Ilyenkor arthroszkópos úton, néhány milliméteres vágásokon keresztül történik a beavatkozás.
Rotátorköpeny-sérülések (50-60 éves korosztály)
A rotátorköpeny a váll izmainak és inainak egy csoportja, amely a felkarcsontot rögzíti a vállízületben. A rendszert négy izom alkotja, amelyek a lapockáról erednek és felkarcsont fején tapadnak. A rotátorköpeny betegségei főként az 50-60 éves korosztálynál jelennek meg, de az életkor mellett más tényezők is hajlamosíthatnak. Rizikófaktorok közé tartozik a genetikai hajlam, valamint a váll rendszeres igénybevételét és a kar rendszeres a fej fölé emelését igénylő sportok és foglalkozások. A probléma hátterében a vállízület anatómiai sajátságai állnak. Az ínvégződések nagyon kis térben mozognak, ezért a lapocka acromion-nyúlványnak nevezett részével folyamatosan ütköznek. Ennek következtében ízületi kopások, gyulladások és szakadások következhetnek be. A sérülés tüneteként tompa fájdalom érezhető mélyen a vállban, ami éjszaka fokozódhat, ezzel megzavarva az alvást. Gyakori panasz még a kar gyengesége, és a betegek számára nehézséget okozhat a karjuk magasba emelése. A rotátorköpeny bizonyos betegségei azonban nem járnak fájdalommal. Az ismétlődő, megterhelő mozgásokon kívül, hirtelen sérülések, is okozhatnak rotátorköpeny-szakadást. Ilyen esetben minél hamarabb orvoshoz kell fordulni, mert műtétre lehet szükség. Más esetekben, a kezelés kíméletet, gyógytornát, fájdalom- és gyulladáscsökkentő gyógyszerelést, valamint injekciós terápiát foglal magába.
Ízületi kopások (60-80 éves korosztály)
A fenti korcsoportban jelentős növekedést mutatnak a különböző kopásos folyamatok. Az ízületi kopás lényege a csontok ízesülő végeit borító porcréteg jelentős elvékonyodása és a csontok következményes deformálódása. Az említett elváltozások hatására a betegek egyre erősödő fájdalmat és mozgásbeszűkülést tapasztalnak. A terápia eleinte konzervatív módszerekkel zajlik. A betegnek ilyenkor gyógytornát, különböző fizikoterápiás és injekciós kezeléseket javasolnak az orvosok. A műtét nélküli kezelések sikertelensége esetén, ahogy más ízületek kopása esetén is, a végső megoldást a protézis beültetése jelenti. A vállprotézisek két fő típusát különböztetjük meg annak megfelelően, hogy a kopás együtt jár-e a rotátorköpeny inainak sérülésével. A rotátorköpeny teljes vagy részleges hiánya esetén reverz típusú protézisek beültetését végzik, amennyiben az ínas köpeny érintetlen, anatómiás protéziseket alkalmaznak az orvosok.
A cikk a Budai Egészségközpont ortopéd szakorvosának közreműködésével készült el.
