A röntgentechnika után a képalkotó diagnosztika új szintje a mágneses rezonancia használata, amellyel sugárterhelés nélkül készíthető pontos, részletes, felvétel.
Különböző képalkotó diagnosztikai eszközöket bemutató négyrészes cikksorozatunk harmadik írását olvashatják az alábbiakban. Korábban a röntgenfelvételekről és a CT-ről írtunk.
Negyven éve ismerjük az MRI (Magnetic Resonance Imaging), a mágneses rezonanciás képalkotás technikáját, ami – a számítástechnika lehetőségeivel párosítva – mára a modern képalkotó diagnosztika fontos eszköze lett. Az MRI készülék kifejlesztése többek között Paul Lauterbur és Peter Mansfield nevéhez fűződik, akik ezért a tevékenységükért 2003-ban orvosi Nobel-díjat kaptak. Az alagút rendszerű készülékben erősebb mágneses tér keletkezik, mint a nyitottban, így ez terjedt el inkább, mert ebben, részletgazdagabb kép készíthető. Egyes kisebb testrész vizsgálatára az alacsony térerejű, nyitott MR is alkalmas lehet.
Az MRI-vizsgálat alkalmazása
Az MRI bonyolultabb készüléket, több időt és költséget igényel, mint a röntgensugárzáson alapuló röntgen- és CT-vizsgálat, vagy az ultrahang. Kérdéstől függően, szakmai döntés alapján dől el, hogy mit vizsgálnak MR-rel vagy más modalitással. Az MRI nem jár sugárterheléssel, mivel nem röntgensugárzáson alapul, hanem rádióhullámokat és statikus mágneses mezőt használ. Az erős mágneses mező a páciens szervezetének folyadéktartalmú szöveteire hat, a vízmolekuláiban lévő protont, hidrogénmagot polarizálja, az így keletkező, kódolható rádiófrekvenciás jelek adják a képet. A felvételek több síkból is elemezhetők, elsősorban a lágyrészek vizsgálhatók. Az MRI kép felbontása részletgazdagabb, a lágyrészekről jobb kontrasztú képet eredményez, mint a röntgen vagy az ultrahang. A CT-hez hasonlóan az MRI-felvétel pontosságát is fokozhatják kontrasztanyag alkalmazásával bizonyos lágyrészek, testrészek vizsgálatakor. Az emberi test szinte minden szerve, szövete vizsgálható MRI-készülékkel. A gerinc és a csontok, ízületek, a koponya, az agy, az emlő, a mellkas és a hasüreg, a medence sérülései, elváltozásai, gyulladásos és daganatos folyamatai egyaránt már korai stádiumban diagnosztizálhatók a segítségével.
Mire kell a betegnek figyelnie MRI-vizsgálat közben?
Az MRI vizsgálat különösebb előkészületet nem igényel. Ha kontrasztanyagot is használnak, a betegnek pontosan követnie kell a beutaló orvos és a kezelők utasításait. A páciensnek az öltözőben kell hagynia minden fém használati tárgyat, ékszert, telefont. A vizsgálathoz a beteget fekvő testhelyzetben egy nagy henger alakú készülékbe tolják, ahol a vizsgálat időtartama alatt mozdulatlanul kell maradnia. Az MRI-hez használt kontrasztanyag (gadolínium) a röntgenalapú vizsgálatokkal szemben nem tartalmaz jódot, így kevésbé kell tartani az esetleges allergiás reakcióktól. Az MRI – az erős mágneses mező miatt – nem használható fel azokban az esetekben, amikor a páciens testében valamilyen mágnesezhető fém implantátum vagy gyógyászati segédeszköz, protézis, aneurysma klip, hallókészülék vagy szívritmus-szabályozó stb. van. Ezek a fém tárgyak ugyanis felforrósodhatnak, károsodhatnak az erős mágnesesség miatt. A titán nem mágnesezhető, így a titán implantátum nem akadálya az MRI vizsgálatnak. Mivel a mágneses rezonanciás képalkotás nem röntgensugarat használ, semmiféle sugárterhelést nem jelent, így azok számára is használható diagnosztikai eljárás, akik esetében fiatal koruk, várandós állapotuk miatt a röntgen- vagy CT-vizsgálat ellenjavallt. Terhesség esetén a 2. trimesztertől vizsgálható a páciens, kontrasztanyagot nem kaphat. Az erős mágneses mezőnek nincs ismert mellékhatása, egészségi kockázata, így szükség szerinti számban végezhető. A vizsgálat fájdalommentes és veszélytelen, a páciensnek legfeljebb kellemetlenséget jelent, hogy a felvételek ideje alatt a készülék hengerének zárt terében mozdulatlanul kell feküdnie. Ha a készülék zúgása nagyon zavarja, füldugóval vagy fülhallgatóval védekezhet ellene. Ha a zárt térben szorongás, rosszullét fogná el, a kezelő asszisztensnek jelezheti a belül elhelyezett mikrofonon keresztül.
A cikk a Budai Egészségközpont radiológusának közreműködésével készült el.
