Akinek volt valaha porckorongsérve, netán most is érintett, az hajlamos erre a kérdésre lemondó sóhajjal annyit válaszolni, hogy „legfeljebb sakkozhatunk”. Nagy hiba lenne azonban lemondani a mozgásról, mert a teljes passzivitás a gyógyulás helyett hamarosan az állapot rosszabbodásához vezethet.
Mikor beszélünk porckorongsérvről?
Porckorongsérvről (diszkusz herniáról) akkor beszélünk, ha a gerinccsigolyák közötti porckorong rugalmatlanná válik, elmozdul, és a rostos anyagának egy része előboltosul. Enyhe formájában prolapszusnak, előrehaladottabb formában herniának nevezik. Ha ez a kiboltosulás nyomást gyakorol a gerincvelőre, illetve az ideggyökökre, akkor a porckorongsérv idegrendszeri tüneteket, zsibbadást, kisugárzó fájdalmat, érzészavarokat, reflexkiesést, izomgyengeséget, bénulást, és vegetatív, például vizelet- és széklettartási panaszokat (inkontinencia) okozhat. A porckorongsérv a gerinc ágyéki és a nyaki szakaszán alakul ki a leggyakrabban. A hernia kockázatát növeli a túlsúly, a mozgáshiány, az edzetlen hátizmok, és a nem megfelelő bemelegítéssel, vagy bemelegítés nélkül végzett túl intenzív mozgás, illetve egy gerincet terhelő váratlan mozdulat is.
Hogyan történik a porckorongsérv kezelése?
Akut porckorongsérv esetén a beteg a mozgásában is korlátozva van, kíméletre van szüksége, a gyógytorna sem ajánlott ilyenkor. A fájdalom csillapítására nem szteroid gyulladáscsökkentőket, izomlazítókat alkalmaznak. Műtéti megoldás akkor jön szóba, ha a beteg állapota a kezelés ellenére nem javul 2-3 hónap után sem, illetve, ha súlyos idegrendszeri panaszok is jelentkeznek, például bénulásos tünetek vagy széklet-, vizeletinkontinencia. A fizikoterápia és a gerinc gyógytornája az enyhe tüneteket okozó porckorongsérv kezelésében, és a krónikus esetekben alkalmazható.
Miért ajánlott a mozgás?
Ha a porckorongsérv akut, heves fájdalommal járó szakaszában nem is, de a megelőzésében, illetve a fájdalom csökkenésével, elmúltával annál nagyobb szükség van okosan összeállított, a gerincet kímélő, a háti mélyizmokat, a hasizmokat, és a medencefenék izmokat erősítő mozgásformákra. A mozgás mennyiségét, intenzitását csak nagyon mértékletesen, fokozatosan szabad növelni. Legjobb, ha a beteg a mozgásformákat szakemberrel beszéli meg: a kezelőorvosával, illetve az ő ajánlása után gyógytornásszal vagy személyi edzővel. Elsősorban a gerinctorna, a gyógytorna ajánlott. A többi izomerősítő mozgásnak óvatosan kezdjünk hozzá, az állapotunknak megfelelően, figyelve arra, hogy nem újul-e ki a fájdalom a mozgás közben.
Milyen sport ajánlott, és melyeket jobb kerülni porckorongsérv esetén?
Az úszásnemek közül a hát, a gyorsúszás és a szabályos mellúszás, amikor a fej a levegővétel után visszahajlik a vállak közé, ajánlható, mivel ezeknél nem terheljük a gerincet. A séta, a fokozatosan emelt távú gyaloglás is pozitív hatású, különösen szabadban, friss levegőn, természetes talajon.
Még ha furcsa is az ötlet, de ha van rá lehetőség, ne hagyjuk ki a társastáncot sem: például az elegánsan, egyenes gerinccel járt keringő kifejezetten gerincbarát, ráadásul nemcsak a mozgásra, hanem a pszichés feltöltődésre is alkalmat ad. A gerinc melletti izmok erősítésének érdekében összeállíthatunk akár súlyzós gyakorlatokat is, persze csakis szakemberrel való egyeztetés után. Minden mozgásformánál fontos a megfelelő bemelegítés és a levezető nyújtás is.
Minden olyan mozgásformától óvakodni kell, amelyben a gerincet túl nagy terhelés vagy kiszámíthatatlan, váratlan erőhatás érheti. Így a porckorong-problémákkal küzdőknek nem valók a csapatjátékok, például a foci, kézilabda, kosárlabda, hiszen ezeknél gyakori az ütközés, esés, de nem szerencsés a tenisz sem, hiszen annál is gyors irányváltások, váratlan mozdulatok veszélyeztetik a sérült porckorongot. A tornagyakorlatokat úgy kell összeállítani, hogy hajlított derékkal való emelés, rögzített lábfejjel való felülés, csavarással kombinált törzshajlítások, túl nagy súlyokkal végzett mozdulatsorok ne legyenek benne.
A cikk a Budai Egészségközpont reumatológus szakorvosainak közreműködésével készült el.
