Némi erőfeszítéssel és odafigyeléssel a sokakat érintő helytelen testtartás javítható, még akkor is, ha eleinte kifejezetten kényelmetlennek tűnik megfelelően tartani magunkat.
Mi kell a helyes testtartáshoz?
„Húzd ki magad! Megint görbén tartod magad, és úgy maradsz!” Sokan hallottak hasonló intelmeket kamaszkorukban, de sajnos a statisztikák azt mutatják, hogy jórészt hatástalanul. Magyarországon az emberek körülbelül 80 százalékát érintik enyhébb vagy súlyosabb formában a különböző tartáshibák. A helyes testtartás egy dinamikus egyensúlyi állapot, melyet a tartásért felelős izmaink állandó, szemmel alig látható, sokirányú együttműködése tart fent. A testtartás lényege, hogy a tartásért felelős izmaink megfelelő működtetésével az egyes testrészeinket (a fej, a gerinc, a medence és a végtagok) ideális helyzetben tudjuk tartani. Ha a testtartásért felelős izmok megfelelően működnek, akkor a felsorolt testrészek egy függőleges súlyvonal mentén helyezkednek el, a medence dőlésszöge megfelelő, akárcsak a gerinc élettani görbületeinek (derék, hát, nyak) mértéke, valamint az alsó végtag ízületeinek a helyzete. Ilyenkor sem a gerincre, sem az alsó végtagok ízületeire (a csípőre, a térdre és a bokára) nem tevődik plusz teher. A tartásért felelős izmok harmonikus egyensúlyban dolgoznak, a helyes tartást szinte minimális erőkifejtéssel képesek fenntartani.
Helytelen tartás esetén viszont a medence dőlésszöge nem megfelelő (valaki nagyon kinyomja vagy ellenkezőleg, nagyon maga alá húzza a medencéjét), emiatt aztán a gerinc görbületeinek mértéke is eltér a fiziológiástól, az alsó végtagok ízületeire nehezedő teher sem lesz ideális. Plusz terhelés hárul még a szalagokra, az izmokra, az ínakra, az ízületi tokokra is. Ilyen esetben a tartásért felelős izmok nem dolgoznak egyensúlyban, nagyobb erőfeszítést igényel, hogy segítsenek a test megtartásában. Egyes izmok emiatt túlterhelődnek, mások elgyengülnek, felborul az izomegyensúly, ami izomfájdalmakhoz, majd idővel a gerinc és az alsó végtag ízületeinek különböző kopásos és meszesedéssel járó elváltozásaihoz vezethet.
A hanyag tartás
A számos tartáshiba közül messze a leggyakoribb az úgynevezett hanyag tartás. Jellegzetes, mindenki számára könnyen észrevehető: a vállak előre esnek, a lapockák helyzete nem megfelelő, a medence kicsit előre billen, a mellkas beesik. A háti szakasz kicsit púpos, fokozott domborulatú lesz, ez az, amit leginkább meg szoktak jegyezni, amikor a kamaszokat a hanyag tartásra figyelmeztetik.
Mint minden tartáshiba esetén, itt is az történik, hogy egyes izmokra, izomcsoportokra a kelleténél kisebb terhelés jut. Ezt a kieső plusz munkát más izmok, izomcsoportok kénytelenek átvenni, ami egy bizonyos idő elteltével problémákhoz vezethet. Azok az izmok, amelyek a hibás testtartás következtében feladat nélkül maradnak, előbb-utóbb gyengülnek, inaktívvá válnak. Azok az izmok pedig, amelyek kénytelenek többletmunkát végezni, feszülni kezdenek, túlerőltetődnek, a folyamatos izomfeszülés pedig fájdalommal jár. A feszülés miatt megjelenő izomcsomók nyomhatják a környező idegeket is. Legjellemzőbb a hát-, csípő-, derék-, és/vagy nyak-, váll fájdalom megjelenése.
A helyes tartás kényelmetlensége
Felismerni és kijavítani a tartáshibát csak az első lépés a probléma kezelésében. Az igazi kihívás ott kezdődik, hogy a – jó esetben szakember által beállított – helyes tartás kifejezetten kényelmetlen a tartáshibás egyén számára. Annyira nem érzik magukat komfortosan benne, hogy nem is tudják hosszabb távon megtartani. Ennek oka a már említett izomegyensúly felborulása, egyes izmok gyengülése, túlnyúlása, más izomcsoportok megrövidülése, feszülése. Ha ugyanis valakinek a tartóizmai fiziológiásan működnek, akkor neki a helyes testtartás a kényelmes, és a görbe hát, az előre billenő medence megtartása a kényelmetlen.
Ugyanez igaz egyéb tartáshibák esetében is: az úgynevezett előre helyezett fejtartás esetén például a nyak és a hát hátsó felszínén futó izmok rövidülnek, míg a nyak elülső felszínén futó izmok, és a mellizmok gyengülnek. De hiába állítja be a szakember a fejet a megfelelő pozícióba, ha a gyenge izmok nem tudják ott hosszabb távon megtartani, és a helyes fejtartás kényelmetlen lesz, a fej megtartása erőfeszítéssel jár az egyénnek.
Éppen ezért a tartáshibák nem is javíthatóak ki általánosságban megfogalmazott jó tanácsokkal (“Húzd ki magad! vagy Zárd össze a lapockád!”), csak egyénre szabott gyógytornával, esetleg úszással, izomerősítéssel, speciális mozgásprogrammal. A célzott gyógytorna, ugyan nem egyik napról a másikra, de vissza tudja állítani az izomegyensúlyt, a tartóizmok megfelelő működését. Ezzel pedig a helyes tartás egyben kényelmes, természetes tartássá is válhat.
A cikk a Budai Egészségközpont gyógytornászainak közreműködésével készült el.
