Fájhat attól a hátunk, ha családi vagy munkahelyi gondokkal küzdünk, nagy stresszben élünk és épp haragban vagyunk a világgal? Természetesen nem áll fenn ennyire közvetlen ok-okozati kapcsolat, de mégis megállapítható, hogy nemcsak a testi, hanem a lelki állapotunk következményeként is kialakulhatnak gerincproblémák.
Nyelvünkben sok szólás tanúskodik arról, hogy a lelki sajátosságok, helyzetek fizikai, testi gondokkal is összekapcsolódhatnak. A gerinc, a vázrendszer ebben kiemelt jelentőségű: „Nagy terhet visel a hátán”, „görnyed, csoda, hogy össze nem roppan a bajok alatt” – mondjuk a súlyos gondokkal küzdő ismerősről, ha pedig sikerül megkönnyebbülnie ezektől, „mintha a Gellért-hegyet akasztották volna le a válláról”, „újra kihúzhatja magát, emelt fővel járhat”. Személyiségvonások is kifejezhetők testi jellemzőkkel, például „tartásos, van gerince”, vagy épp ellenkezőleg: „elveszítette a gerincét”. Úgy tűnik, nemcsak a testi, hanem a lelki egyensúly felborulása is okozhatja, illetve súlyosbíthatja a gerincproblémákat.
Kiegyensúlyozatlan életmód is okozhat hát- és derékfájást
Sokunk kellemetlen ismerőse a hát- és vállfájdalom. Gyakran váltják ki ezt a tartós stressz hatásai, a tartósan görnyedt váll, a „védekező testtartás” miatt feszes, merev, görcsös, letapadt hátizmok is. Az ülő munka miatti egyoldalú terhelés, az ergonomikusan nem megfelelő ülőbútor, a mozgáshiány is okozhat gerincgondokat, ha pedig már van egy korábbi gerincelváltozás, ezek az életmódi körülmények fokozzák a problémát. A rendszertelen alvás, a pihenéshiány, a túlhajszoltság, az állandó feszültség kimeríti az energiatartalékainkat, védtelenebbé teszi a szervezet immunvédelmét, és túlterheli a vázrendszert is, így könnyen vezethet gerincbántalmakhoz is. Ha ugyanis a testünk hiába „jelzi”, hogy pihenésre van szüksége, előfordulhat, hogy valós testi bajokkal kényszeríti ki ezt. Egyéb életmódbeli hibákat is gyakorta elkövetünk: a kiegyensúlyozatlan, túl sok zsírt és szénhidrátot, kényelmi terméket tartalmazó étkezés, a stressz miatti túlevés, az elhízás is egyoldalúan túlterheli a gerincet. Nemcsak az élelmiszerek mennyisége, hanem a minősége, például a vitamin- és ásványi anyag-, nyomelem-tartalma is fontos. Arra is figyelni kell, hogy a szervezetünk folyadék-ellátottsága is megfelelő legyen, mert a dehidratáltság fokozza a csigolyák és az ízületek sérülékenységét, rontja a felszívódást, az anyagcserét.
Lelki tényezők a gerincproblémák hátterében
Tapasztalhatjuk saját magunkon és környezetünkben is, de egyre több kutatás is bizonyítja, hogy a gerincproblémák nemcsak testi, vagy életmód eredetűek lehetnek, hanem lelki is, mivel pszichés bajok is kiválthatják ezeket. Régi, gyermekkori, feldolgozatlan traumák, lelki sérülések terhét hordozzuk, munkahelyi megalázások, elnyomottság alatt görnyedünk – igen, a magyar nyelv képszerűen fejezi ki ezeket az összefüggéseket. A kezeletlenül maradt stressz, a feloldatlan feszültség, az elfojtott érzelmek, a visszafojtott, „betokosodott” harag is vezethet rossz testtartáshoz, a gerinc egyoldalú túlterheléséhez. Az öntörvényűség, önelégültség, a rugalmatlanság, az ellazulásra, a másokhoz való alkalmazkodásra, a kompromisszumokra való képtelenség is okozhat testi bajt, például gerincsérv kialakulását.
„Szerzett betegség”: a szomatizáció
Az orvostudomány ismer olyan jelenséget, amikor egy betegnél tisztázatlan eredetű betegségre utaló tünetek (fájdalmak, funkciózavarok) jelentkeznek, de nincs mögöttük konkrét testi elváltozás, diagnosztizált betegség, előidézésükben a belső feszültség, pszichés tényezők játszanak szerepet. Nevezik funkcionális szomatikus tüneteknek is. Gerincelváltozás, például gerincsérv is kialakulhat ilyen módon. Jellemző, hogy amikor diagnosztizálható betegség is jelentkezik, a panaszok súlyosabbak az adott betegségnél általában megszokottnál. Köznyelvben azt mondjuk erre, hogy az illető „bebeszéli magába” a betegséget: elkezd foglalkozni egy esetleg jelentéktelen panasszal, tanulmányozza azt, „diagnosztizálja” magán, egyre gondolkodik róla, folyamatosan figyeli, és ezzel vezeti bele magát egyre inkább a betegségbe. Egyre több tünetet azonosít saját magán, vagyis a baj nem annyira a testéből, hanem a fejéből származik. Jellemzően a szomatizáló páciens több szakorvost is felkeres, képalkotó diagnosztikai felvételeket sürget. Öngerjesztő folyamat kezdődik, mert ha az érintett elkezdi kímélni az adott testrészt, megváltoznak a szokásai, csökken az aktivitása, sorvadnak a támasztó izmai, egyenetlen lesz a gerinc terhelése, akkor igen hamar valódi baj is kialakulhat.
Betegségbe menekülés: betegségelőny
A gyerekeket nevelők jól ismerik azt a jelenséget, amikor az óvodás nem érzi jól magát az oviban, vagy az iskolás egy rettegett dolgozat előtt áll, és ezért reggel olyan betegségtüneteket produkál, hogy otthon kell maradnia. Bármilyen különös is, ilyenkor a panaszok valódiak, nem kitaláltak. A felnőtteknél sem ritka, hogy valaki, szembesülve egy olyan feladattal, helyzettel, amire még nincs felkészülve, ami meghaladja az erejét, tudattalanul betegségbe menekül. Gerincelváltozás, például fájdalmas gerincsérv is kialakulhat ekképpen. Az a problémahalmaz, ami ilyenkor öntudatlanul menekülésre készteti az érintettet, lehet egy nehezen teljesíthető, de mégis kötelezőnek érzett feladat, egy különösen nagy pszichés terhet jelentő munkahely, lelkiismereti dilemma és sok más, ami nagy kihívás elé állítja az illetőt. Ha felkészületlennek, alkalmatlannak érzi magát erre, akkor ez elől csak valamilyen betegség jelenthet átmeneti felmentést. Ráadásul nemcsak a kényelmetlen, nehéz helyzetet kerüli el ezzel, hanem a környezete sajnálatát, együttérzését, gondoskodását is megkaphatja. Freud írta le először ezt a jelenséget, és nevezte el „betegségelőnynek”. Hátfájdalom, gerincbántalmak, gerincsérv, akár mozgáskorlátozottság is kialakulhat ennek nyomán. Ilyenkor a tünetek a szomatizációhoz hasonlóan valódiak, a beteg tényleg átéli a panaszokat, sőt, diagnosztizálható a konkrét betegség.
A cikk a Budai Egészségközpont pszichológusának közreműködésével készült.
