A röntgenfelvétel a legrégibb és máig a legáltalánosabban használt, nélkülözhetetlen képalkotó diagnosztikai eljárás.
Különböző képalkotó diagnosztikai eszközöket bemutató négyrészes cikksorozatunk első írását olvashatják az alábbiakban.
A röntgensugárzás felfedezése egy német fizikus, Wilhelm Konrad Röntgen nevéhez fűződik. A würzburgi egyetem professzora 1895-ben fedezte fel a katódsugárcsőből kibocsátott elektronok becsapódásakor keletkező, addig ismeretlen elektromágneses rezgést. Mivel ez a fajta sugárzás még ismeretlen volt, ezért elnevezték X-sugárnak, amely elnevezést azóta is használunk. Röntgen a Crookes-cső katódsugaraival való kísérletezés közben figyelt fel arra, hogy az elsötétített helyiségben egy bárium-platinacianid oldattal bevont papírernyő fluoreszkálni kezdett. Azt tapasztalta, hogy ezek a fénynél jóval rövidebb hullámhosszú, láthatatlan sugarak behatolnak a levegőnél sűrűbb, átlátszatlan tárgyakba, köztük emberi testekbe is, de nem egyformán nyelődnek el a különböző sűrűségű anyagokban.
Rögzítenie is sikerült ezeket a sugarakat fényérzékeny, fotografáló lemezeken. Az első, emberi testrészről készül röntgenfelvétel a professzor feleségének, Bertha Annának a kezéről készült 20 perces expozícióval. A képen tisztán láthatók a kézfej és az ujjak csontjai és Bertha éppen viselt gyűrűje is. A következő év, 1896 legnagyobb tudományos szenzációja volt Röntgen felfedezése, amelynek jelentőségét, az orvosi célokra való hasznosítás lehetőségeit nagyon korán felismerték. Már tíz nappal a francia Akadémián elhangzott előadás után megtörtént az első orvosi képalkotó diagnosztikai felhasználás: egy törött karcsont helyreillesztésénél alkalmazták a röntgenfelvételt. Még ugyanabban az évben elkészült az első mellkasröntgen-felvétel is, megkezdődött a röntgenkép-alkotás tüdőgyógyászatban való alkalmazása is. Felfedezéséért Röntgen 1901-ben Nobel-díjat kapott. Sokáig nem ismerték fel a közvetlen röntgensugárzás egészségkárosító hatását, ezért a kutatók, orvosok védőfelszerelés (ólomköpeny) nélkül dolgoztak a röntgensugárral. Emiatt maga Röntgen professzor is daganatos betegség, bőrrák áldozata lett.
A röntgenfelvétel alkalmazása
A röntgentechnika váratlanul gyorsan terjedt el, még a készülékek borsos ára sem bizonyult akadálynak. Már az I. világháború előtt több száz intézményben alkalmazták a röntgensugarakat képalkotó diagnosztika céljára, és használata azóta is folyamatos, a népszerűsége máig töretlen. A röntgent leggyakrabban a tüdőgyógyászatban és az ortopédián, a traumatológián használják máig is. A csontok sérüléseinek, kopásainak, töréseinek, deformitásának, elváltozásainak diagnosztikájában nélkülözhetetlen, emellett a mellkasfelvételek a tüdőbetegségek, illetve daganatos elváltozások felfedezésének is fontos eszközei ma is. Idegen tárgyak lenyelése esetén és a fogászatban is használják. Kontrasztanyag alkalmazásával egyre újabb területek nyíltak meg a röntgendiagnosztika előtt: például levegő, jód vagy báriumszulfát alkalmazásával az üreges hasi szervek és a bélrendszer elváltozásai is feltérképezhetők a segítségével. A mai gyakorlatban felvételezésre és átvilágításra használjuk a röntgent a diagnosztikában és terápiás beavatkozásoknál. Ezen kívül sugárterápiaként egyes daganatok kezelésénél.
Fontos tudnivalók a röntgenvizsgálat előtt
A vizsgálat fájdalommentes, a páciens részéről nagyobb előkészületekre nincs szükség, csak annyi, hogy a vizsgált testrész szabaddá tételekor az ékszereket, fémtárgyakat, szemüveget is le kell tennie. Ha kontrasztanyag bevitelére van szükség, a vizsgáló orvos ismerteti a tudnivalókat. A felvétel idején rövid ideig, mozdulatlanul, mellkasröntgen esetén visszatartott levegővel kell a páciensnek maradnia, a kezelő által beállított testhelyzetben. A vizsgálathoz alkalmazott röntgensugarak dózisa a modern készülékekben olyan alacsony, hogy nem kell tartani esetleges káros hatásuktól. Mivel a magzatra –ártalmas a röntgensugárzás, ezért az esetleges terhességről, vagy annak gyanújáról a vizsgálat előtt a kismamáknak tájékoztatniuk kell a vizsgálatot végző szakembert.
A cikk a Budai Egészségközpont radiológusának közreműködésével készült.
