Milyen tünetek utalnak porckorongsérvre, és mit kell tudni erről az elváltozásról?
A porckorongsérv (latin neve hernia disci) – közkeletű, de pontatlan elnevezése szerint a gerincsérv -, a gerincoszlop részét alkotó porckorongok elváltozása. A porckorongok funkciója, hogy a csigolyák között biztosítsák a rugalmas összekötést. Egy külső körkörös rostos gyűrűből és egy belső kocsonyás állagú magból állnak. Sérvesedésről, porckorongsérvről akkor beszélünk, ha a porckorong sérülés vagy víztartalmának folyamatos csökkenése következtében, lassú kopás miatt degenerálódik, veszít rugalmasságából és magasságából, külső rostos gyűrűje átszakad, és a kocsonyás mag előboltosul, kitüremkedik rajta. Az előboltosulás enyhe formája (prolapsus, vagy protrusio) esetében a kitüremkedett rész még magától visszahúzódhat, súlyos esetben viszont a sérvesedett rész kapcsolata megszakad a központi kocsonyás maggal, és ez a kiszakadt rész a gerinccsatornában marad. A kitüremkedő belső rész nyomást gyakorolhat a gerincvelőből kilépő ideggyökökre, ingerelheti azokat, ami fájdalmat, gyulladást, „becsípődést”, sérülést is kiválthat, sőt, változatos tüneteket, funkciókiesést, tartósan fennállva mozgáskorlátozottságot is okozhat. A fájdalom az érintett helytől távolabbi testrészekre is kisugározhat.
A porckorongsérv gyakorisága
A porckorong degeneratív elváltozása egyáltalán nem ritka, különösen az ágyéki (deréktájon), illetve a nyaktájon, a négyes és az ötös csigolya magasságában meglehetősen gyakori. A népesség mintegy 80 százaléka megél életében legalább egy olyan alkalmat, amikor a porckorong belső részének kiboltosulása nyomja a gerincvelőből kilépő ideggyököket és messzebbre, például a végtagokba is kisugárzó fájdalom alakul ki. A porckorong elváltozását okozhatja sérülés, trauma is, de a leggyakrabban lassú kopás van a háttérben, amelyhez genetikai okok és bizonyos életmódi tényezők is hozzájárulhatnak. Az irodai ülő, illetve a kemény, gerincet megterhelő fizikai munkát végzők, a keveset mozgók, a dohányzók és a túlsúlyosak körében gyakrabban alakul ki, és azok is a veszélyeztetettek között vannak, akik valamilyen gerincdeformitással, gerincferdüléssel küzdenek.
Porckorongsérvre utaló tünetek
A legjellemzőbb tünet a gerinctáji fájdalom, de ezt sok egyéb panasz kísérheti. Érzészavar, érzéskiesés, zsibbadás, tűszúrásszerű érzés, izomgyengeség jelentkezhet, amely a motoros funkciók zavarával, mozgáskorlátozottsággal is együtt járhat, és súlyos esetben átmeneti bénuláshoz is vezethet. Súlyos vegetatív zavarok is kialakulhatnak, ha a porckorongsérv nyomást gyakorol az adott funkciót befolyásoló, szabályozó ideggyökre, például vizelet vagy székletürítési, -tartási zavar, inkontinencia is felléphet. A tünetek utalnak a sérv helyére is. Jellemző az is, hogy a fájdalom – például orvosi vizsgálat során – provokálható, előidézhető bizonyos mozdulatokkal, testhelyzettel.
Az ágyéki porckorongsérv esetében az ülőideg érintett. Ennek fő tünete az isiász, amit zsibbadás és az intenzív, a lábak irányába kisugárzó deréktáji fájdalomérzet jelez. A nyaki porckorongsérv esetén az éles nyaki fájdalom és a zsibbadás a vállba és a karokba sugárzik ki, amit fejfájás, egyensúlyzavar, fülzúgás is kísér.
Konzervatív kezelés
A konzervatív kezelés keretén belül gyógyszerekkel és infúziókkal, valamint sokféle fizikoterápiai módszerrel lehet enyhíteni a porckorongsérv okozta panaszokat, így például gyógytornával, gyógymasszázzsal, balneoterápiával, manuálterápiával. A megelőzéshez egészséges, gerincbarát matrac, rendszeres testmozgás, a normál testsúly megőrzése, bőséges folyadékbevitel és porcvédő készítmények fogyasztása ajánlható. A gyógyszerek egyrészt a fájdalom csillapítását, másrészt a gyulladás csökkentését és a gerincközeli, a fájdalom hatására kórosan összehúzódó izmok lazítását célozzák.
Mikor van szükség műtétre?
A porckorongsérv legsúlyosabb eseteiben műtéti megoldás is szükségessé válhat, ha intenzív, nehezen csillapítható fájdalom, nagyfokú mozgáskorlátozottság, bénulás jelentkezik, illetve, ha súlyos neurológiai tünetek, vizelet- és székletürítési, illetve -tartási zavar, inkontinencia áll fenn. Akkor is felmerül a műtét szükségessége, ha a konzervatív kezelés több hónap elteltével sem hozott eredményt. A műtét mindig a szakorvosok és a beteg közös döntése, mérlegelve a várható előnyöket és a kockázatokat, például a beavatkozás területén kialakuló esetleges hegesedést, gyulladást, a sérv kiújulásának lehetőségeit. Abszolút indikációnak számít, ha az operáció elmaradása a beteg hosszú távú életkilátásait veszélyeztetné, vagy végleges, az életminőségét jelentősen rontó funkciókiesést okozna (bénulások, széklet-, vizelet inkontinencia, súlyos járászavar stb.), ha súlyos fájdalomszindróma áll fenn, vagy a páciens állapotában olyan fokú romlás következne be, ami a későbbiekben nagy valószínűséggel visszafordíthatatlan. A műtét ellen döntenek, ha a kockázat olyan magas (életet is veszélyeztető), hogy a várható javulás mértéke nem arányos vele.
A cikk a Budai Egészségközpont gerincgyógyászának közreműködésével készült el.
