A Scheuermann-kór gyakori serdülőkori elváltozás, de nem mindig okoz panaszokat. Így előfordul, hogy csak felnőttkorban, egyéb gerincproblémák kapcsán diagnosztizálják.
A Scheuermann-betegség gyermekkori gerincprobléma, csontosodási zavar, amely a növekedési szakaszban fordul elő. A problémát az okozza, hogy a csigolyatestek és a csigolyaközti porckorongok közt található zárólemez csontosodása nem megfelelően zajlik, a zárólemezek egyenetlenné válnak. Egyik jellemző tünete, a Schmorl-hernia akkor alakul ki, ha a csigolyaközti porckorong kis része benyomul a zárólemezbe. Jellegzetes elváltozás, hogy a csontosodási zavar következtében a csigolyatest a tégla-alak helyett ékalakúvá válik. Ha több ilyen ék alakú csigolya van egymás mellett, akkor a háti domborulat fokozódik, aminek ellensúlyozására a nyaki és az ágyéki homorulat is megnő. Ennek ellenkezője is előfordulhat, amikor a csontosodási zavar, az ék-csigolya az ágyéki szakaszon alakul ki: ilyenkor a gerinc élettani görbületei nem fokozódnak, hanem éppen csökkennek, laposabbá válnak. Általában a Scheuermann-betegség megszűnik a csigolyák növekedésének lezárultával, de az elváltozás során kialakult, az élettanitól eltérő görbületek megmaradnak felnőttkorban is, és degenerációs folyamatokat, porckopásos betegségeket indíthatnak el.
A Scheuermann-betegség jellemzően tünetszegény
Gyakran előfordul, hogy valaki serdülőkorában korában semmilyen tünetet nem észlel, de felnőttkorban szakorvosokhoz fordul gerincpanaszaival, majd ekkor megállapítják, hogy Scheuermann-betegsége volt. A csontosodási zavar következményei – az egyenetlen zárólemezek, az ék alakú csigolyák, a Schmorl-herniák, a gerincgörbület változásai – a gyermekkor után is megmaradnak és a későbbiekben elősegítik a porckopás folyamatát. Gyermekkorban a Scheuermann-betegséget jelezhetik a fokozott vagy csökkent gerincgörbületek, a háti vagy ágyéktáji gerincfájdalom, előre hajláskor a gerinc ívén mutatkozó eltérés, illetve a gerinc oldalirányú aszimmetriája, és bizonyos izmok (például comb- és a mellizmok, valamint a gerinc melletti izmok) feszessége.
Mozgás Scheuermann-betegséggel
A Scheuermann-betegek gyermekkorban azzal tehetnek a legtöbbet azért, hogy felnőtkorukban ne okozzon gondot ez a csontosodási zavar, hogy minél többet mozognak. Ezért az esetek nagy részében nem ajánlott a testnevelési órák alól sem felmentést kérni a számukra, legfeljebb a gerincet érő nagy rázkódással járó mozgásformákat jobb kerülniük. Az úszást viszont minden gerincproblémával küzdőnek csak ajánlani lehet. Nemcsak szabad mozogniuk, hanem nagyon fontos, hogy a szokásos mozgásformákon kívül a speciális tartásjavító és a gyógytornász által összeállított, egyéni gyakorlatokat is végezzék, hiszen ezek a kezelés legfontosabb részei. A gyógytornán kívül egyéb terápia, például fűző viselése és műtét is szükségessé válhat annak érdekében, hogy a gerinc élettani görbülete minél kevésbé változzon, ne alakuljon ki túlterhelés a csigolyákon, mert az egyenesen vezet a felnőttkori porckopáshoz.
A cikk a Budai Egészségközpont gyermekortopéd szakorvosának közreműködésével készült el.
