Írásunk aktualitását az adja, hogy nem csak a téli időszakban a csúszós utakon, de a nyári hónapokban is az utak túlzsúfoltsága miatt a közúti balesetek száma ugrásszerűen emelkedik, s ezzel együtt nő a traumás nyaki gerincszindróma előfordulásának a gyakorisága is.
Bár ostorcsapás sérülés létrejöhet más esetben is – pl. a fejet érő kontaktsportoknál, esés, vagy a fejet ért nehéz tárgy általi ütés következtében – de a leggyakoribb okai a koccanásos közúti balesetek.
Szemből, hátulról, vagy oldalról történő ütközés során a fej hirtelen tehetetlenül hátra, előre vagy oldalra csapódik, és a nyak a nagy lendület miatt a természetes mozgásához képest ellentétes irányba mozdul el, s következménye a különböző súlyosságú nyaki gerincsérülés.
A traumás nyaki gerinc szindróma sokféle tünetből áll, a kisebb-nagyobb rándulástól a gerincvelő zúzódásáig, és csigolya töréséig. Az utóbbi két történés ritka, és a súlyos kísérő tünetek miatt könnyen észlelhető. Többnyire azonban a nyaki izmok, szalagok húzódása, a nyaki régió kisízületeinek rándulása, elmozdulása, vagy a nyaki gerinc sérv kialakulása a következmény. A baleset utóhatása hetekig, de akár évekig tartó fájdalom, mozgáskorlátozottság lehet. Klinikai tapasztaltunk, hogy sokszor a több éves krónikus nyaki panaszok hátterében, csak ismételt rákérdezéssel derül ki, hogy évekkel korábban történt nyaki rándulásos sérülés a kórelőzményben.
A szindrómára jellemző sokrétű tünet miatt a Quebeci ostorcsapás sérüléshez köthető rendellenességek munkacsoportja – whiplash associated disorders (WAD) – klasszifikálta a klinikai megjelenést a kórismék súlyossága szerint. Öt osztályt jelöltek meg, – 0-IV-ig- hogy valamelyest rendszerezzék a rendellenességeket, és standardizálják a terápiás elveket. A 0. I. és a II. csoport az igazi ún. „ostorcsapás szindróma” és a III.-IV. csoport úgy van klasszifikálva, mint a traumás nyaki gerincvelő sérülés. A nyaki fájdalom, merevség, és mozgáskorlátozottság mellett az egyéb panaszok és tünetek, mint a fejfájás, szédülés, szédülékenység, fülcsengés, fülzúgás, nyelési és álkapocsízületi fájdalom, fáradtság, olykor memóriazavar bármelyik osztályban megjelenhet. Az alább ismertetjük röviden a munkacsoport osztályozási rendszerét a klinikai jegyek alapján, melynek gerincgyógyászati jelentőségét elsősorban a tünetek sokszínűsége, és a szindróma krónikussá válása jelenti.
Az ostorcsapás sérülés Quebec-i klinikai osztályozási rendszere:
- 0: nincs nyaki fájdalom, és nincsenek fizikális jelek
- I: nyaki fájdalom, merevség, érzékeny pontok a nyaki régióban, de nincs fizikális jel
- II: nyaki fájdalom, merevség, nyomásérzékeny pontok, csökkent mozgástartomány
- III: nyaki panaszok, neurológiai deficittünetek, csökkenése vagy hiánya a mély reflexeknek, végtagi izomgyengeség, érzészavar
- IV: nyaki panaszok, és csigolyatörés vagy elmozdulás
A klinikai tünetek a traumás nyaki gerinc szindrómában különböznek betegenként, melyeket még sok egyéb tényező befolyásolhat, úgymint a baleset körülményei, a sérülés mértéke, helye. Az alábbi szimptómák valamennyi csoportban előfordulhatnak.
Klinikai Tünetek
Nyaki fájdalom
Az ostorcsapás szindrómában az egyének 65%-ban a nyaki fájdalom megjelenhet a sérülés után 6 órán, 93%-uknál 24 órán, és 100%-uknál 72 órán belül. Jellemző, hogy a fájdalomról nem panaszkodik a beteg azonnal a baleset után. A traumás nyaki gerinc szindrómából sok beteg felépül a néhány hét vagy hónap alatt, a problémát a krónikus ostorcsapás szindróma jelenti amelynek kisérője az éveken át tartó nyaki fájdalom a páciensek 20-40%-nál. A nyakcsigolyák kisízületieben az ízületi belhártya krónikus mechanikai gyulladása, szegmentális instabilitás, vagy ideggyöki irritáció, a nyaki izmok feszülése, a szalagok megnyúlása az elhúzódó fájdalom, majd mozgáskorlátozottság oka. Az évekig tartó nyaki fájdalom együtt jár a vállak, vállöv, felkar izmainak fájdalmával, merevségével.
Fejfájás
A fejfájás, mint krónikus tünet a betegek 70%-ánál jelen van. Általában a nyakszirti régióra, arcra, fejtetőre lokalizálódik. A nyak mozgása a fejfájást fokozza, úgyszintén a fáradtság, alváshiány, stressz és a depresszió.
Szédülés, szédelgés
A helyzetérzékelő idegvégződések (proprioceptorok) 50%-ban a nyaki gerinc kisízületeiben találhatók, de a lágy szövetekben, szalagokban, izmokban (főleg a csuklyásizomban) is jelentős mennyiségben vannak jelen, melyek információt közvetítenek a központi idegrendszernek a fej orientációjáról. A nyaktartás a mechanoreceptorok által van kontrollálva s a mechanoreceptorok funkcióját megváltoztathatja direkt sérülés, a nyaki izmok fáradása, az ostorcsapás sérülés. Az utóbbi esetben egy tanulmány közlése szerint 50-80%-ban fordul elő szédülékenység. Hirtelen a nyaki gerincet ért túlzott előre hajlás, vagy hátra hajlás következtében az izmok, szalagok és kisízületi tok feszülése módosítja a helyzetérzékelő egyensúlyt, s szédülés léphet fel akutan, vagy a sérülés után évekkel a felgyorsult porckorong kopás, instabilitás eredményeként.
Igen ritkán, és súlyosabb esetben a szédülést agytörzsi vérzés és a belső fül rendellenessége okozza.
Zsibbadás a fejben és az arcban
Elsősorban a felsőbb nyaki szegmensek – C2-C3 – sérülése esetén észleljük az arc környéki zsibbadást az arcon „hagymalevél” eloszlásban.
Szemtünetek
A szemtünetek – szemfájdalom, kettős látás, látáscsökkenés „szemhéjlógás”- a traumás nyaki gerinc szindrómás betegek 35%-ánál megjelenhetnek, a háromosztatú ideg, a szemmozgató ideg és a látóideg rendellenessége következtében.
Hányinger, hányás
A sérülést szenvedett betegek 17-29 %-ánál van jelen, s e tünetek több mint hat hónapig fennállhatnak az egyének 33%-ánál.
Végtagi tünetek
A felső végtagok zsibbadása és izomgyengesége ideggyöki vagy gerincvelő sérülés következménye, diagnosztizálására az MR képalkotás szükséges, kiegészítő vizsgálat a neurofiziológiai vizsgálat.
Fibromyalgia
Az ostorcsapás szindrómában 21%-ban jelentettek tudományos közlemények pszichoszomatikus jegyekkel bíró fibromyalgiát, mely tünetegyüttest izomfájdalom, ízületi merevség, fáradtság jellemez, s melyet ingerlékenység, alvási zavar, szorongás, depresszió kísér.
Egyéb
Nem tisztázott a pontos mechanizmusa a következő tüneteknek, de gyakori kísérő jelensége elsősorban a krónikus ostorcsapás sérülésnek: fülcsengés, koncentrációs zavar, fáradékonyság, anginaszerű mellkasi fájdalom, rágáskor jelentkező állkapocsízületi fájdalom.
Az egyszerű ostorcsapás-sérülés legtöbbször a tünetek, kórelőzmény alapján diagnosztizálható. Súlyos esetben, vagy krónikus ostorcsapás szindrómában az orvos dönti el a röntgen, a koputertomográfia (CT), mágneses rezonancia (MR), vagy egyéb vizsgálatok szükségességét.
Terápia
Az ostorcsapás sérülés ellátása, kezelése a sérülés mértékétől függ. A súlyos esetek természetszerűleg sürgősségi ellátást igényelnek. Legtöbbször azonban pár napig tartó nyugalomba helyezés, -esetleg enyhe paracetamol tartalmú, vagy nem szteroid tartalmú gyulladáscsökkentők, fájdalomcsillapítók rövid ideig tartó szedése után – de sokszor magától elmúlik.
Akut állapotokban segíthet a puha rögzítő gallér (Schanz-gallér) viselése eleinte, mely megtámasztja és tehermentesíti a nyakat, csökkenti a fájdalommal járó nyaki mozgást, enyhíti az izomgörcsöt, és segíti a felépülést.
A gallért csak rövid ideig ajánlatos viselni, – esetenként nem is szükséges, ez állapottól függ, orvos ítélje meg – minél előbb el kell kezdeni az óvatos gyengéd mobilizálást, a nyaki régió mozgékonyságának és funkciójának visszaszerzése és megőrzése érdekében.
A hat hónapig vagy annál tovább fennálló ostorcsapás sérülést krónikus ostorcsapás sérülés szindrómának nevezzük, mely esetben a különböző, – elsősorban mechano- és manuálterápián alapuló- fizioterápiás módszerek alkalmazása lehet eredményes.
Legfontosabb azonban a megelőzés, óvatos, figyelmes vezetés, az autóban jól beállított megfelelő magasságban elhelyezett fejtámla, és a biztonsági öv használata.
Kulcsszavak: ostorcsapás sérülés, krónikus ostorcsapás sérülés szindróma, traumás nyaki gerinc szindróma
Felhasznált irodalom: Nobuhiro Tanaka, Kazuyoshi Nakanishi et al. Pathology and Treatment of Traumatic Cervical Spine Syndrome: Whipllash Injury Advances in Orthopedics 2018. febr. 28.
