Megfoghatatlan és hihetetlennek tűnő elképzelés, hogy a lelki hogylétünk képes hatást gyakorolni a fájdalmunkra.Kutatások igazolják, hogy a múltbeli tapasztalataink, a gondolkodásunk, a személyiségünk érettsége mind-mind hozzájárul a fájdalmunk megéléséhez, és így a gyógyuláshoz is.
A fájdalom élményének összetettsége
A fájdalom megélésének öt szintjét különböztetjük meg. Létezik egy szenzoros aspektus, mely arra vonatkozik, amit testileg érzékelünk (pl: „szúró fájdalom”), egy kognitív, ahogy gondolkodunk a fájdalmunkról (pl.: „ha egyszer elkezdődik, már sosem fog elmúlni”), egy érzelmi, ahogy érzünk iránta (pl.: „a fájdalom miatt kevesebbnek érzem magam, elvesztettem az önbizalmamat”). A viselkedéses aspektus arra utal, hogy cselekszünk a fájdalom hatására (pl.: „nem megyek már ki a közértbe sem, mert félek, hogy fájni fog”), valamint megkülönböztetjük a fájdalom szociális aspektusát is, mely arra vonatkozik, hogyan befolyásolja a fájdalom a szociális kapcsolatainkat, és a szociális kapcsolataink hogyan befolyásolják a fájdalmat (pl.: „ha nem lennék beteg, senki nem törődne velem”). Talán már ebből a felsorolásból is kitűnik, hogy a fájdalom megélésében a lelki tényezők meghatározó szerepet játszanak. Nézzük, mik pontosan ezek a lelki tényezők.
A fájdalom és a testi-lelki aktivitás
Bár a közhiedelem szerint a „fájdalmat ki kell pihenni”, hosszútávon az aktivitás csökkenése gátolja a gyógyulást. Az irodalom szerint a fájdalom ellenére testileg és lelkileg is aktívnak maradni a legegészségesebb. A testi-lelki aktivitásunk megőrzése hozzásegít minket a mindennapi jóllét, a jó közérzet eléréséhez, élményt és célokat biztosít az életünkbe. Az aktivitás csökkenésének egyik leggyakoribb oka a fájdalomtól való félelem miatt a mozgás elkerülése. Az aktivitás megőrzése érdekében tehát a fájdalomtól való félelemmel kell megküzdeni, vagyis megtapasztalni, hogy a fájdalom ellenére végzett aktivitás jobban javítja a közérzetet, gyorsítja a gyógyulást, mint a relatíve fájdalommentes „semmittevés”.
A gondolkodás hatása a fájdalomra
A fájdalmat sokkal erősebbnek érzékeljük, ha figyelünk rá. Ez okozza, hogy a krónikus fájdalmak sokkal elviselhetetlenebbek esténként és a hétvégén, hiszen akkor a munka nem köti le a figyelmet. Ezért is nagyon hatékonyak a figyelemelterelő technikák a fájdalom kezelésében.
A kognitív tényezők közül a fájdalom megélésével kapcsolatban nagy jelentőséget tulajdonítunk a fájdalom elfogadásának, a pozitív és optimista gondolkodásnak, a negatív hiedelmeinkkel való megküzdésnek. Az elfogadás jelentése: fájdalommal élni rosszallás nélkül, s anélkül, hogy állandóan, minden mozdulatunkkal csökkenteni vagy elkerülni igyekeznénk azt. Aki így cselekszik, az a fájdalom ellenére is tud szabadon mozogni, gondolkodni, idejét nem a fájdalom kontrollálásával vagy elkerülésével tölti. Ez nem beletörődést jelent, hanem egyfajta pozitív gondolkodást. A krónikus fájdalomban szenvedőknek gyakran nehéz pozitívan, optimistán gondolni a jövőre. És bár a vészjósló, katasztrofizáló gondolkodás gyógyulásra gyakorolt kedvezőtlen hatása régóta igazolt, a betegek jelentős része nincs tudatában annak, hogy a jövőre irányuló pesszimista jóslat milyen káros hatást tud gyakorolni a szervezetre. Kutatások eredménye szerint a katasztrofizáló gondolkodás csökkenése együtt jár a fájdalom, a fogyatékosságérzet és a depresszió csökkenésével, valamint jelentősen befolyásolja a kezelés eredményességét.
Alacsonyabb mértékű fájdalomszintről számolnak be azok a betegek, akik azt élik meg, hogy az életük feletti kontroll az ő kezükben van, mint azok, akik a körülményektől teszik függővé életük alakulását. Vizsgálatok igazolják, hogy ha a külső kontrollosság mértéke csökken, és a belső kontroll szint emelkedik, akkor a fájdalomérzet csökken. A krónikus fájdalom irodalma szerint a fájdalommal való megküzdés legsikeresebb módja az én-hatékonyság megélése és az optimizmus. Az, aki a fájdalmát időszakosnak és érthetőnek tartja, több megküzdési stratégiát alkalmaz. Az én-hatékonyság megéléséhez szükség van egy bizonyos szintű rugalmasságra és alkalmazkodó-készségre.
A gyermekkori élmények hatása a fájdalomra
A gyermekkori élmények azok, melyek alakítják a mélyen fekvő, minket tudattalanul működtető hiedelmeinket. Ezeket hívjuk a pszichológiában korai maladaptív sémáknak, vagyis negatív hiedelemnek. A krónikus fájdalomban szenvedőknél az önfeláldozás és a túlzott kritikusság sémák nagyobb arányban fordulnak elő, mint az átlagpopulációban. Akiknél ez megjelenik, azoknak a fájdalmuk intenzívebb, a fogyatékosság mértéke pedig magasabb. A fájdalom csökkenését tehát elősegíti, ha megéljük, hogy nem szükséges saját vágyainkat, szükségleteinket feláldozni ahhoz, hogy szeretetet és elfogadást kapjunk. Csökkenti a fájdalmat továbbá, ha lejjebb adunk az önmagunkkal és másokkal szembeni túlzott elvárásainkból.
A társas kapcsolatok és a fájdalom
A fájdalom szociális aspektusait vizsgálva azt találták, hogy a kliens és a párja közötti kapcsolat minősége bejósolja a páciens rokkantságának mértékét. A férfiak annál intenzívebb fájdalomról számolnak be, minél nagyobb szociális támogatottságot élveznek, míg nőknél ez az összefüggés fordított. A női fájdalombetegeknek tehát segítséget jelenthet a gyógyulásban az érzelmi támasz, míg a férfiaknak pont ellentétesen, a túlzott gondoskodás a fájdalom fennmaradását erősítő tényező. A szociális támasz és a fájdalom mértéke közötti összefüggést az magyarázza, hogy a lelki és a fizikai fájdalomért részben ugyanaz az a közös agyi terület (anterior cinguláris kéreg) felelős. A közös fájdalomközpont következménye, hogy a fizikai fájdalom képes kiváltani szociális fájdalmat, és fordítva. A megfelelő szociális támogatás pedig képes csökkenteni mind a fizikai, mind a szociális fájdalmat. Ezzel is magyarázható egyes antidepresszánsok (triciklikus antidepresszívum) fájdalomcsökkentő hatása.
Fontos említést tennünk a betegségelőnyökről, melyek a betegség fenntartásában szerepet játszó lélektani tényezők. Ezek lehetnek tudatosak, például leszázalékolás, vagy anyagi kártérítés érdekében fennmaradó fájdalom, de lehetnek tudattalanok is, melyek a mély érzelmi szükségleteken alapszanak. Ilyen az az elhanyagolt személy, aki csak a fájdalmai árán tud törődéshez jutni, vagy csak azokkal tudja a számára kellemetlen helyzeteket elkerülni. A fájdalom csökkentése érdekében esszenciális a betegségelőnyök felismerése, és adaptív módon történő kielégítése, pl.: több törődés, egymásra figyelés, az érzelmi szükségletekről való beszélgetés a szeretteinkkel.
A lelki zavarok hatása a fájdalomra
A különböző lelki zavarok, mint pl. a szorongás, alvászavar, depresszió, alkohol-, gyógyszer-, és drogfüggőség, személyiségzavarok és pszichotikus állapotok megléte bizonyítottan fokozza a fájdalom megélését, ezért ezeket nem csupán a lelki jóllét, de a fájdalom csökkenése érdekében is kezelni kell. Mivel a fájdalom élményében – szubjektivitása révén – szerepet játszanak lélektani és társas tényezők is, a sikeres kezelés érdekében ezekre a tényezőkre is figyelmet kell fordítani.
