A mozgásszervi megbetegedések jelentős részének hátterében – a csont-izomrendszeri kóros állapotokban – sokszor valamilyen endokrinológiai kórkép (belső elválasztású mirigyek működésének zavara), elsősorban a pajzsmirigyfunkció anomáliája áll.
Hogyan hatnak a pajzsmirigyproblémák a csontokra?
Talán kevesen tudják, hogy évente egyre gyakoribb a pajzsmirigyrendellenességben szenvedők aránya. Elsősorban a hölgyeket érinti a probléma, s minden nyolcadik nőnél kialakul általában 50-60 év körül valamilyen pajzsmirigyprobléma. A pajzsmirigyhormonok a szervezet összes sejtjének aktivitását szabályozzák. Testünk minden sejtjében vannak pajzsmirigyhormon érzékelő receptorok, következésképpen a pajzsmirigyhormon számos élettani funkcióban közvetlenül fejti ki hatását, így a csontanyagcserére is.
Ismert tény, hogy a másodlagos (szekunder) oszteoporozis leggyakoribb oka, – a gyomor-bélrendszeri megbetegedéseken és felszívódási zavarokon túl – valamiféle endokrin kórkép. Szekunder oszteoporozisról ugyanis akkor beszélünk, ha ismert egy jól körülírható betegség vagy állapot, mely csontvesztéshez és fokozott törési kockázathoz vezet.
A csontrendszerünk olyan élő szövet, amely folyamatosan bomlik, és helyette új csont képződik. 30 éves korunkig több új csontszövet képződik, mint amennyi lebomlik, de 30 éves kor után a csontlebontás nagyobb mértékű, mint az új csontképződés.
Közismert a pajzsmirigyhormonok közvetlen hatása a csontépítésre, és a csontbontásra, s igen fontosak a csontrendszer egészséges fejlődéséhez.
A pajzsmirigy-túlműködés hatásai
A pajzsmirigy túlműködés (hyperthyreosis) felgyorsult csontanyagcserével jár, fokozott csontvesztéshez és csökkent csontásványi anyag tartalomhoz vezet. Von Recklinghausen már több mint 120 éve leírta a kapcsolatot a csonttörések számának növekedése és a hyperthyreosis között. Felnőtteknél a pajzsmirigy túlműködés a csontturnover (csontforgalom) felgyorsulásához, és a BMD (csontsűrűség) 10-20 % -os csökkenéséhez vezet. A csontátépülés ciklusa rövidül, és a csontépülés, valamint a csontfelszívódás aránya is eltolódik. A csontépülés fázisa 2/3-ra csökken, aminek következtében jelentős csontvesztés alakulhat ki már egy csontátépülési cikluson belül is. Pajzsmirigy stimuláló hormon receptort találtak a csontépítő és csontbontó sejtekben, ami azt támasztja alá, hogy a pajzsmirigy stimuláló hormonnak direkt hatása van ezeken a sejteken. Több tudományos cikk számolt be arról, hogy azoknál a posztmenopauzás nőknél, akiknek hyperthyreosisuk volt, háromszor akkora volt a csigolyatörés rizikója, összehasonlítva azokkal a nőkkel, akiknek normális pajzsmirigyfunkciójuk volt.
A pajzsmirigy-alulműködés hatásai
Az egyik leggyakrabban előforduló pajzsmirigy betegség azonban a pajzsmirigy alulműködése (hypothyreosis), mely idősebbekben fordul elő sűrűbben. A 60 év feletti nők mintegy tíz százaléka szenved szubklinikus (kezdődő) pajzsmirigy alulműködésben és 5-10-szer nagyobb százalékban, mint a férfiak.
Kevésbé ismert az a tény, hogy a pajzsmirigy hormonok hiánya, vagy alulműködése is a csontanyagcsere rendellenességével jár, de a hypothyreosisban a BMD magasabb, vagy normális. Ennek ellenére a betegeket fokozott törési kockázat jellemzi, a mechanizmus még nem teljesen tisztázott. A csontépülés és csontbontás is jelentősen lelassul, pajzsmirigy stimuláló hormon (TSH) – amelynek szérumszintje hypothyreosisban emelkedett – a csontforgalom negatív szabályozója. Ugyancsak több tanulmány igazolta azt is, hogy azoknak a posztmenopauzás betegeknek, akiknek-elsősorban autoimmun eredetű szubklinikus hypothyreosisuk volt, nagyobb volt csípőtörési rizikójuk, mint a normális pajzsmirigy funkciójú posztmenopauzás nőknek. Hypothyreosis mind a trabekularis (csontgerendák), mind a kortikalis (a csont külső héja)területen alacsony csontforgalomhoz vezet, csökkentve a csontbontó sejtek csontfelszívódást, és a csontépítő sejtek csontépítést elősegítő folyamatát, vagyis lelassítva a csontújraképződését. A csontátépülési ciklus a normálishoz képest elhúzódóbb lesz. Döntően az ásványosodási fázis,- a kalcium és egyéb nyomelem csontba épülése- nyúlik meg, s ennek köszönhetően romlik a csont minősége, mely fokozza csonttörési rizikót.
Hypothyreosisban tehát megnövekszik, hyperthyreoisban pedig csökken az ásványosodás, aminek káros következménye lesz a csont tömegére és erejére nézve, és mindkét pajzsmirigybetegségben nő a törési rizikó. A csont számára a csontminőség és a törési rizikó szempontjából egy viszonylag állandó pajzsmirigy hormon szint az ideális. Fiziológiás mennyiségű pajzsmirigy hormon szükséges a normális kalcium és csontanyagcsere fenntartásához.
Hashimoto-kór
A pajzsmirigy alulműködés oka túlnyomóan a Hashimoto kór, mely az egyik leggyakrabban előforduló autóimmun betegség, s mely számos országban a teljes lakosság 7-8%-át érinti. A pajzsmirigy alulműködéssel élők 90%-a antitesteket termel a pajzsmirigyszövetek ellen, melynek következtében az immunrendszer megtámadja és pusztítani kezdi a pajzsmirigyet, ami pedig a pajzsmirigyhormon mennyiségének csökkenéséhez vezet. Jól ismert tehát a pajzsmirigy hormonok és immunrendszer közötti kapcsolat, s az immunrendszer sejtjei által termelt anyagoknak jelentős szerepük lehet a pajzsmirigyhormonok csontanyagcserére kifejtett hatásának közvetítésében.
Bár nem minden Hashimoto-kórban szenvedő betegnek vannak pajzsmirigy-alulműködésre utaló tünetei, de kimutatták, hogy a pajzsmirigy elleni antitestek előjelei a kialakulófélben lévő pajzsmirigy-alulműködésnek. A betegség a legenyhébb, fel nem ismert pajzsmirigy alulműködéstől a legsúlyosabb formáig terjedhet, súlyossága tehát nagyon változó, s a tünetek lassan, fokozatosan fejlődnek ki. Ezek legtöbbször: ingerlékenység, hajhullás, hízás vagy fogyás, alvászavar, fáradékonyság, rossz közérzet, pulzuszavar, izzadékonyság stb.
Mit tehetünk csontjaink védelmében?
Az elváltozások korai észlelése komoly problémák elkerülése szempontjából különösen fontos, s egyszerű laborvizsgálatokkal nagy biztonsággal meg lehet állapítani, hogy a pajzsmirigy alul- vagy túlműködéséről van-e szó, s a beteget a megfelelő belgyógyászati-endokrinológiai szakellátásra kell irányítani, hisz a 2-3 szoros fokozott törési kockázat a kezelés beállítása után is évekig fennmaradhat. Ezért javasoljuk a tünetmentes egyéneknél is a pajzsmirigy funkció szorosabb ellenőrzését, illetve szűrővizsgálatát a veszélyeztetett korcsoportban, oszteporotikus töréseknél, valamint az elhúzódó törésgyógyulásnál.
