Bevezetés a gerinc állapotfelmérésébe

Ezen az oldalon röviden ismertetjük a gerincbetegségek komplex diagnosztikájában döntő szerepet játszó és funkcionális diagnosztikára épülő állapot felmérési módszereket.

Ezeket a módszereket alkalmazzuk az Országos Gerincgyógyászati Központban, elsősorban a degeneratív és mechanikai eredetű gerincbetegségek kivizsgálására és monitorozására.

A változatos és modern orvostechnikai eszközökkel végzett diagnosztikus procedurák elsősorban a szervek- szervezet pillanatnyi állapotáról tájékoztatnak. Saját klinikai gyakorlatunkban az intézet megalakulásakor vezettük be a gerinc funkcionális kapacitásának megítélésére szolgáló állapotértékelő mérőrendszereket, melyeket azóta is folyamatosan alakítunk tökéletesítünk. Az állapotfelmérésünk célja, hogy megbízható információt nyújtson a gerinc funkcionális állapotáról, a különböző testhelyzetekben végzett mozgásminták terjedelméről, az erre adott fájdalomválaszról,- melyek testtérképen kerülnek megjelenítésre- a gerincbetegségek tünettanához szervesen kapcsolódó felső és alsó végtagi izomerőkről, valamint a gerinc stabilitásáért felelős felületes (globális) és lokális (mélyen fekvő kis szegmentális) izmok erejéről és állóképességéről.

A fenti paraméterek standard tesztlapon kerülnek rögzítésre – gyógytornászok által – a mérés különböző időpontjaiban, mind a konzervatív (nem műtétes), mind a műtéten átesett pácienseknél, rutinszerűen vagy előre tervezett programozott időpontokban, amiről az alábbiakban írtunk bővebben.

A dokumentált mérések kiegészülnek az életminőségi tesztkérdésekkel, melyekkel regisztráljuk a gerincbetegségekből eredő régió- és általános egészség specifikus károsodást, aktivitásváltozást.

Miért van szükség a gerincgyógyászati állapotfelmérésre?

• A teszteredmények mind a korábban műtéten átesett, mind a konzervatív terápiában részesülő páciensek számára tervezhető egyéni gondozási program alapjául szolgálhat.
• A műtét, és nem műtét közötti határesetekben segít a döntéshozatalban.
• Monitorozható, követhető a páciens gerincstátusza.
• Mérhető a terápiás effektus akár sebészeti akár konzervatív terápia esetén.
• Fontos pillére a statikus képet adó (CT, MR) gerincgyógyászati diagnosztikának.
• A tudományos célú gondozás alapja.
• Értékelhető információt nyújt a gerinc terhelhetőségéről a különböző munkafolyamatokban és a munkába állást illetően.

A funkcionális állapotfelmérés elemei:

• A fájdalomintenzitás mérése az erre a célra kifejlesztett standard skálán.
• Testtérképen a fájdalom, görcskészség, zsibbadás, érzészavar megjelölése.
• Tartáshibák (görbületek) rögzítése.
• Az aktív mozgások véghelyzetig történő vizsgálata a különböző mozgássíkokban a fájdalom megjelölésével.
• A fájdalmat provokáló és csökkentő mozgás irányok felderítése.
• A gerinc működése és védelme szempontjából kulcsfontosságú felületes és mély stabilizáló izmok erejének, és állóképességének, és ezáltal a gerinc funkcionális kapacitásának mérése.
• Az alsó és felső végtagi izomcsoportok erejének vizsgálata a nemzetközi standard szerint.

A fenti állapotfelmérés természetesen nem vonatkozik a gyulladásos, daganatos és akut sürgősségi, valamint az oszteoporotikus idős korosztályú páciensekre. A gerinc deformitás szintén más specifikus mérési metodikát igényel.

A fizikális–manuális állapotértékelés a tudományos célú vizsgálatokban kiegészül egyéb eszközös mérésekkel is.

Spinal Mouse (elektromágneses mérőműszer)

• Objektíven méri számadatokkal a mozgásterjedelmet a gerinc mozgási szegmentumában és az instabilitás mértékét.
• Globálisan méri az oldalirányú síkban a kyphotikus és lordotikus eltéréseket.
• Segít a műtéttípus pontosabb tervezésében.
• Fontos szerepe van az után követésben.
• A Matthias-teszttel kiegészítve mérhető adatot nyújt az izomerőről és állóképességről.

SpineLiner (piezoelektromos szenzorral működő orvostechnikai eszköz)

A terápiás hatáson túl analizáló funkciója is van:

• A gerinc mozgási szegmentumának mobilitásáról, az instabilitásról és az ízületi blokkról.
• Az izom spazmusról és egyéb gerinc körüli lágyszöveti kondíciókról.

Ha gerincgyógyászati állapotfelmérésről beszélünk, a funkcionális állapotfelmérés mellett a komplex diagnosztikában és a gerincbetegségekhez társuló fájdalom átfogó értékelésben legalább ilyen fontos szerepe van pszichológiai állapotfelmérésnek.

A krónikus fájdalommal járó gerincbetegségek közismerten pszichoszomatikus eredetűek (pszicho, mint lelki, és szoma, mint testi). Számos közleményben olvashatjuk, hogy milyen százalékban jósolja meg előre a betegség krónikussá válását, vagy a műtét sikertelenségét az egyes pszichológiai rizikófaktorok (a gerincbetegségek rizikófaktorai kapcsán említettük) jelenléte. Ezért az intézetünkben működő pszichológiai munkacsoport nagy hangsúlyt fordít ennek szűrésére, a különböző erre a célra kifejlesztett speciális kérdőívrendszerrel.

Széleskörű,- sokszor a terápiás döntésünket is befolyásoló- hasznos adatot kapunk így a gerincbetegségek kialakulását és annak dinamikáját jelentősen befolyásoló:

• Betegségmagatartásról.
• Személyiségzavarokról.
• A depresszió és szorongás mértékéről.
• A betegségteher elviseléséről.
• A betegséggel való különböző megküzdési módokról.
• Az oki tényezőként szereplő konfliktusszituációkról.
• A függőségbetegségről stb.

A legtökéletesebb állapot felmérési eredmények is azonban akkor nyújtanak értékes és megbízható információt, ha a szakterület képviselői integrálják eredményeiket a gerincgyógyászat átfogó komplex diagnosztikájában.