A gyors növekedés, a görnyedt testtartással ülés, a hátizmok gyengesége és az iskolatáska cipelésével járó fokozott terhelés miatt iskolás korban megnő a gerincferdülés kockázata. Mit tehetünk ennek elkerüléséért?
A gerincferdülés (scoliosis) a csigolyák alkotta gerinc oldalirányú görbülete, komplex deformitás. Leggyakrabban az ún. idiopátiás (ismeretlen eredetű) gerincferdülés fordul elő, amelynek kiváltó nem teljesen tisztázott, több dolog merül fel, köztük leginkább genetikai (több gén, több faktorhoz kötött) okot feltételeznek. Többnyire a gyors növekedési szakaszokban, főként a 10-13 éves korosztályban jellemző, és a lányoknál ötször gyakoribb, mint a fiúknál. Ritkább a veleszületett, illetve a valamilyen más betegséghez, elváltozáshoz (pl. izomdisztrófiához, Marfan-szindrómához vagy egyéb, az izmokat vagy a csontrendszert érintő betegséghez kapcsolódó gerincferdülés. Az elváltozás kialakulása kapcsolatba hozható életmódi körülményekkel is, a mozgásszegény életmóddal, az izomzat gyengeségével, a gerincet érő nagyobb megterheléssel, a hanyag testtartással. Az időnkénti ortopéd szakorvosi ellenőrzés mellett a szülőknek is fontos felfigyelni az esetleges korai jelekre, hogy mielőbb kezeléshez juthasson az érintett gyerek. A gerincferdülés kezelése függ annak típusától, mértékétől, a gyerek életkorától, növekedési fázisától és sok egyéb körülménytől is. Gyógytornát, speciális, egyéni fizioterápiát alkalmaznak, szükség esetén pedig fűző, korzett használatára is sor kerül. Súlyos esetben gerincferdülés műtét is szükségessé válhat.
Ezek lehetnek a gerincferdülés tünetei
A kialakult gerincferdülés jele nemcsak a testtartás megváltozása lehet, ritkán fájdalom és csökkent teljesítőképesség is társulhat hozzá. Nem kell azonban ezt megvárni, mert a kialakulóban lévő gerincferdülésnek is mutatkoznak jelei, amelyeket a szülők is észlelhetnek, érdemes hát iskolakezdés előtt – akár egy strandolás alkalmával – megnézni a meztelen felsőtestű gyerek testtartását, gerincének állapotát. Figyelmeztető jel lehet a látható gerincgörbületen kívül, ha álló helyzetben a vállak, a lapockák vagy a csípők nem egy magasságban állnak, ha a törzs és a kar háromszöge nagyobb az egyik oldalon, vagy ha szokatlan, valamelyik irányba dőlő testtartásban áll a gyerek, és fel kell figyelni az esetleges hátfájdalomra vagy nehéz légvételre is. Bár évente ellenőrzik a gyerekek fejlődését a háziorvosnál, iskolaorvosnál, védőnőnél, aki aztán megkéri a szakorvosi vizsgálatot, de egy ilyen egyszerű otthoni „vizsgálatnál” (ami természetesen nem helyettesíti az orvosi ellenőrzést), ha mégis valami gyanúsat észlel a szülő, annak mielőbbi elvégzését indokolttá teheti, hiszen minél előbb kezdik meg a kezelést, annál eredményesebb lesz.
Mit tehetünk az iskolások gerincének védelmében?
Iskoláskorban megszaporodik a gerincferdüléses esetek száma, és az évek számával egyre nő. Ennek oka nemcsak az, hogy ebben az életkorban következik be a pubertás gyors növekedési szakasza, ami az izomzat relatív gyengülésével is jár, hanem az is, hogy az iskolások életmódja, a sok ülés, a görnyedt testtartás, az iskolatáska cipelése miatti fokozott terhelés, a kevés mozgással súlyosbítva egyáltalán nem gerincbarát. A szülők azonban sokat tehetnek azért, hogy a gyerekek gerince ne károsodjon. Sok múlik az iskolatáskán és a cipőn. Szakemberek ajánlása szerint az iskolatáska súlyának nem szabad meghaladnia a gyermek testsúlyának a 10-15 százalékát. Kézi és oldaltáska helyett inkább hátitáskát válasszanak, széles, a súlyt elosztó pántokkal, egyenletes súlyelosztással. Legjobb, ha a kisiskolásnak nem kell mindennap cipekednie, hanem az iskolában maradhat a holmija, már csak azért is, hogy otthon már ne kelljen nekiülnie a tanulásnak, mivel a napi 6-8 (!) órai ülés önmagában is túl sok. Helyette gondoskodni kellene arról, hogy minél több mozgásban legyen része, lehetőleg kötetlenül, szabad levegőn. Az általános mozgásformák közül – természetesen a célzott, egyénre szabott gerinctornán kívül – különösen az úszás és a fitt-ball labdán végzett torna kedvez a gerinc fejlődésének. Nem mindegy az sem, milyen cipőt használ a gyerek, hiszen a nem megfelelő, a lábat nem tartó, túl alacsony (esetleg túl magas) sarkú cipő nemcsak a lábon, következményesen a gerincen is okozhat deformitást. Nehéz befolyásolni az ülés módját, de meg kell próbálni arra szoktatni, ösztönözni a gyereket, hogy mindkét talpát a padlóra téve üljön, ne tegye keresztbe a lábait, így a testsúlya egyenletesen terheli a gerincét.
A cikk a Budai Egészségközpont ortopéd és gerincgyógyász szakorvosainak közreműködésével készült.
