A csontjainkra hajlamosak vagyunk csak vázrendszerként tekinteni, pedig szervezetünk összetett működésének egy izgalmas szeletét alkotják.
Az emberi test vázát, a mozgási szervrendszer passzív részét kétszáznál is több csont alkotja. A testünk súlyának mintegy tizedét teszi ki a csontrendszer. Alakjuk szerint csöves, (pl. combcsont, felkarcsont), lapos (pl. koponya, medence) és speciális alakú (pl. csigolya, térdkalács, kéz- és lábtő) csontokat különböztetünk meg. A végtagok csontjai jellemzően csövesek, a mell- és a koponyacsont lapos, a csigolyák pedig speciális alakúak.
A csontok felépítése
A csontok külső felszínét az erekkel és idegekkel gazdagon ellátott csonthártya borítja, a csontok belső üregét a csontbelhártya veszi körül. A csonthártyák és az érhálózatuk teszi lehetővé a csontok anyagcseréjét, sérülések utáni regenerálódást.
A csontok csonthártyája alatt található a kemény, tömör csontkéreg, bizonyos csontok belsejében pedig szivacsos, lemezes csontállomány van, amelynek üregeit a vér alakos elemeinek képzéséért felelős vörös csontvelő tölti ki. A csöves csontok középső részében velőüreg van, amely sárga zsír csontvelőt tartalmaz.
A csontokat alkotó anyagok
A csontok szervetlen és szerves anyagokból épülnek fel, emellett a csontszövet jelentős mennyiségű vizet is tartalmaz. A szervetlen ásványi sók (hydroxi-apatit, kalcium-foszfát, kalcium- és magnézium-karbonát) biztosítják a csontok szilárdságát és keménységét. Az emberi szervezet kalcium készletének 80 százalékát a csontok tartalmazzák, ez egyben a csontok legfontosabb építőanyaga. A csont szerves anyagai (osteokollagén, osteocalcin-glikoprotein, sialoprotein), melyek számos más építőanyaggal együtt felelősek a rugalmasságért. A csontszövet sejtjei (osteocytak) között vannak a csont felépüléséért, regenerálódásáért felelős sejtek (osteoblastok), és a csont lebontó sejtek (az osteoclastok).
A csontok élete
A csontok a magzati élet során a magzati mesenchymális (középlemezi) mezőből a porcos előtelepből fejlődnek ki. A felnőtt kor eléréséig a csontok növekedése során a növekedésért felelős porcszövet a csontvégek közelében (epifízisek) és az epifízis-diafízis átmenetben helyezkedik el. A csont hossz növekedése a diafízistől (a csöves csontok középső része) tart az epifízis irányába, a növekedési zóna, illetve a csontvégek felé. A csont táplálását több rendszer végzi ebből kétharmadért a csonthártya felelős, ez teszi lehetővé a csonttömeg növekedését, regenerálódását. Az osteoblastok (csontépítő sejtek) által termelt szerves csontszövet elmeszesedik, csontgerendácskák képződnek, a kollagén rostok mentén hydroxiapatit kristályok rakódnak le. A csontokban az egész élet során folyamatos a csontépülés és a csontok lebontása is, (ez utóbbit az osteoclast sejtek végzik), mely folyamat normál esetben egyensúlyban van. A csontok a maximális össztömegüket kb. a 25-30 éves életkorra érik el, onnan kezdve a csont lebontás túlsúlyba kerülhet, az életkor előrehaladtával csontritkulás is kialakulhat. A csontanyagcserében a mellékpajzsmirigy parathormonja, a pajzsmirigy kalcitonin nevű hormonja, az aktív D3-vitamin és más hormonok (ösztrogének, glikokortikoidok, szexuálszteroidok, növekedési hormon, pajzsmirigy hormon) is szerepet játszanak. A folyamatot az életmód, mozgás, étrend, felszívódási zavarok, káros szokások is befolyásolják.
A csontok funkciói
Csontjaink sokféle feladatnak tesznek eleget. A test vázát adják, meghatározzák az alakját, méretét, valamint a mozgató rendszer passzív elemei, az ínakkal, szalagokkal, ízületekkel együtt, míg az aktivitást az izomzat működése biztosítja. A legsérülékenyebb szerveinket (pl.: tüdő, szív, agy, központi idegrendszer, a kismedencében található szervek) csontok védik a külső behatásoktól. A csontok szivacsos állományában lévő vörös csontvelő révén a vér alakos elemeinek (pl.: fehérvérsejtek, vörösvértestek, vérlemezkék) jelentős része is a csontokban képződik. A csontokban jelentős mennyiségű ásványi anyag található (a kalcium és foszfor), melyek a csontépítés mellett fontos szerepet játszanak az emberi szervezet energia és anyagcsere háztartásában valamennyi élő sejt esetében.
A cikk a Budai Egészségközpont reumatológus szakorvosának közreműködésével készült el.
