Az ultrahang nem jár sugárterheléssel, ezért tetszőleges számban ismételhető a belső szervek vizsgálatára, és használható várandós kismamák esetében is.
Különböző képalkotó diagnosztikai eszközöket bemutató négyrészes cikksorozatunk utolsó írását olvashatják az alábbiakban. Korábban a röntgenfelvételekről, a CT-ről és az MRI-ről írtunk.
Az ultrahang felhasználása a II. világháború idején kezdődött, amikor a módszer elődjét víz alatti tárgyak, az ellenséges tengeralattjárók helyzetének megállapítására használták. Pár évvel később a skót Ian Donald jött rá, hogy a tenger mélyére merült tengeralattjárók azonosításának módszere átdolgozva segíthet az emberi szervezet belső vizsgálatában is. A katonai radarokhoz oszcilloszkópos képernyőt csatlakoztattak, majd egyre finomodott a képmegjelenítés és a vizsgálófejek technikája, egyre kisebb méretű készülékeket dolgoztak ki, megjelent a hordozható változat is. Szinte valamennyi szerv vizsgálható ultrahanggal, kivéve a csontokkal borított vagy levegő tartalmú szerveket. Népszerűbb alkalmazása a várandós kismamák vizsgálata, mivel ezt a képalkotó eljárást a sugárterhelés, egészségi ártalom veszélye nélkül igénybe lehet venni a magzat vizsgálatára is.
Egy kis ultrahang-fizika
Egyes kristályok elektromosan töltve nagyobb rezgésszámú, megahertz nagyságrendű magas frekvenciájú, széles sávú, az emberi fül számára nem hallható hanghullámokat bocsátanak ki, amelyek nagy sebességgel terjednek a vízben és az útjukba kerülő szövetekben különböző mértékben nyelődnek el, csontos felületről visszaverődnek. A vizsgáló fej egy adó-vevőként működik és az el nem nyelt ultrahanghullámokból készül a különböző szövetekről, szervekről értékelhető kép. Nagy előnye, hogy a szerveket mozgásban is lehet real time módon vizsgálni, ill. az egyes szervek, szövetek keringése, érellátása is tanulmányozható.
Az ultrahang alkalmazása
Az ultrahang alkalmazása nem igényel különösebb előkészületet. A vizsgálandó területet egy zselés anyaggal kenik be, mely lehetővé teszi, hogy az ultrahang áthatoljon a bőrön.
Ultrahangvizsgálatnak több előnye is van: könnyen elérhető, fájdalom mentes, beteg számára nem megterhelő. Egyidejű vizsgálatokra, mozgó struktúrák felmérésére is alkalmas, ártalmatlan, ionizált sugárzástól mentes és a többinél olcsóbb módszer. Az egyidejűség alkalmassá teszi arra, hogy bizonyos beavatkozások (például szöveti mintavétel, folyadék lecsapolás, stb.) során ezzel kövessék a műveletet. A terhes kismamák esetében, a magzatok fejlettségének vizsgálatára 1957-ben használta először kidolgozója, Ian Donald. Később egyre több más szerv, például a szív, a gyomor, a hasi és medencei szervek, mint a hólyag, a vese, a lép, a máj, a hasnyálmirigy, a prosztata és a herék vizsgálatára is kezdték használni. Az ultrahang kevésbé alkalmas az üreges szervek, például a bélrendszer vizsgálatára. Az idők során mind kisebb testrészeket tudnak eredményesen megjeleníteni ultrahangos vizsgálattal, például a Doppler-vizsgálat már egy véna vagy artéria belső üregéről, a véráramlásról is képes információkat adni.
A cikk a Budai Egészségközpont radiológusának közreműködésével készült el.
