Hogyan ismerjük fel az időskori depressziót?

Az időskorúak arányának növekedésével egyre hangsúlyosabb figyelmet kapnak az egészségügyben az időskori betegségek.

A pszichiátriai kórképek közül a demencia után a depresszió érinti leginkább a 60 év felettiek korcsoportját. Ez a becslések szerint eme korcsoport 15%-át is jelentheti. Egy magyarországi reprezentatív kérdőíves felmérés alapján az idősek 41%-ánál fedezhetőek fel enyhe-középsúlyos mértékű depresszív tünetek, 23%-uknál pedig a tünetek már klinikailag jelentős mértékűek, vagyis a depresszió megléte valószínűsíthető. Mégis, a hangulatzavarok a leggyakrabban diagnosztizálatlanul, ezáltal ellátatlanul maradó időskori betegségek közé tartoznak. A tünetek mielőbbi felismerése kiemelten fontos, hiszen idővel egyre károsabb hatást gyakorolhat az idős ember életminőségére, testi-lelki jólétére.

Az életidő múlása

Az időskori hangulatzavarok kialakulásához a genetikai hajlamon, és a neurobiológiai jellemzőkön túl, az életút folyamán bekövetkező változások is hozzájárulhatnak. Az idő előrehaladtával az idősödő embereknek egyre több, az élet megannyi területét érintő veszteségélménnyel kell szembesülniük. Ez a veszteségtúlsúly megjelenik egyrészt a testi egészség szintjén, hiszen a megjelenő betegségek, és különféle szomatikus panaszok jelentős betegségterhet eredményeznek, ami leggyakrabban fájdalmakban, vagy fokozódó mozgáskorlátozottságban jelenik meg. A munkaképesség csökkenése, és a nyugdíjkorhatár időszaka is veszteségélményekkel járhat.

Kétségbeesés helyett elégedettség

A nyugdíjas kor elérése alapvetően sokak által vágyott időszak, hiszen a sok évtizednyi munka gyümölcseként végre elérkezhet a kiérdemelt pihenés, a szeretteikkel való még több foglalkozás, a szabadidő gazdag eltöltésének ideje. Azonban a nyugdíjazás sokaknak anyagi veszteséget, ezáltal az egzisztenciális biztonság megrendülését hozhatja. A sokéves és jól megszokott napi rutin és aktivitás egyszer csak eltűnik az ember életéből; mi több, az aktív korszak lezárultával óhatatlanul megjelenhet az emberben a feleslegesség érzése.

A legnagyobb veszteségek azonban kapcsolataik terén érik az idős embereket, hiszen egyre gyakrabban szembesülniük kell a gyász élményével: megélik kortárs barátok és családtagok, netán a házastársuk elvesztését, és ez ezzel járó elmagányosodás élményét.  Az élet múlásával való szembesülés, és az ezzel járó fájdalmas veszteségek jelentős érzelmi terhet jelentenek az idősödő emberek számára.

Erik Erikson pszichoszociális fejlődéselmélete szerint minden főbb életszakasznak van egy megoldandó konfliktusa, amivel minden embernek meg kell küzdenie, és ennek kimenetele meghatározza a lelki egészségünket. Aki az időskorba lépve úgy tud visszatekinteni az életére, hogy az megelégedettséggel tölti el, az érzi, hogy élete beteljesült, és valami hasznosat alkotott; úgy képessé válik elfogadni az idő múlását, és az öregség az identitásának részé tud alakulni. Azonban ha az élmény központjában az életúttal való elégedetlenség áll, és az idő múlása inkább kétségbeesést, elemi szintű szorongást kelt, az könnyen szolgálhat az időskori depresszió táptalajául.

Az időskori depresszió 5 jellemző tünete

Az időskori depressziót leginkább nem típusos, és nem könnyen felismerhető tünetek jellemzik. A felismerési nehézséghez az időskorra jellemző társadalmi sztereotípiák is hozzájárulnak. Ugyanis nemcsak maga a beteg, és a családtagjaik, hanem gyakran a szakemberek is hajlamosak azt gondolni, hogy a megnyilvánuló negativisztikus gondolkodás és melankolikus hangulat „csupán” az öregkorral járó természetes következmény, hiszen számos oka lehet egy idős embernek a szomorkodásra. És ha már ilyen hangulat jellemzi őket, azzal valószínűleg nem érdemes foglalkozni, hiszen „az idős ember már nem változik”. A diagnosztikai bonyodalmat fokozza, hogy az időskorra jellemző depresszió gyakran testi vagy vegetatív tünetek formájában nyilvánul meg, így nem mindig könnyű megállapítani, hogy szervi elváltozásról, már meglévő társbetegségek tünetéről, vagy pszichés problémáról van-e szó. Az időskori depresszió öt jellemző tünete:

1. Az időskori depresszió tüneti képét jellemzi, hogy gyakran testi/vegetatív tünetekkel fordulnak háziorvoshoz, mint különböző testtáji fájdalmak, fizikai gyengeség érzés, szédülés, alvászavar, vagy étvágytalanság. A szomatizációra való hajlam, a testi tünetekre való fókusz hangulatzavarra utalhat, amennyiben orvosi vizsgálatok során nem igazolódik a tüneteket igazoló szervi probléma.
2. A gondolkodásmódban észrevehető a személyes állapothoz, és jövőhöz való negatív viszonyulás, reménytelenségérzés és örömkészség csökkenése, illetve olyan dolgok iránti érdeklődés elvesztése, amely korában örömet okozott a betegnek.
3. Érzelmi téren sivárság, és melankolikus hangulat mutatkozik. Fontos, hogy idős embereknél gyakran nem olyan hangsúlyosak a depressziót jellemző érzelmi tünetek, mint fiatalabb korban.
4. Viselkedésben akár fokozott nyugtalanság, türelmetlenség, irritált viselkedés tünetei is jelentkezhetnek.
5. Jellemző lehet továbbá, hogy a depresszióval élő személy emlékezetzavarra, koncentrációs és figyelmi problémákra, vagyis úgynevezett pszeudodemens tünetekre panaszkodik. Fontos tudni, hogy az időskori depresszió bizonyos tünetei (motiválatlanság, apátia, kognitív tünetek) hasonlíthatnak a kezdődő demencia tüneteire is, ezért fontos, hogy neurológiai vizsgálattal kizárjuk a demencia lehetőségét.

A fel nem ismert depresszió következményei

A testi tünetekre való fókuszálás révén könnyen előfordul, hogy az idős ember kezelése elsősorban szomatikus irányba indul el, kitéve a félrediagnosztizálás, a nem célzott kezelés, és a felesleges gyógyszerszedések veszélyeinek. Így a kezelés nem megfelelő hatékonysága, a sikertelenségélmény a beteg bizalmának elvesztését, és az egészségügyi szakemberekkel való együttműködési nehézségeket is eredményezheti. Kiemelendő, hogy a kezeletlenül maradó depresszió komoly negatív hatással lehet a már meglévő testi betegségekre is, így a társbetegségek súlyosbodásával megindulhat egy ördögi kör, amely még inkább mélyíti a hangulatzavart, növelve akár az öngyilkossági cselekedet rizikóját is. Statisztikák szerint a serdülőkorúak után az időskorúak jelentik a legrizikósabb korcsoportot a befejezett öngyilkosság tekintetében, amely mögött nagyrészt a fel nem ismert depresszió áll. A korai felismerés és a minél előbbi kezelés szükségességét nem lehet eléggé hangsúlyozni, hiszen az akár életmentő is lehet.

Az időskori depresszió kezelési lehetőségei és szempontjai

Az időskori depresszió gyógyszeres terápiával kezelhető, antidepresszáns hatású gyógykészítmények enyhíteni képesek a depresszív, apátiás hangulatot, pozitívan hatnak a depresszió okozta szomatikus és vegetatív tünetekre, illetve kedvező változást eredményezhetnek a kognitív jellegű panaszokban (emlékezet, figyelem, stb.) is. Mint a legtöbb pszichés zavarnál, a depresszió esetében is a leghatékonyabb, ha a gyógyszeres kezelés mellett pszichológiai ellátásban is részesül a beteg. Az idős emberekre fokozottan érvényes, hogy gyakran szégyellik, ha kiderül, hogy panaszaik mögött döntően pszichés okok állnak, így ódzkodnak a pszichoterápiától. Kiemelten fontos a tájékoztatás, a depresszióval kapcsolatos ismeretek átadása, hogy megértsék, milyen kezelések szükségesek az egészségük és jobb közérzetük visszanyeréséhez. A pszichológus támogató és empatizáló személyként teret ad a beteg számára, hogy a depresszív állapotot kiváltó és befolyásoló nehézségek, érzelmi terhek, majd a megoldási lehetőségek felszínre kerülhessenek. A családtagok bevonásával pedig olyan új közös tervek megfogalmazása szükséges, amelyeknek célja, hogy az idős családtag aktivitást, ezáltal hasznosságélményt nyerhessen vissza a mindennapjaiba és családi-társas életébe, legyen szó akár fizikai, akár szellemi aktivitásról. Hiszen a segítő személyes kapcsolatok meglétén túl az egyik legfontosabb gyógyír az idős emberek számára a hasznosságtudat megőrzése.

Felhasznált szakirodalom és forrásanyag:

Gonda X., Molnár E., Torzsa P., Rihmer Z. (2009) Az időskori depresszió differenciáldiagnosztikája. Háziorvosi Továbbképző Szemle, 14, 53-60.

Osváth P. (2013) Az időskori depresszió és agitáció korszerű kezelése. Neuropsychopharmacologica Hungarica 15 (3),147-155.

Rihmer Z. (2002) Affektív zavarok. In: Kortünet vagy Kórtünet? (Ed. Tariska P.) Budapest, Medicina, 327–342.

Tariska P. (2003) Gerontopszichiátria. In: A pszichiátria magyar kézikönyve. (Ed. Füredi J, Németh A, Tariska P.) Budapest, Medicina, 833–842.

http://www.depressziostop.hu/idoskori_depresszio.htm