Az elmúlt két évtizedben számos iskolában és óvodában jelent meg a néptánc tanítás. Egyre több pedagógus érdeklődését kelti fel ez a sajátosan komplex művészetpedagógiai tevékenység, amely nemzeti mozgáskultúránk művészi élményén keresztül elősegíti a testi-lelki egészséget: közösséget teremt, fejleszti a ritmikai és zenei képességeket, a térérzékelést, a testtartást, az állóképességet és a mozgáskoordinációt.
Az új kerettanterv lehetőséget ad arra, hogy a heti öt mozgásos órából egy vagy kettő (nép)tánc foglalkozás legyen. Az óvodák és általános iskolák mindennapi nevelői gyakorlatában pedig akkor is helye lehet a néptáncnak – foglalkozások részeként, az ének-zene vagy a testnevelés órák kiegészítő anyagaként -, ha tantárgyként egyébként nem oktatják.
Az OFI megtisztelő felkérésére én készítettem el a Kerettanterv Tánc és mozgás című fejezetét, amelynek bevezető részéből kiemelném az alábbi gondolatokat annak részletesebb megvilágítására, hogy miért érdemes gyermekeinknek a (nép)tánccal ismerkedni.
„A tánc a mozgást a művészetek oldaláról ismerteti meg a tanulóval, értékesen kiegészítve a testnevelés órákon történő mozgásfejlesztést.
A tánc és a zene elválaszthatatlan kapcsolatából adódóan a tánc tanítása különleges zenei élményt is nyújt: a tanuló a mozgás által egész testében érzékeli a kísérő zenét, a zene aktív befogadójává válik. A néptánc tanítás során a tanuló számos olyan népdalt ismer meg, amely kiegészíti az ének-zene órán tanult dalok tárát, mozgással összhangban énekel, a hangszeres dallamokat is közelebb érzi magához a táncolás által, a népzenét így eredeti funkciójában éli át. Az ének-zene órán is alkalom nyílik arra, hogy az éneklést vagy zenehallgatást mozgással kapcsolják össze megfelelő képesítésű pedagógus vezetésével.
A néptánc tanítása hatékonyan járul hozzá a magyarságtudat erősítéséhez, ugyanakkor közvetlen tapasztalat és élmény által teszi fogékonnyá a tanulót a szomszéd – esetleg távolabbi – népek hagyományai, kultúrája iránt. Néptánc- és népzene hagyományunk egy évezred európai műveltségének lenyomatát őrzi, ezért megismerése nemcsak a Kárpát-medencében élő más népek kultúrája iránt teszi fogékonnyá a tanulót, hanem európai művelődéstörténeti összefüggések megértéséhez is hozzá segíti. A nemzetiségi iskolákban a néptánc tanítás az identitás őrzésének egyik alapvető eszköze lehet.
A tánc tanítása fejleszti a ritmusérzéket, a térérzékelést, a testtartást és a mozgáskoordinációt, amely a mindennapi élet számos területén fontos a tanuló számára. Hozzájárul az egészség megőrzéséhez, fejleszti a társas kapcsolatok iránti érzéket: együttműködésre, alkalmazkodásra, a másik nem, a másik személy, a másik csoport elfogadására és megbecsülésére ösztönöz.
Az iskolai tánctanulás bekapcsolódási lehetőséget biztosít a tanuló számára a táncos kulturális életbe: a tánc- és mozgásművészet értő befogadójává, a táncos szórakozás (táncházak, táncos szórakozóhelyek) aktív részesévé formálja.”
Timár Mihály
A cikk szerzője néptáncpedagógus, a Csillagszemű Táncegyüttes próbavezetője.
Az írás az Országos Gerincgyógyászati Központ, a Budai Egészségközpont szakkórházának támogatásával jött létre