A derékfájás, a magas vérnyomás, a depresszió, a daganatos betegségek – korunk megannyi betegségeinek alapja lehet az, hogy elveszik az élet értelme. De hogyan is lehet segíteni a céltalan életen?
Viktor Emil Frankl (1905-1997) orvos, filozófus, a harmadik bécsi pszichoterápiás irányzat, a logoterápia és egzisztenciaanalízis megalapítója. „Egyedül az embernek, mint olyannak jutott a feladat, hogy egzisztenciáját kérdésesnek élje meg.” Viktor Emil Frankl fő kérdése pszichoterápiájában, a logoterápiában az, hogyan lehet segíteni a céltalan életen? Miközben az értelemre törekvésben látja a legalapvetőbb emberi késztető erőt.
Frankl szerint az a legfontosabb, hogy az ember értékként élje meg az életet. Szerinte háromféleképpen lehet ezt:
- mit ad valaki az életnek,
- mit kap az élettől, és
- hogyan fogadja el az elkerülhetetlent.
Az utóbbi esetre álljon itt egy idézet Frankltól:
„Idős orvos keresett fel rendelőmben azzal a panasszal, hogy nem tud belenyugodni szeretett felesége halálába, és sokat szenved e miatt, bűntudatot érez. Megkérdeztem: mi történt volna, ha nem a felesége, hanem ő hal meg előbb? Rettentően szenvedett volna a veszteség miatt – volt a válasz. Látja, ön túlélte feleségét, és így megóvta őt ettől a szenvedéstől. A jó öreg csodálatos módon megnyugodott, mert így már értelmét látta szenvedésének.”
Victor Emil Frankl munkásságát végig követve megállapíthatjuk, hogy az értelmetlenség érzése az egyes embernél neurózishoz, egzisztenciális vákuumhoz vezet. Ez a forrása az egész kultúránkat veszélyeztető tömegneurózisnak is. E fenyegetettség kivédésében a legnagyobb felelősség az orvosokat, pszichológusokat, pszichiátereket és más lelki gondozással foglalkozó szakembereket terheli, nem beszélve a filozófusokról, lelkészekről, tanárokról, akiknek szerepe oly meghatározó az ember, de legfőképpen az ifjúság világszemléletének kialakításában.
Viktor Frankl „jó időben érkezett”, azaz az emberi élet egy kiüresedett korszakában. Frankl tanítása célba talál és gyógyít – akkor, ha komolyan vesszük és alkalmazzuk életünkben. Nem véletlen, hogy a Man’ s Search for Meaning (Az értelmet kereső ember) című műve – mely csak Amerikában többmilliós példányszámban jelent meg – hosszú éveken át vezette a különböző könyvsikerlistákat.
Frankl 1997-ben, kilencvenkét esztendősen hunyt el Bécsben. Hosszú életének szinte az utolsó napjáig tanított. Utolsó előadását kilencvenegy évesen tartotta meg. Hallgatói szerint megnyilvánulásaira az elmondottak mély nyomot hagyó hatásán kívül szuggesztív, magával ragadó előadásmódja volt jellemző.
A Neki feltett „kérdésre” Viktor Frankl megadta a maga válaszát: „… soha nem az a lényeges, hogy mi mit várunk el az élettől, ennél sokkal fontosabb: mit vár el tőlünk az élet!”
Az idézetek forrásai
Viktor E. Frankl, Az értelemre irányuló kérdéssel szemben, Jel Kiadó, 2005.
Vö. Benkő Antal SJ – Szentmártoni Mihály SJ Testvéreink szolgálatában, A pásztorálpszichológiáról mindenkinek, Új Ember Kiadó, 2005., 71-72. oldal.