„A zene lelket önt az univerzumba, szárnyakat ad az elmének, röpteti a képzeletet, és életet lehel mindenbe.” (Platón)A zene szinte egyidős az emberiséggel, lélekre gyakorolt jótékony hatásával a fenti idézet tanulsága szerint pedig már az ókori görögök is tisztában voltak. Jelen cikkünkben az elmúlt évtized tudományos eredményeinek felhasználásával támasztom alá a nagy görög filozófus gondolatának érvényességét kórházi körülmények között, műtétre váró és azon átesett páciensek esetében.
Mint előző cikkünkben említettük, a pszichoneuroimmunológia vizsgáló eljárásainak fejlődésével test és lélek egymáshoz kapcsolódása, valamint a közöttük lejátszódó párbeszéd szinte napról-napra válik egyre jobban megismerhetővé. Az egyik ilyen folyamat, melyre a kórházi ellátások kapcsán különösen nagy hangsúly helyeződik, a műtéti stresszválasz és a műtét utáni fájdalomhoz való viszonyulás.
A műtéti stressz egy igen összetett jelenség, mely az ideg- és hormonrendszer, az immunrendszer, valamint a sejtanyagcsere működésének megváltozásával, gyulladásos folyamatok segítségével automatikusan igyekszik helyreállítani a szervezet egyensúlyát. A műtét utáni fájdalom szintén természetes módon a beavatkozás során szükségszerűen elszenvedett szöveti károsodásról tájékoztatja az agyat, óvatosságra és odafigyelésre intve a pácienst. Ezen folyamatok tehát lényegesek a gyógyulás szempontjából, mértékük azonban befolyásolható.
A műtéti stressz és a megélt fájdalom enyhítésére a gyógyszeres kezeléstől a légzőgyakorlatokig számos módszer ismert, ezek egyike a zenehallgatás, mely igazoltan segít optimális keretek közé szorítani az átélt élményt, valamint az e mögött húzódó testi folyamatokat.
Mikor hallgassunk zenét?
A rövid válasz: bármikor.
A zenehallgatás jótékony hatása már a műtét előtt kiváltható: legalább 30 perces zavartalan zenehallgatás kimutathatóan csökkenti a szervezetben a stresszhormonok szintjét, növeli az immunrendszert serkentő hírvivő anyagok mennyiségét, és serkenti a dopamin nevű ingerületátvivő anyag termelését, ami többek között az örömérzet kiváltásában játszik szerepet.
Zenehallgatással dopamint termel a szervezetünk, ez a hormon felel az örömérzet kiváltásáért.
A műtét után éber állapotban végzett napi háromszor húsz perces zenehallgatás a műtétet követő második napon mérve szintén jelentős mértékben csökkenti a stresszreakcióért felelős hormonok és ingerületátvivő anyagok szintjét, valamint növeli az immunrendszer működését serkentő hírvivő anyagok mennyiségét.
Milyen zenét érdemes hallgatni?
Számos kutatás foglalkozik azzal, hogy a különböző stílusú, tempójú, illetve hangnemű zenék pontosan hogyan befolyásolják a hangulatot és a szervezet működését.
Hangnem
Mindenféle zenei ismeret nélkül is bárki át tudja élni, hogy míg bizonyos zeneszámok szomorkás hangulatot keltenek a hallgatóban, addig más művek jókedvre derítik. Kutatási eredmények alapján kijelenthető, hogy míg a moll hangnemű dallamok hallatán negatív érzelmek alakulhatnak ki, a meglévők pedig felerősödhetnek, a dúr hangnemben íródott dalok ezzel éppen ellentétes hatást váltanak ki.
Tempó
Régóta ismert, hogy zenehallgatás közben a szervezet a szívritmust a dallam tempójához igazítja, e mellett pedig a vérnyomást is módosítja. Nyugalmi állapotban a szívfrekvencia percenként átlagosan 60 és 80 közötti tartományba esik. Az ennél gyorsabb zene ébresztő, aktiváló hatású, a lassabb pedig nyugtató, relaxációs hatást fejt ki.
Műfaj
Az egyes zenei stílusok hatásait illetően nagy egyéni eltérések mutatkoznak, melynek oka az ízlésben keresendő. Általában azonban elmondható, hogy az instrumentális (énekhang nélküli) lágy dallamok, mint például a klasszikus szerzők közül Mozart egyes művei, vagy a ’liftzeneként’ aposztrofált smooth-jazz inkább nyugtató hatást váltanak ki, míg a rock- és metal zene élénkítő, akár frusztrációs hatást is képes elérni. Ezek a kategóriák nem egyértelműek, valóban sok múlik a személyes preferencián.
A preferált zene
Az egyénileg választott zene hatását vizsgáló kutatások arra az eredményre jutottak, hogy bár objektív mutatók (hormonok, neurotranszmitterek, más hírvivő molekulák) terén nem mutatható ki jelentős különbség, a személyes élmény (például az átélt fájdalom) tekintetében azonban számottevő eltérés mutatkozik.
Összefoglalásképpen elmondható, hogy a zenehallgatás egy egyszerű és békés eszköze lehet a szorongás és stressz csökkentésének, valamint a fájdalomcsillapításnak. Ezen cél eléréséhez pedig legalkalmasabbak az átlagos vagy lassabb tempójú, énekhang nélküli vagy lágy énekszólammal kísért, lehetőleg dúr hangnemben íródott dalok. A megélt élmény szintjén a hatást tovább erősíti, ha a páciens olyan zenét hallgat, amit amúgyis kedvel.
Bár az írásban ismertetett kutatási eredmények kórházi ellátáshoz, azon belül is alapvetően műtéti kezelésekhez kapcsolódnak, a megismert jótékony hatások az élet minden megterhelő helyzetében hasonlóképpen jelennek meg.
