A legtöbb csont-izomrendszeri rendellenesség degeneratív (kopásos) elváltozása köztudottan a korral növekvő arányban fordul elő.
A vállfájdalom leggyakoribb oka a vállízületet beborító és mozgató izomköpeny (rotátor köpeny) degeneratív eredetű – nem traumás – részleges vagy teljes léziója (szakadása). A váll fájdalom azonban számos esetben ízületen kívüli problémákra vezethető vissza.
Jól ismert az a tény, hogy a nyaki régió korral járó degeneratív patológiájának és a nyaki porckorongsérvnek egyik jellemző tünete a vállakba kisugárzó fájdalom. Részletesen erről lásd korábbi írásunkat.
Jelen cikkünk célja, hogy felhívjuk a figyelmet a két probléma – kevésbé ismert – átfedési területére és gyakori összekapcsolódásukra mind honlapunk olvasótábora mind az orvos- szakma képviselői számára.
A vállízületet borító rotátor köpenyt alkotó izomcsoportok ( musculus subscapularis, supraspinatus, infraspinatus és a teres minor) beidegzése a C5-C6-os ideggyökből ered. A rotátor köpeny szakadás- nem traumás- következménye sokféle lehet. Némely esetben tünetmentes, mérsékelt funkcióvesztés és enyhe fájdalom jelentkezik, másnak pedig súlyos fájdalma és mozgáskorlátozottsága van. Az egyes tanulmányokban eltérő százalékos megoszlást olvashatunk a kor függvényében, de átlagosan elmondható, hogy 50-59 éves korig 2,1%, 60-69 éves kor között 5,7 % és 70-79 éves korig 15%-os a gyakoriság.
A rotátor köpeny degeneráció mértéke az izom atrófiájával (sorvadásával) és az izom zsíros infiltrációjával (beszűrődésével) hozható összefüggésbe.
A rotátor köpeny betegséghez hasonlóan a nyaki szakasz porckorong kopásos rendellenessége is korhoz kötött. A nyaki régió degeneratív kaszkádjáról, valamint a porckorongsérv okozta tünet együttesről honlapunk más fejezetében – a ” Cervicalis régió betegségei”- már részletesen írtunk. A spondylosis néven összegezhető elváltozások az egyének 80-85%-nál jelen vannak a 60-70 éves életkorban, bár nem minden esetben tünetképzőek.
A nyaki régió degeneratív kórfolyamata eredményezhet azonban nyaki fájdalmat, ideggyulladást (gyöki fájdalom, érzéskieséssel, motoros gyengeséggel, reflex eltéréssel) és a gerincvelő működészavarát.
A C4-C5-C6-os ideggyulladás a váll felső részére, a karba, lapockatájra sugárzik, s hasonlít a rotátor köpeny szakadás klinikumához, különösen a C5- ideggyulladás.
Mivel a két rendellenesség együttesen is gyakran előfordul, az ideggyulladásból eredő vállfájdalom felismerésében segít a nyaki MR vizsgálat, és a neurofiziológiai vizsgálat, valamint a dermatómális szenzoros változások (érzészavar) és a rotátor köpenyt alkotó izomcsoporton kívüli egyéb izomgyengeség – pl. biceps gyengeség.
Fontos megemlítenünk, hogy a rotátor köpeny komplett vagy inkomplett szakadását a korral járó degeneratív folyamaton kívül okozhatja egyéb idegsérülés, pl. a plexus brachiális (nyaki idegfonat) érintettsége, a suprascapularis izom által fedett suprascapularis ideg kompressziója és a már említett ideggyulladás. Bár a szakirodalom dokumentáltan a nyaki ideggyulladáshoz társultan mintegy 29%-os gyakorisággal számol be a rotátor köpeny szakadásáról, de korlátozott értékű az információ a kialakulás mechanizmusát illetően a két kórfolyamat együttes fellépésekor.
Saját klinikai gyakorlatunkban a két régió (nyak és váll) rendellenessége kapcsoltan sokkal gyakrabban fordul elő, közös etiológiai ösvényt feltételezve, mint az egyes tanulmányokban olvasható. A nemcsak korhoz köthető patológiát támasztja alá, hogy 50 évesnél fiatalabb korban is észleltük a részleges vagy teljes izomköpeny szakadást elhúzódó azonos oldali idegyulladás fennállásakor.
Ezen közleményünk üzenete, hogy célszerű a két terület együttes vizsgálata nyak és vállfájdalom esetén különösen, ha az a vállízület mozgáskorlátozottságával is jár, a pontosabb diagnózis és az eredményesebb terápia érdekében- a nyakról MR, a vállízületről UH elvégzése szükségeltetik.
A betegség kettős természetének a korai felismerése segít az optimális kezelési terv felállításában, akár műtéti akár konzervatív terápiáról legyen szó.
